2012. november 8., csütörtök
2012. május 12., szombat
szuperbrutto No.2
megmozgatni a kopár szik minden rögét,
Gőg gőgre sújt, mától ők a kegyeltek.
szuperbrutto No.1
2012. január 20., péntek
Orbanizáció, MOST!
en liberális társadalmi berendezkedés garantáltan lehetőséget biztosít a társadalom valamennyi szuverén ágense számára a "self-made" előrelépésre, önmegvalósításra. A sikertelenséget az előbb említett esetben lényegesen könnyebb feldolgozni pszichésen, és a környezet számára kommunikálni, hiszen az egyértelmű felelős maga az egyébként megfoghatatlan és persze általánosan konzervatív alapokra épített "rendszer", míg ezzel szemben a második, USA-ban, az EU államok többségében (államformától és a kormánypárt/kormánykoalíció felvállalt politikai ideológiájától függetlenül)a liberális társadalmi értékekre és az emberi és polgári jogok nyilatkozatában foglaltak folyamatosan modernizált tételeire épül a rendszer, és szabad mozgásteret biztosít a környezetének nem ártó egyén számára, aki ezért cserébe életének túlnyomó részében saját személyes felelősségének teljes tudatában kell cselekedjen. Ebből következően a piaci berendezkedés is szabad, önszabályozó, a vállalatok önálló "személyként", jogi személyként felelősek döntéseikért, üzleti lépéseikért, mint például egy üzleti hitel felvétele, vagy természetes személy esetében lakás vagy áruhitel felvétele.
A Simpson család
Egy animációs sorozat diadala a nemzetközi médiában
***
Hollander Máté
„Alighanem az irónia az egyetlen alkalmas ellensúly,
mikor a művészetet olyan komoly célra használják,
hogy a tudat próbatételének porondja legyen.”
- Susan Sontag -
I. Bevezetés
Tisztelt Olvasó!
Dolgozatomban a Simpson család című amerikai rajzfilmsorozattal foglalkozom. Személyes kötődésem van a műsorhoz, magam is a nézői közé tartozom, ennek ellenére igyekszem objektív képet alkotni róla azok számára, akik kevésbé vagy egyáltalán nem ismerik.
Azért választottam ezt a témát, mert szeretem a Simpson családot és a hozzá hasonló műsorokat, mint a South Park és a Family Guy, érdekel a kommunikációnak ez a formája, a szórakoztató média valamint a mögötte kialakult gazdasági társaságok struktúrája.
A Simpson család most tart a 20. évadnál. Kíváncsi vagyok, mi ennek az oka, miért kapcsolják be milliók a TV-t, amikor ez a program következik. Miért nevetünk mi magyarok egy Egyesült Államokban gyártott, átlagos amerikai családról szóló animációs 'sitcom'-on, vagyis szituációs komédián, és miért nevet rajta még számos ország nézőközönsége
A világ egyik legismertebb családja a Simpson, mely talán népszerűbb a Ewingoknál vagy Flintstone-éknál is, képes rá, hogy ne „csak” primer kereskedelmi céljának tegyen eleget és leültesse a díványra a szórakozásra szomjazó nézőket, hanem ezen a kereten túlnőve a mozivászon elé csábítsa a „fan”-okat, valamint plakátok, plüssfigurák, bélyegek, bögrék, ruhák, díszdobozban forgalmazott DVD-k vagy számítógépes játékok vásárlására késztesse őket. Kik azok, akik nem szeretik és kik azok, akik imádják? Miért szeretik az emberek önmagukat sárga, dülledt szemű, torz és sokszor bugyuta figurákként viszontlátni a képernyőn? Egyáltalán magukat látják? Ha igen, akkor van bennük annyi önirónia, hogy saját esendőségükön és gyengeségükön kacagjanak, vagy a többség csupán azért ül le a TV elé, mert a barátai is ugyanígy cselekszenek, ha felcsendül a jól ismert főcímzene? Esetleg a kelekótya Homér szerencsétlenkedése maga a káröröm forrása, ami a képernyő előtt tart? Nevel is a Simpson család, vagy pusztán egy szórakoztatóipari termék a „futószalagról”, ami arra hivatott, hogy örömet szerezzen a fogyasztónak? Ha mindkettő, akkor milyen kommunikációs fortélyokat és médiában alkalmazott trükköket, módszereket alkalmaznak a kellő hatás elérése érdekében? Ahogyan Székhelyi József, Homer Simpson magyar hangja fogalmazott a szakdolgozat kapcsán folytatott beszélgetés során: „A Simpson család a gyöngédség és a humor ostyájával adja be azt az útravalót, amit egy-egy epizód tanítási céllal hordoz.”
Dolgozatomban elsőként bemutatom a sorozat állandó szereplőit a X. évad egyik részén keresztül. Ennek célja, hogy a rövid ismertető betekintést nyújtson a Simpson család világába, és fókuszba helyezze a dolgozat tárgyát részben képező állandó szereplőket, és környezetüket, amit az alkotók álmodtak számukra.
Megvizsgálom, kik állnak a Simpson család mögött a gyártói, forgalmazói és befogadói oldalon az USA és hazánk médiapiacán. Kik azok a személyek, akiknek poénjait és gegjeit milliók élvezik és várják epizódról epizódra? Hogyan indult több mint két évtizeddel korábban a sorozat és hogyan érte el azt a világsikert és népszerűséget, melynek köszönhetően 24 Emmy-díjjal tüntették ki a készítőket, és a Time Magazin a XX. század legjobb TV sorozatának választotta.
Összegyűjtöm azokat az adatokat, tényeket és információkat, melyek indokolják a világsikert, és következtetni engednek a sorozat társadalomra gyakorolt hatására.
Amerikai szakértők elemzéseit és tanulmányait alapul véve megkísérlem feltárni a siker általuk valószínűsített okait, szót ejtek a bugyuta figurák és blőd poénok mögött megbúvó intellektuális tartalomról, az epizódokban hemzsegő kulturális utalásokról, a Simpson család tagjainak és Springfield város jól ismert animált lakóinak jelleméről, a felvonultatott archetípusokról.
Bízom benne, hogy mindez olyan eredményt hoz, mely alátámasztja és megerősíti hipotézisemet, miszerint a Simpson család üzenete az emberiségnek az, hogy nem létezik tökéletes társadalom, de boldog közösségek igen. A boldogság feltétele az elégedettség. Aki nem elégedett azzal, amire képes, és szakadatlanul egy előnyösebb állapot eléréséért küzd, és elégedetlen azzal is, amije van, és kórosan többre és többre vágyik, az végül üressé, boldogtalanná és meggyötörtté válik, és ez igaz a társadalom minden rétegére. Ez a Simpson család lényege, és legfontosabb üzenete, amit egy boldog, de teljesen átlagos családon keresztül juttat el a közönséghez. Eljuttatja, de nem dogmatikus, agresszív módszerekkel. Örömöt okoz a nézőknek, akiknek függetlenül attól, hogy milyen fárasztó, unalmas napon vannak túl, 25 percig mosolyt csal az arcára. Az elhivatott alkotók egy groteszk tükörképet keltenek életre, hogy javítsanak az emberek közérzetén, és sugallják nekik: ha nem fogadják el magukat olyannak, amilyenné a szociális háttér, a képzettség, a kapcsolatok, társadalmi körülmények és az elért eredmények hatására alakultak születésüktől kezdve, akkor nem érzik boldognak magukat. A Simpson család a nagyravágyás, az önteltség, a telhetetlen fogyasztói társadalom szatírája, célja pedig nem a hagyományos értelemben vett tanítás, hanem az önkritika, az önmagunkkal való szembenézés gyakorlására irányuló ösztönzés. Sikerének okai pedig a kiváló humor, a gondosan válogatott és felépített karakterek, gyors reakciók a világ aktuális eseményeire, és az őszinteség, amit csak közvetett módon, rajzolt karakterekkel lehet elmondatni. Egészen más hatást ér el az, aki egy pulpitusra kiállva szembesíti a publikumot hibáival, tökéletlenségével, vétkeivel, mert a szavait sértőnek és persze rágalmazásnak minősítenék, és jó esetben paradicsomzáport zúdítanának a szónokra.
