szuperbrutto No.2

Halvacsora

Temetetlen város éle sejlik. pirkad.

Torzak, elnyűttek képe sejlik. pirkad.

Helyettük sírásó talált örök nyugalmat,

hogy önmagáról neszt se hallat?

Mert dolga volna: 
megmozgatni a kopár szik minden rögét,

elfedni a romlás összes hírnökét.

Hamis szikrákat szóró szélvédők azúr ég alatt

Vagy tenger fodra tör szilánkokra napsugarat,

s alámerült a bűn, mi végsőkig kitartott hűn

hisz cinkosra talál bőven, 

valamennyi férfiban és nőben...

De nicsak! ki állt, előbb leül, majd elhasal legott

s húsát csócsálja seregnyi pokolbéli hal ott,

hol korábban csak a gyenge élt, mint halott.

Most éhségtől felejtve józanságot, illemet

tudatlan uszonyosok mardosnak humán tetemet.

Nem számít gusztus, semmi fintor. falni akar a raj,

fordult a kocka, a kakason immár nincsen taraj.

Vért s bosszút szomjazva marcangolnak, nyelnek,

mohóságtól remegve élvezik: valahára nyernek.
Gőg gőgre sújt, mától ők a kegyeltek.

Az áldozat nem méltó jobb sorsra, 

kegyelmet nem érdemel,

saját büszkeségén térdepel

a törzsfejlődés elfajzott korcsa.

Mielőtt mesterséges ormok sora mind habokba dőlt

Még mohóbban halászott, vagy inkább bakokra lőtt.

szuperbrutto No.1

Tavasz

Méreg zöldell a fákon, szól a riadt kánon 

kaján dalt zengnek a májusi madarak:

"Mind az Övék! Mind az Övék!

Nekünk csak romok maradnak!"

Tévedsz rigó, hazudozol gerle!

A kapzsi démon már romokat nyel le.