A dolgozat további részében a sorozat hazánkban tapasztalható ismertségét és népszerűségét vizsgálom. Ehhez egy közvélemény-kutatást hívok segítségül, melyet magam állítottam össze. A dolgozat részét képezi egy rövid telefonos beszélgetés Baló György szerkesztő-műsorvezető úrral, aki a TV3 csatorna vezetője volt, mikor az sugározni kezdte a szériát. Ezen kívül még további 2 beszélgetés kerül a tartalomba, az egyik a már említett interjú Székhelyi József színházigazgató úrral, valamint egy rajongótáborba tartozó esztétika-hallgatóval.
II. Szereplők és a sorozat rövid ismertetője
II./1. A fontosabb szereplők jellemzése és bemutatása
Hogy eleget tegyek a fejezet címében foglaltaknak, egy epizódot veszek alapul, hogy minél átfogóbb és teljesebb képet mutassak azon olvasók számára is, akik még soha nem láttak Simpson családot. A választott rész a 'Homer a koreográfus', mely elég eseménydús ahhoz, hogy számos fontos, állandó karakterrel találkozzunk benne. A szereplők bemutatásához más részekből is kiragadok néhány mozzanatot, de fontos megjegyeznem, hogy a fejezetben nem az epizód cselekménye, hanem a jellemek ábrázolása a lényeg.
A történet, mint a legtöbb részben, most is Springfieldben játszódik. Springfield egy fiktív város az Egyesült Államokban, de ennél többet a sorozat alkotói nem árulnak el. Springfield olyan hely, mely tökéletesen alkalmas arra, hogy valamennyi feldolgozott témának helyszínéül szolgáljon és modellezni lehessen benne jelenünk modern társadalmát. Földrajzi szempontból ideális, hiszen tenger, folyó, hegy, völgy egyaránt megtalálható a környékén. Az időjárása is kedvező. Megfelelő a csapadék mennyisége, de túlnyomó részt napsütés és derűs kék ég jellemzi. Az évek során a természeti katasztrófák legtöbbje már előfordult a városban, de mi mást várhatunk egy szituációs komédia forgatókönyvíróitól?
Springfield polgármestere a demokrata Joe Quimby, a kongresszusban pedig Krusty (eredeti nevén Herschel Pinkus Yerucham Krustofski) bohóc, a népszerű közéleti személyiség képviseli. Quimby polgármester a politikával foglalkozó Kennedykből, de elsősorban Ted Kennedy szenátorból érlelődött paródia, aki egyszerre inkompetens és erkölcstelen. Az opportunista politikus megtestesítője, aki elvtelenül irányítja a várost, a kulcsfontosságú ügyeket maga intézi, háttéralkukat köt a springfieldi maffiával, korrupt, sikkasztási botrányokba keveredik, havi kenőpénzt juttat Wiggum rendőrfőnöknek, hogy másfelé nézzen, amikor kell, a városi tanács ülései alatt pedig erotikus játékkártyákkal szórakoztatja magát. Irodája falán lógó táblán pedig a "Corruptus in extremis"1 felirat olvasható.
Az epizód a springfieldi közparkban indul egy családi kiruccanással. Jelen van Homer, Marge, Bart, Lisa és a kis Meggie is. Homer Simpson a família feje, a döntéshozó, a pénzkereső. Munkaadója a kizsákmányoló nagytőkés, Mr. Burns, a springfieldi atomerőmű tulajdonosa, aki maga a megtestesült rosszindulat és érzéketlenség, akihez Barry Diller, a Fox vállalat második számú vezetője adta az ihletet (Sandmark, MediaPost.com, 2009). Mr. Burns nem is vágyik az emberek szeretetére, kizárólag saját érdekeit veszi figyelembe, és legfontosabb céljai között a profit maximalizálása és saját egészségének, épségének a konstans fenntartása szerepel. Ebben segítségére van hűséges beosztottja, személyi asszisztense, Waylon Smithers, a sorozat meleg karaktere, akit a készítők inkább a “Burns-sexual” kifejezéssel (Carroll, 2007) illetnek, mivel Smithers világának középpontjában kizárólag főnöke kiszolgálása, a megfelelés kielégíthetetlen vágya áll. Természetesen a mágnás mit sem törődik az érte rajongó alkalmazottal. A város leggazdagabb és legbefolyásosabb polgáraként leírható Mr. Burnst az amerikai üzleti élet könyörtelen moguljai ihlették, akik nem törődnek beosztottjaik jólétével, munkahelyi körülményeivel, biztonságával, kizárólag saját hatalmuk és vagyonuk növelését tartják szem előtt. Természetesen Mr. Burns nem véletlenül került ebbe a pozícióba, hiszen roppant intelligens, agyafúrt és aljas, lelkiismerete talán soha nem volt, nevetésre pedig kizárólag mások kínja, szenvedése ösztönzi. Ezen tulajdonságok miatt a Wizard Magazine minden idők 45. leggonoszabb kitalált karakterévé választotta (Wizard, 2006).
Homér tehát Burns erőművében dolgozik biztonsági felügyelőként, de feladatait dilettánsként végzi, ha néha napján betéved a munkahelyére. Amikor csak teheti, a televízió előtt tesped a díványon, eszik és sört fogyaszt, de Moe kocsmájában is szívesen beszélget barátaival, Lennyvel, Carllal, Barneyval, az alkoholistával, Krusty bohóccal és az épp ott tartózkodó szereplőkkel.
Moe kocsmája a széria kultikus helyszíne. Itt találkoznak a springfieldi férfiak, hogy megvitassák a “világ dolgait”, vagy kibeszéljék magukból a gyötrő problémákat. A söröző tulajdonosa Moe Szyslak, a csúnya, nyers és magányos férfi, aki szerencsétlenül végződő nőügyei miatt depressziós, megkeseredett és rosszmájú humorával a legvidámabb ismerősét is képes egy pillanat alatt lehangolni. Szülei egy nyári kempingbe vitték gyerekkorában, de soha nem mentek vissza érte. Boxkarrierje is gyatrán végződött, 40 kiütést követően abbahagyta a sportot, de emiatt a politikai helyzetet okolja, rútságáért pedig a boxolással járó fizikai torzulásokat teszi felelőssé. Alapjában véve Moe erőszakos alkat. Egyszerre agresszív és szuicid hajlam, gyakran fenyegetőzik fegyverrel hadonászva, de még gyakrabban kísérel meg öngyilkosságot, ami balszerencséjére soha nem sikerül. Mindamellett tekintélye van a társaságban, és megvan a magához való esze, nem retten vissza a törvénytelen pénzkereseti lehetőségektől sem, és ha alkalom adódik, szemrebbenés nélkül csempész az országba védett pandákat, kardszárnyú delfineket, orosz-roulette játékokat közvetít vagy illegális kaszinót működtet.
Homerhoz visszatérve méltatásként fontos megjegyezni, hogy szerető férj és családapa. Az amerikai alsó-középosztálybeli családfő, aki folyton küzd a továbblépésért, és időnként nem is eredménytelenül. Ebben az epizódban is közel kerül az áhított sikerhez, ami gazdaggá teheti, így saját és családja szükségleteit is könnyedén fedezni tudná, és szintet léphetne a társadalmi ranglétrán. A végén azonban mindig elszúrja, aminek általános oka a mohósága és a ravaszabb, intelligensebb tárgyalópartnereivel szembeni gyengesége, ami akkor mutatkozik meg legvilágosabban, amikor kikerül saját megszokott környezetéből, és új személyekkel kerül szembe, számára ismeretlen terepen. Ebben a részben például az érvényesülés kulcsa, hogy a közpark megmentésének céljából rendezett eseményen hosszú táncot lejt a jelenlévők és Ned Flanders működő videokamerája előtt, miután sikerül elnyernie Barttól a céldobó standnál szerzett fődíjat. Az őrült táncról készült felvétel a város képregény kereskedőjéhez jut, aki lelkes felhasználója az internetnek, és fel is tölti az anyagot egy közösségi video-megoszó portálra, így az eljut a Föld minden pontjára, és nem várt ismertséget hoz Homernak. Egyre több amerikai élsportoló keresi fel otthonában és fizet neki azért, hogy bugyutábbnál bugyutább diadaltáncot tanítson nekik a média érdeklődését felkeltendő a sportközvetítéseken, és a sportszövetség főtitkára megbízza a XXXIX. Super Bowl Halftime show2 megrendezésével, maga Homer alkudja le 0-ra saját fizetségét, méghozzá túlzott önhittsége miatt.
Homer Simpson „brilliánsan kreatív saját butaságában”, jellemzi David Silverman egy interjúban3, és valóban az. Irigyen és dühösen szemléli pedáns, rendszerető és mélyen vallásos szomszédját, Ned Flanderst, és amint lehetősége van, keresztbe tesz neki, bár destruktív akciói általában sikertelenek.
Homer különös kapcsolatban van gyermekeivel. Imád közösen csínyeket kieszelni a fiával Barttal, együtt rosszalkodni, kárörvendeni. Nem bünteti őt, csak ha ebből neki is kára származik, vagy ha fia ellenszegül, felesel, de kapcsolatuk kimondottan jónak mondható, ha nem is érzelgősen, de a maguk módján nagyon szeretik egymást, és rengeteg közös „apa-fia” kalandban volt részük abban az alkotók által megállított idő-dimenzióban, melyben az emberek nem öregszenek, csak a világ változik körülöttük4.
Lisa a középső gyermek egészen más személyiség. Öntudatos, célratörő, tettre kész, a család legtehetségesebb tagja. Kiválóan teljesít az iskolában, szaxofonozni tanul, mindenben segít az anyjának, művelt és felvilágosult. Homer fel is hívja lánya figyelmét egy-egy alkalommal, hogy a korához képest túl sokat olvas, magányos és ha így folytatja, nem lesznek barátai a könyveken kívül. Egy másik epizódban5, melyben Bart jövőbeli énjét láthatjuk sikertelen, tohonya zenészként, Lisa az Egyesült Államok elnöke, és jelleme változatlan, vagyis Lisa karaktere szellemileg a legérettebb, de társaságot nehezen talál magának, hiszen egészen más dolgok érdeklik, mint kortársait. Feltétlenül hisz a demokráciában, eltökélt környezetvédő, rajong az állatokért, buddhista és vegetáriánus.
A közparkba érve rettenetes látvány fogadja a családot: mindenütt kosz és szemét, ápolatlan növények, és padokon alvó hontalanok. Marge felveti, hogy jótékonysági rendezvényt kellene tartani a park rendbehozatalának érdekében. Jellemző, hiszen ő érez legtöbbször késztetést, hogy ne csak saját mikrokörnyezetével, hanem a város morális kérdéseivel, közérdeket szolgáló ügyekkel foglalkozzon, de többnyire kudarcot vall.
Marge Simpson Homer neje, 3 gyerek anyja. Tipikus sit-com feleség, akinek tolerancia küszöbét szinte semmivel nem lehet meghaladni, és szociálisan is érzékeny, empatikus személyiség. Elviseli bugyuta férje és hiperaktív csemetéi különös dolgait, alig van olyan eset, ami meglepi. Gondoskodó és megértő. Bart csínytevései miatt néha szégyenkezik, de ilyenkor is magát okolja, mert saját bevallása szerint elkényeztette, túlszerette fiát. Lányaival kitűnő a kapcsolata. Sok mindent csinálnak együtt, Lisa segít a házimunkában és a fiúk fegyelmezésében is. Maggietől, a család legfiatalabb tagjától szinte elválaszthatatlanok. Marge azonnal aggódni kezd, ha a csöppség nincs a közelében. Lelkiismeretesen jár templomba, és erre buzdítja családját is, persze csak a maga módján. Egy alkalommal Homer elhatározza, hogy nem látogatja többé az istentiszteleteket. Erre Marge így reagált: „Ne akard, hogy válasszak közted és Isten között, mert nem te leszel a befutó!”. Erkölcsi tisztasága ellenére a tisztes háziasszony szerencsejáték függő. Bár próbálta legyőzni szenvedélyét, mégsem járt sikerrel, és egyes részekben ismételten a kaszinó rabjává válik, megerősítve ezzel azt, hogy mindenkinek, a fedhetetlennek gondolt karaktereknek is vannak gyengéik, de pont ezek miatt lesznek emberiek az animált figurák, szemben az idealizált mesefiguráktól, melyek irreális személyiségképpel ámítják a nézőket. Persze a rajzfilmek általában gyerekeknek készülnek, és a szülők rosszallva fogadnák, ha Hamupipőke rendszeresen megcsalná a herceget, vagy Micimackó méz helyett alkoholra lenne rászokva. Azonban el kell fogadni, hogy a tündérmesék ártatlan és naiv karakterei nem életszerűek, mivel mindenkinek vannak hibái, és ez a sorozat egyik lényeges üzenete.
II./2. Kulturális utalások
Az epizód kulturális vonatkozásait tekintve is jól példázza a Simpson család tematikájának széles perspektíváját . Feltűnik a videojátékok örökzöld ikonja, Super Mario, aki mint olasz turista érkezik Springfieldbe, hogy láthassa az internet segítségével globális ismertségre szert tevő táncoló bolondot. A rajzfilm ezen a ponton klasszikus Nintendo-nézetre vált, Homer pedig a szintén legendás Donkey Kong videojáték karakterként kezd mozogni és hordókat hajít Mario felé. Ez olyan geg, amit mindenki megért, aki valaha látott már ilyen játékot, és a helyzet abszurditása miatt humorosnak tartja.
Flanders felháborodik egy TV reklámon, melyben időseknek forgalmazott szexuális vágyfokozót hirdetnek. Mérgében elhatározza, hogy házi gyártású műsorokat készít fiaival. Első ötlete a Káin és Ábel történet adaptálása. A film naturalista ábrázolása, a fröcsögő vér és a brutalitás egyértelmű utalás a 2004-ben bemutatott Passióra, amiben Mel Gibson rendező azonos módon érzékeltette Krisztus szenvedését. Sok kritika érte a Passiót túlzottan drasztikus, erőszakos képsorai miatt, melyekre Gibson és Flanders is hasonlóképp reagált: a hitelesség érdekében ennyire durvák a jelenetek. Az a paradox helyzet adja a történet komikumát, hogy Flanders károsabbnak tartja a vágyfokozóról szóló reklámot a vérfürdőnél, húscafatoknál, vagyis a mérleg átbillen, és az egyensúlyt most sem sikerül megtalálni. Ez a vakbuzgóság kifigurázása bugyuta rajzfilmnek álcázva.
Marge felszólal a közönség soraiból, és kérdőre vonja Flanderst, miért készít ilyen erőszakos filmet. Ned indoka, hogy sokkal hasznosabb egy ilyen alkotás a társadalom számára, mint egy film a „liberális európai varázslóiskoláról”, utalva ezzel az Egyház rosszallását is kiváltó Harry Potterre. Mint ismeretes, az Egyház többször kritizálta Rowling regényét azzal, hogy a fekete mágia és a boszorkányság téma káros a fiatal olvasókra.
Találunk a részben Jónást cethallal, Columbia Pictures logót Mr. Burns-szel karikírozva, Aranypolgár forgatókönyv kéziratot Ned házában, a SuperBowl megnyitón házasodó Pac-Mant és Pac-Girlt, ez utóbbival szimbolizálva a showbusiness gyakori ötlettelenségét és unalmas, erőltetett, olcsó megoldásait.
A Homer a koreográfus című epizódot 2005. február 6.-án mutatták be az USA-ban. Azon a héten hatodik lett a legnézettebb TV műsorok listáján 23 milliós nézettségével6. A történetben szereplő sztárok hangját maguk a közismert sportolók kölcsönözték, mint az általában lenni szokott, hiszen a sorozat népszerűsége miatt komoly presztízs értéke van, ha egy ismert személy saját hangjával járulhat hozzá sikerhez.
III. A sorozat indulásának, gazdasági hátterének és terjesztésének ismertetése, a korabeli környezet bemutatása a világon és Magyarországon
III/1. A Simpson család sikerének okai gazdasági és történelmi összefüggések mentén
A Simpson család immár két évtizede fut önálló műsorként. Tíz milliók7 követik a TV vagy számítógép előtt a sárga alakok ügyetlenkedését, a diszfunkcionális család abszurd kalandjait. Persze a siker nem volt borítékolva, mikor a Matt Groening által kiötlött és megrajzolt történet 1987. április 19-én először került adásba, mint a népszerű Tracey Ullman Show néhány perces kiegészítője. A rövid epizódokat hamar megkedvelte a publikum. Kevesebb, mint három év múltán Groening megbízást kapott a Fox csatornától, hogy készítsen fél órás epizódokat, amiket fő műsoridőben sugároznak majd a csatornán. 1989. december 17. óta 437 részt mutattak be a közönségnek, a 20. évadot 2008. szeptemberében indították. Az alkotók a mozivászonra is átültették az amerikai középosztály életstílusának szatirikus paródiáját. A 2007. nyarán bemutatott egész estés film, a The Simpsons Movie több mint fél milliárd dolláros bevétellel boldogította a producereket8.
Ahhoz, hogy egy TV-ben futó animációs sorozat korábban nem tapasztalt ismertségre és hatalmas nemzetközi rajongótáborra tegyen szert, kevés az alkotó elhivatottsága, hiszen minden bizonnyal a Flintstone család vagy a Mézga család kitalálói is lelkiismeretesen végezték a munkájukat, és mégis más a végeredmény. Hogy kiderüljön, mitől ilyen kivételes a Simpson család helyzete, össze kell illeszteni a folyamatot segítő társadalmi, politikai, gazdasági és technológiai körülményeket. 1989-ben az emberiség fordulóponthoz érkezett, átalakult a Föld országainak hatalmi berendezkedése, elképesztő iramban fejlődött az informatika, a digitális forradalom és a globalizáció küszöbén állt a világ.
Ronald Reagan 2 cikluson keresztül irányította a Föld legerősebb országát, és eredményes hidegháborús politikája következtében, melynek kulcsa a fegyverkezési verseny új fejezetének, a csillagháborús programnak elindítása volt, a keleti kommunista tömb rogyadozni látszott. Az újabb kihívásra a fokozatosan gyengülő Szovjetunió nem tudott megfelelően reagálni, érezhető volt a nyugat növekvő fölénye. Az USA kiterjesztette politikai és gazdasági befolyását a közép-amerikai államokra, ahol a szocialista vezetők ellen szerveződő csoportok felfegyverzésében és anyagi szükségleteik kielégítésében segédkeztek, sőt 1986-ban saját légierejét is bevetette a nicaraguai helyzet rendezésére.
Az Egyesült Államok a szovjet hadsereg elleni afgán akciókat is támogatta, de direkt módon nem avatkozott bele a konfliktusba. Reagan kiváló kommunikátornak bizonyult, az emberek szerették, hittek benne, és hittek a hidegháború befejeződésében, hiszen az események fényében erre minden esély megvolt. Az elnök a hidegháború lezárása érdekében tett fontos lépéseinek és a kommunizmus bukásának elősegítése miatt szerzett jókora népszerűségét kihasználva az elnöki székbe segítette utódját, a szintén republikánus addigi alelnököt, George H. W. Busht, aki a kommunista rendszer világméretű összeroppanását követően elsőként fogalmazta meg az Új Világrend koncepciót (Bush, 1991), mely az Egyesült Államok meghatározó külpolitikai irányává vált, és a nemzetközi békére törekvést, globális gazdasági és katonai együttműködést és a demokratikus államok megerősödését, a demokrácia terjesztését vázolta benne. Fenntartások nélkül támogatta a német újraegyesítés mielőbbi megvalósulását, és megtámadta a korábbi szövetségest, Száddám Huszeint, az iraki diktátort, aki Kuvait lerohanásával amerikai érdekeket sértett. A „sivatagi vihar” hadműveletben 5 héten keresztül tartó légi csapások során legyengült Irakot 4 nap alatt térdre kényszerítették. Bár a győztes háború ideiglenes népszerűséget hozott idősebb Bush elnöknek, az országban jelentkező gazdasági gondokat nem orvosolta időben és kellő szakértelemmel. Ennek ellenére az USA Bush, majd az őt követő Bill Clinton elnöksége alatt is növelni tudta befolyását a világpolitikában, gazdasági és kulturális terjeszkedése pedig gyorsan elérte a korábban szovjet fennhatóság alá tartozó kelet-európai régiót, így Magyarországot is (Harenberg: Az emberiség krónikája 1055-1113, 1991).
A hidegháború miatt kialakult fegyverkezési verseny véget ért. Az elsősorban katonai célokat szolgáló fejlesztések, mint a számítógép, mobiltelefon, a műholdak vagy a legjelentősebb újítás, az internet új felhasználói réteget céloztak meg: a civil társadalmat. Az eszközök tömeggyártásának beindítása, a termékek divatos külsejének megteremtése néhány év alatt megváltoztatta a távközlést, a személyközi kommunikációt és összemosta a kultúrák közötti határokat. Az amerikai gyártású műsorok egyre gyakoribbá váltak a kelet-európai csatornák műsorkínálatában. A földi sugárzású csatornák mellé fokozatosan érkeztek a háztartások képernyőire a digitális, műholdak segítségével közvetített műsorok. Aki rendelkezett ilyen digitális adást fogni képes eszközzel, annak lehetőség nyílt a külföldi digitális csatornák vételére is
A mobiltelefonok terjedése és a mobil hálózatok kiépítésével a távolsági korlátok elvesztették az információáramlást lassító szerepüket, és bár ugyanez elmondható a vezetékes készülékek általános háztartási cikké válásának kapcsán is, a mobilitás sokkal kényelmesebbé tette a telefonálást, és rendkívüli módon élénkítette a gazdaságot.
Mindez elhalványul a kommunikáció és adatközlés új vívmányának fényében. Az internet felülmúlt minden korábbi szolgáltatást, amely információcserén alapul, nem beszélve az szinte végtelen adattárolási kapacitásról, a tudásvágy és ismeretszerzés kielégítéséről. A nap 24 órájában üzemelő világhálónak köszönhetően ma egy számítógép és internetkapcsolat segítségével felfoghatatlan mennyiségű információ és adat áll bármely felhasználó rendelkezésére.
1989-ben azonban még nem volt szó civil felhasználókról, legfeljebb jóslatokban, illetve néhány kiváltságos ember szörfözhetett a neten, bár a honlapok ekkor még igen csekély számban voltak jelen a rendszerben. A Simpson család elterjedésében a technológiai forradalom döntő szerepet játszott, hisz e nélkül nem jöhettek volna létre a globális médiavállalatok, melyeknek a fejezet elején vázolt világpolitikai környezet is kedvezett.
III./2. Úton a nemzetközi hírnév felé a Fox támogatásával
Matt Groening a sikeres amerikai producer és filmrendező James L. Brooks unszolására készítette az első részeket, bár először a Life in Hell című képregényét szerette volna animált formában prezentálni a közönségnek, ám ennek jogi akadályai voltak, új ötletre volt szükség. Így született meg a Simpson család alapgondolata, melynek tagjait saját családtagjai után nevezte el. A figurákat animáló csapat eleinte gorombábbra rajzolta a karaktereket, a Tracey Ullman Showban látható rövid bejátszások alakjait így finomítani kellett. Mikor 1989-ben megbízást kaptak a 30 perces részek legyártására, a Simpson családot a Csupó Gábor és Arlene Klasky által irányított animációs stúdió vette gondozásba, és dolgozta ki a maitól alig eltérő karakterisztikát. Ez volt a házaspár első komoly megbízása a szakmában, de nem az első eset, hogy találkoztak a sárga emberkékkel, ugyanis a rövid pilotokhoz9 is ők készítették a vázlatokat. A páros nevéhez köthető az első három évad elkészítése, amit 1992-től a Film Roman animációs cég vett át10.
James L. Brooks csak azzal a feltétellel szerződött a sorozatot megrendelő Fox társasággal, hogy a csatorna nem szólhat bele a műsor tartalmába. Matt Groening álláspontja szerint a sorozat célja, hogy olyan alternatív programot kínáljon a nézőknek, mely felváltja az általa csak „mainstream trash”-nek, divatos szemétnek titulált adást, amit addig néztek. Az első félórás rész a Simpsonék nyílt lángon sülnek (Simpsons Roasting on an Open Fire), mely egyben karácsonyi különkiadás is volt. 1992-ben, mikor a sorozat már Amerika szerte kedvelt volt, Tracey Ullman pert indított a Fox vállalat ellen, mert állítása szerint a műsor az ő TV showjában alapozta meg sikerét, ezért részesedést követelt a bevételekből. Keresetét a bíróság elutasította.
Mindezek után a Simpson család sínen volt. Olyan vállalat karolta fel, mely a mai napig a világ egyik legjelentősebb médiabirodalmába tartozik, ez a tény pedig már akkor elég biztosíték volt arra, hogy a sorozat angol-amerikai fogadtatásától függően elindulhat a világsiker felé.
A Simpsons indulásakor a Fox társaság legfőbb döntéshozói ekkor Rupert Murdoch tulajdonos és Barry Diller elnök-vezérigazgató. A Fox Inc. Leányvállalata a Fox Broadcasting Company volt felelős a televízióban sugárzott műsorokért, és Diller maga adott zöld utat a sorozatnak a vállalatnál.
A Fox Broadcasting Company több mint 20 országban, köztük az USA-ban, Mexikóban, Indiában, Spanyolországban, Törökországban, Japánban, Németországban birtokol TV csatornákat. A vállalat része a Rupert Murdoch nevéhez köthető gigantikus médiabirodalomnak, a News Corporationnek, melyet Peter Chernin elnök irányít. A konglomerátum éves bevétele meghaladja a 28 milliárd amerikai dollárt, mely nagyjából 6500 milliárd forintnak megfelelő összeg. Ez megközelítőleg Magyarország éves költségvetése11. Érthető, hogy a Simpson család ilyen hátszéllel gyorsan szárnyra kapott, és beágyazódott az európai műsorkínálatba is.
III./3. A sorozat diadala a tömegmédiában
A globalizáció, amit amerikanizálódásnak is nevezhetünk, az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltoztatta azon országok társadalmának hétköznapi szokásait, melyeket érint. Magyarország is ebben a cipőben jár, de említhetnénk szomszédjainkat, az iszlám világ néhány régióját, vagy a távol-keleti országokat is. Ennek következtében megjelentek a gyorsétterem láncok, a kapitalista munkamorál, széles politikai paletta, a hollywoodi álomgyár termékei, és kialakult a fogyasztói társadalom, amit valljuk be, könnyű megszokni. A gépezet tehát beindult, és 2 évtized alatt nagy eredmények mutatkoznak. Egy átlagos magyar polgár több amerikai színészt ismer, sokkal több amerikai műsort lát a TV-ben, multiplex mozikban, mint hazait, vagy európait. Az amerikai zene már rég nem konkurense a hazai előadóknak, vagy a klasszikus muzsikának, hiszen megnyerte a verseny. A világ változik, és bárki kritizálja ezt a folyamatot, bizonyára ő maga is haszonélvezője az új korszaknak, az Új Világrendnek, ahogyan idősebb Bush elnök ezt oly találóan megfogalmazta.
Ez persze azt eredményezi, hogy az emberek elkényelmesednek, számtalan árucikk szolgálja ki a komfort igényt, ez pedig természetesen kollektív ellustuláshoz vezet. A családok nem a kandallóban lobogó tűz körül ülnek, hanem a televízió körül. Ez talán kevésbé idilli, de kétségkívül élvezetesebb, ha a szórakozás a cél. A műsor lebilincselő, és mi másra vágynak munkából, iskolából az hazajövet emberek, mint az akció dús, humoros történetekre, vagy arra, hogy mások beszéljenek, gondolkodjanak, magyarázkodjanak helyettük. Akárcsak Homer Simpson az Egyesült államokban. A kép tehát teljesen általános. A Rém rendes család, és a hozzá hasonló sorozatok is ebből a tipikus életképből merítenek, és töltik meg humorral. A rajzfilm ellenben korlátlan lehetőségeket biztosít az alkotóknak, ezért ugyanabból a szituációból kiindulva sokkal messzebbre juthatnak, és fel is használják a tág mozgásteret, ráadásul a szereplők sem korosodnak. Olyan helyzeteket teremtenek, melyek túlmutatnak a puszta komédián, és egy-egy karakterbe bele tudják sűríteni az általa képviselt társadalmi réteg összes jellemző vonását, hiszen a karakterek korlátlanul fejleszthetők, a jellemeket kreatív csapat építi és csiszolja komplexebbé.
Átalakult tehát a társadalom, a környezet. Az itthoni rendszerváltás előtti időkben a Simpson család magyar megfelelőjének tekinthető a Mézga család, Romhányi (rímhányó) József és Nepp József kiváló sorozata, mely a szituációs komédia nagyjából valamennyi kritériumának megfelel. Társadalomkritika, tökéletesen átlagos család, „papa, mama, gyerekek”. A helyzetkomikum alapja a jövőbeli MZ/X, akinek különös, 30. századból visszaküldött elképesztő eszközei idézik elő a bajt. Alig akad olyan magyar, aki ne hallott volna Mézgáékról. Minden közösségről lehet paródiát készíteni, de a Mézga családdal ellentétben, amelyet az amerikaiak nem értettek volna, hiszen náluk soha nem volt szocializmus, mi tökéletesen értjük Simpsonék mindennapos konfliktusait, örömüket, bánatukat, mivel a nyugati civilizáción belül elhalványultak a határvonalak, a népek pedig kulturális tekintetben összeolvadnak, és létre jön egy közös tudás, egy olyan keresztmetszet a különböző nemzetek között, ami szüntelenül tágul és egyre színesebb. Ennek előfutára volt az írás kialakulása, a lejegyzett információk tárolása. Gondoljunk csak a Bibliára vagy a Koránra. Ezek a művek már az ókorban felülemelkedtek az országhatárokon, és óriási tömegek olvasták ugyanazt a tartalmat, nemzetiségüktől függetlenül. Több fejlődési fokozatot és technológiai újítást követően bekövetkezett kereskedelmi média globális térhódítása, és végül elérkezett az Internet kora.
IV. A Simpson család az interneten
Az első elektronikus levelező program 1972-ben született, az Internet kifejezést pedig 1974-ben használták először egy tanulmányban12. Azóta 35 év telt el, és az eredetileg katonai, majd oktatási célokra fejlesztett hálózat elképesztő ütemben fejlődött. Tim Berners-Lee és Robert Cailliau elgondolásai alapján 1992-ben kifejlesztették a WWW-t (World Wide Web), vagyis az egymással hiperlinkekkel összekapcsolt, világhálóra feltöltött dokumentumok rendszerét, és a kezelőfelület is felhasználóbarát formát kezdett ölteni. 1993. áprilisában a CERN kutatóintézet, -melynek nagy szerepe volt a Web kutatásban és fejlesztésben- bejelentette, hogy a Világhálót bárki használhatja, ráadásul ingyen, már aki rendelkezik internet vételi lehetőséggel. A Földet behálózó rendszert a web-böngésző programok (Internet Explorer, Mozilla Firefox, Safari, etc…) segítségével lehet elérni, és mai felépítése, ha nem is teljesen érthető, de mindenképpen egyszerűbben és átláthatóbban kezelhető egy laikus felhasználó számára. Napjainkban körülbelül másfél milliárd fő él az internet adta lehetőségekkel. Ezzel az ember új, határok nélküli, bár virtuális világot teremtett magának, és egy globális demokráciát alkotott, bár egyes országokban az internet elérhetőség és a tartalom is erősen korlátozott, de ennek okai és következményei nem tartoznak a dolgozat témájához.
Az internet és a Simpson család kapcsolata az elmúlt években igencsak szorosnak mondható, pedig a sorozat indulásakor még közel sem volt általános az elérés. Az igazán nagy ugrást a Google kereső elterjedése jelentette, amit 1997-ben fejlesztett startra kész állapotra a két amerikai kutató, Sergey Brin és Larry Page. A Google nagyjából 100 nyelven segíti a felhasználókat a keresett kifejezés, téma, honlap elérésében. Ha a „the+simpsons” szópárt írjuk a jól ismert cellába, megközelítőleg 24 millió, ha magyarul, mint „simpson+család” kutatjuk a neten, akkor több mint 90 000 találatot kapunk. A Google keresőrobotja tehát megmutatja, hány olyan honlap és szócikk van az interneten, melynek tartalma kapcsolódik a Simpson családhoz. Az ebből fakadó következtetést, miszerint a Simpson család rendkívüli népszerűségnek örvend a világhálón két évtizeddel indulása után, az alábbi két diagramban szereplő eredményekkel támasztom alá. Az önkényesen kiválasztott kifejezésekben, személyekben az a közös, hogy a közéletből, médiából jól ismert valamennyi. Mindkét esetben 14 elemű mintát vizsgálok, és az elemeket egy sajátos változó érték alapján hasonlítom össze, ez pedig a Google találatok száma 2009. április 12-én. Az első táblázatban 4 sorozat található, melyekben valós színészek játszanak, a többi animációs technikával készült. A 14 elemű mintában található egész estés mesefilm (pl.:Lion King), távol-keleti akció-manga (Dragonball), népszerű sorozat az 1980-as (Knight Rider), 1990-es (Baywatch) évekből, és az elmúlt 5-10 évből (Sex and the City, Dr. House). Ugyanez elmondható a rajzfilmekre is, vagyis az elmúlt 30 év legnézettebb, legismertebb műsoraiból, a 2. táblázatban pedig ezek ikonjai, arcai közül válogattam.
Diagram IV./1.
Diagram IV./2.
A táblázatokban szereplő elemeket az egész világon jól ismerik (Kivéve a Macskafogót, mely az egyik legsikeresebb, legtöbb nézőt vonzó magyar animációs film, és a Mézga család fő karakterét, Mézga Gézát. Azért szerepelnek mégis a többi között, hogy szemléltessék a hazai gyártású, és Magyarországon a legismertebb produkciók közé sorolt alkotások ismertségét, internetre feltöltött releváns tartalmakat nemzetközi aspektusban.). Az első táblázatban a műsorszámok internetes jelenlétét vizsgáltam, és ebben az összehasonlításban a Simpson család az igen előkelő 5. helyen végzett. Első a Family Guy című amerikai szituációs komédia, második a japán manga rajzfilm, a Dragonball, melyet a hazai fiatalok is figyelemmel kísérhettek néhány éve az RTL Klubon. Közel azonos számú találattal a 3. és 4. helyen a Sex and the City (Szex és New York) és a South Park kötöttek ki. Az első 5 találatból tehát mindössze egyetlen olyan produkció akad, melyben emberek szerepelnek.
Ebből természetesen nem lehet egyenesen a nézettségi mutatókra következtetni, mert bizonyára hamis eredményt kapnánk. Inkább az a következtetés vonható le, hogy a fiatalabb generációknak szóló programok közönsége gyakrabban használja az internetet, sokkal több tartalmat tölt föl önként, és emellett tematikus blogokat, rajongói oldalakat működtet a civil közönség.
A második táblázatban Homer Simpson „szállt ringbe”, és kissé gyengébben szerepelt, de az eredmények őszintén szólva megnyugtatók (bízom benne, hogy Churchill vagy Larry King még hosszú ideig maguk mögé utasítják a rajzfilmfigurákat). Homer Tapsi Hapsival osztozik a hetedik helyen. Őket olyan nevek szorították a középmezőnybe, mint Winston Churchill, Oprah Winfrey, amerikai média személyiség és üzletasszony, Micimackó, Larry King, a CNN legendás műsorvezetője, Elvis Presley, és mindenkit utcahosszal leelőzött az Egyesült Államok első fekete elnöke, Barack Obama, a maga 104 millió releváns találatával.
Homer Simpson a második diagramban 3 millió találattal hagyta le a South Park legismertebb alakját, Eric Cartmant, és 1 millióval Peter Griffint, a Family Guy családfőjét. Ez a Homert és családját övező szeretetnek tudható be, mert a 20 éve futó sorozat szereplői mögé ennyi idő alatt jókora rajongói közösség szerveződött. A Simpson család karaktereit könnyebben, sőt szívesen fogadják be a nézők, mint a South Park vagy a Family Guy talán már túlságosan eltorzított jellemű, trágár, polgárpukkasztó és sokszor ellenszenves szereplőit. Eric Cartman például nyíltan rasszista és antiszemita, Peter Griffin pedig már annyira abszurd, hogy az már egyáltalán nem emberi. Utóbbiakkal kapcsolatban a nézőknek nincs olyan érzése, hogy szívesen találkozna az adott személlyel a valós világban, míg Homert, Bartot, Marge-ot vagy Lisát örömmel látnák vendégül a nézők.
A fenti vizsgálatot alapul véve kijelenthető, hogy a Simpson család jelenléte szignifikáns a világhálón. Számos rajongói oldal közül a sorozat hivatalos, Fox vállalat által létrehozott és kezelt honlap a leglátogatottabb. Ez az Alexa Rating internetes oldalak nézettségét rangsoroló szolgáltatással is alátámasztható. Az alexa.com értékelése szerint a thesimpsons.com a 41700., ami a sokmillió weboldal közül nem számít rossz helyezésnek, a napi oldalmegjelenítések havi átlaga 40 és 50 ezer között ingadozik. Az is kiderül, hogy a thesimpsons.com-ra legnagyobb számban (~45%) az Egyesült Államokban élő böngészők érkeznek, őket követik az angol, német, kanadai, és a mexikói érdeklődők.
A legnépszerűbb közösségi oldalon, a Facebook.com-on (az Alexa összesített rangsorában a 4. a Facebook, világszerte regisztrált felhasználóinak száma pedig meghaladja a 200 milliót) a regisztráltak úgynevezett „fan clubokat”, rajongói csoportokat hozhatnak létre bármilyen érdeklődési körben. Nem meglepő, hogy a Simpson családnak is van ilyen klubja, nem is egy. A legtöbb rajongót tömörítő csoport, a The Simpsons! 1145000 tagot számlál, a második, Les Simpsons spanyol nyelvű rajongói csoport pedig közel 800 ezret. A kisebb közösségek létszáma is több tízezer fő. Az iwiw.hu-n is található 3 Simpson család fan klub, ezek közül a SIMPSON CSALÁD FANCLUB-nak 1500 tagja van, így ez a legnépesebb. A klub így jellemzi magát:
„mindenféle öntömjénezés nélkül kijelenthetem, hogy én vagyok amerika - és talán a világ - legviccesebb rajzfilmsorozata. (…) csakis valós személyek (kivétel simpsonos karakterek) jelölhetnek be”
Az internet tehát hatalmas segítség a Simpson családnak és a hozzá hasonló műsoroknak, hogy összetartó közösséggé kovácsolják (általában a sorozat mögött álló gazdasági csoporttoktól függetlenül, mégis az ő javukra) rajongótáborukat, hisz erre az internet elterjedése előtt nem volt eszköz és energia, pláne nem nemzetközi, nagyvárosok létszámával vetekedő szerveződések életre hívására. A virtuális térben azonban ennek minden akadálya elhárult. A pre-virtuális korszakban két Simpsons rajongó legfeljebb arról ismerhette meg egymást, hogy mindkettőjük Homer arcával díszített (vagy csúfított, ízlés dolga) pólót viselt. Ma a közösségen belüli fórumok, valós időben történő beszélgetést lehetővé tévő chet-programok és a belső levelezőrendszer nyújtotta lehetőségek kiaknázásával a téma köré rendeződve oszthatják meg egymással változatos véleményeiket egy-egy epizódról vagy szereplőről.
Ezzel nagyjából arra a kérdésre is választ kaptam, miért szeretik az emberek a sorozatokat. A válasz talán a közösségteremtő erejükben rejlik. Egy filmet, legyen akármilyen kiváló alkotás, nem lehet hetente újranézni, mert elveszíti a varázsát és unalmassá válik. Egy jó sorozat (a „jó” alatt az alkotók tudatosságát és kreativitását méltatom, hiszen a cél az, hogy a nézők száma konstans magas legyen, és ennek a feltételnek eleget tesz a Vad angyal vagy a Barátok közt is) képes fenntartani az emberek érdeklődését, és leülteti őket a TV elé. Közös nevezőre hozza még az eltérő jellemeket is, viták alapjául szolgál, kikapcsol, elgondolkodtat, megnevettet, érzelmeket csalogat elő a nézőkből. Ezeket az emóciókat pedig másnap meg lehet osztani a többiekkel, a fodrásznál, munkahelyen, iskolában, de legegyszerűbb mégis az interneten.
Manapság, mikor a vallások szerepe lecsökken, szükség van ilyen közösségteremtő hatásokra, és a sorozatok is ilyenek. Mikor az emberek a templom helyett a plázát választják, papok helyett a médiát, a leleményes ötlet gyárosok ezt az áramlatot a saját malmuk felé irányítják, és kvázi új mini-vallásokat hoznak létre, mert az ember közösségi lény, és szeret tartozni valahová. Mi más támaszthatná ezt alá, mint a történelmi világvallások mai napig tartó, bár lendületet vesztett térhódítása. A lendületvesztés sem fedi le a valós helyzetet, hiszen a fejlődő országokban még mindig gyarapszik a hívők száma, a fejlett társadalomban viszont apad, főleg a fiatalabb generációk körében. Új, modern elvárásoknak kell megfelelnie a vallási szervezeteknek, akik már a hit és vallásosság szavakkal elrettentenek sokakat. Ehelyett felépültek az első alfejezetben már említett médiabirodalmak, mozik, bevásárlóközpontok, azaz a „fogyasztás templomai”, a fogyasztói társadalom új istenképei pedig a siker, a vagyon, az evilági jólét. A sorozatok és filmek szinte összemérhetetlenül hatásosabban tudják bemutatni a „túlvilágot”, ez esetben a mennyországnak megfelelő alternatívát, mint egy prédikáló pap a szószéken. Az egykor égig érőnek tetsző székesegyházak és bazilikák pedig eltörpülnek a fél kilométeres magasságot is gyakran meghaladó toronyházak mellett. A sorozat tehát a prédikáció egy modern formája, és ugyanúgy, vagy talán még hatékonyabban szervezi maga köré a társadalom megcélzott szegmenseit, mint bármelyik felekezet. Arról nem is beszélve, hogy sok rajongó ezekből az alkotásokból merít élettapasztalatot, von le általános következtetéseket és választ példaképet, ikonokat, akiket „imádhat”. Ez is ismerős lehet valahonnan. Anno a szentek voltak ilyenek, akikkel soha nem érintkezhetett senki, akárcsak a sorozatok és filmek többnyire kitalált alakjaival. És hogy kik állnak az új „vallás” csúcsán? Az eddig leírtakból számomra az következik, hogy nem a Vatikánban laknak, és nem viselnek reverendát. Sokkal inkább a toronyházak felső szintjein és templomnyi házakban laknak, öltönyt viselnek, és milliók véleményét formálják nap mint nap, még olyan kérdésekben is, hogy mit gondoljon az ájtatos néző a vallásról és magáról Istenről.
V. Kutatás - A sorozat népszerűségének vizsgálata közvélemény-kutatás alapján
Annak érdekében folytattam kutatást, hogy alátámasszam vagy cáfoljam vele azt a hipotézisemet, hogy generációm képviselői hazánkban inkább szeretik a Simpson családot, semmint elutasítják. A vizsgált populáció: a Facebook közösségi portál magyar felhasználói köre. A Menedzsment Fórum 2009. április 15-én megjelent írása szerint ez a sokaság körülbelül 200 000 főből áll. Valószínűségi mintavétellel sikerült egy összesen 476 elemű mintát analizálnom. A minta a Facebookon nagyon népszerű „kvíz” alkalmazás segítségével lavina szerűen növekedett, mivel a kitöltők csak akkor láthatják a kvíz eredményét, ha előbb elküldik 4 másik embernek. A válaszadás önkéntes alapon működött, mindenki önszántából töltötte ki a hét kérdésből álló, feleletválasztós kérdőívet. A kutatás 2009. április 6.- 2009. árpilis 25-ig tartott. A minta elemei egyes emberek. Átlagos életkor a mintában 20 plusz-mínusz 5 év. Képzettségüket, iskolázottságukat tekintve pedig a szignifikáns többség gimnazista, főiskolás, egyetemista, vagy pályakezdő értelmiségi, de legalább érettségivel rendelkező fiatal munkavállaló. Nagy valószínűséggel anyanyelvükön kívül legalább egy nyelvet beszélnek, rendelkeznek állandó internet kapcsolattal, számítógéppel. A kutatás eredményének szempontjából a nem elhanyagolható ismérv, annyit azonban elárul, hogy hasonló arányban szeretik a sorozatot nők és férfiak. Lakhelyüket tekintve kb. 40% budapesti, de akadnak határon túli magyar felhasználók is.
A kutatás során vizsgált változó a Simpson család iránti attitűd, vagyis a megkérdezett szereti-e vagy sem a sorozatot. A kapott eredmény meggyőző. A válaszadók 70,6%-a szereti a sorozatot, és kevesebb mint egyharmada közömbös vagy elutasító a műsorral szemben. A mintából nyert kvantitatív jellemzők alapján a sokaság paramétere körül 2%-os mértékben szóródnak, vagyis a standard hiba = 0.0206. A felderítő kutatásban részt vevők véleménye tehát reprezentálja a magyar Facebook közösség Simpson családhoz való viszonyát, ez pedig nagyjából lefedi a magyarországi 16-30 év közötti fiatal, internetet rendszeresen használó, magasabban kvalifikált (legalább gimnáziumot végző/végzett), minimum átlagos egzisztenciával rendelkező, tehát megfelelő életszínvonalon, de inkább afölött élő réteget, ami a Facebookra regisztráltakra vetítve kb. 130-150000 embert jelent. Ezzel az eredménnyel feltevésem igazolást nyert, miszerint generációm képviselői hazánkban sokkal inkább szeretik a Simpson családot, semmint elutasítják.
A kutatás megerősíti, amiket Baló György, a TV3 csatorna egykori vezérigazgatója (1997-2000) osztott meg velem egy telefonos interjú során. Mint elmondta, a sorozat 1998-tól egészen a TV3 megszűnéséig, 2000. február 13-ig része volt a műsorkínálatnak. Mikor elindult a magyarországi sugárzás, a Simpson család tengerentúlon és több nyugat-európai országban már kultusznak számított, sikerét a kimagasló nézettségi adatok is bizonyították, ez volt a behozatal mellett szóló fő érv, a vezetőség pedig rábólintott az Fox képviselőinek javaslatára. Baló úr úgy emlékezett, szükség volt némi propagálásra, hogy megismertessék a publikummal Simpsonék különös világát, és beletelt néhány hónapba, amíg a hazai nézők befogadták és megszerették a rajzfilmet, de ezt követően gyorsan népszerű lett a csatorna korabeli nézettségi adatai szerint.
Ma Magyarországon három kereskedelmi csatorna, a Viasat 3, a TV6 és a Comedy Central juttatja el a nézőkhöz a Simpson családot.
VI. Interjú egy „vérbeli Simpsons rajongóval”
Hogy még pontosabb képet alkothassak a sorozat kedveltségének okáról, egy rajongóval, Hernádi Zsolttal ültem le beszélgetni, aki a Pázmány Péter Tudományegyetemen hallgatott esztétikát és klasszika-filológiát. Néhány éve kezdte követni a műsort, és azóta valódi fan lett. A Simpsons mellett a Family Guy és a South Park is rendszeresen terítéken van, amikor ideje engedi. A teljesség miatt szándékomban állt egy ellenvéleményt is megjeleníteni a dolgozatban, de aki nem szereti a Simpson családot, nem is nézi, így nem tud komoly érveket felsorakoztatni a szimpatizánsokkal szemben. A megkérdezettek általában a bugyuta, idegesítő és fárasztó jelzőkkel illetik Simpsonékat, de alig akadt olyan, aki ne ismerné őket, ne látott volna legalább egy részletet.
Zsolttal hamar vitázni kezdtünk azon, lehet-e Homer Simpson jellemét valamilyen séma, pszichológiai sablon alapján jellemezni, és ha igen, mely elmélet mentén haladva írható le aránylag pontosan a családfő viselkedése. Véleményem szerint Abraham Maslow amerikai behaviorista pszichológus motivációs piramisa alapján viszonylag jól megadható, mi motiválja az egyént, és mi az, ami hatékonyabb munkavégzésre inspirálja. Maslow szerint két dolog generál motivációkat az emberekben. Egyrészt a hiányállapot megszüntetésére, kitöltésére való törekvés, ami csökkenti a hiátus okán kialakuló stresszt, másrészt az úgynevezett self-aktualizáció, ami a feszültség szándékos visszaállítását jelenti, aminek fő célja az önmegvalósítás. A feszültség önkéntes gerjesztése abban az esetben következik, amikor a piramis alsó szintjei már ki vannak elégítve. A motivációs piramis legalsó emeletén a fiziológiai szükségletek állnak, vagyis az egészséges szervezet, létfenntartás és fajfenntartás. Ezek fejlett társadalmi környezetben általában automatikusan teljesülnek, a sorozatban is ez a helyzet. A környezet az Egyesült Államok közepes méretű városa, az életszínvonal átlagosan magasnak mondható, a lakosok túlnyomó része rendelkezik ingatlannal, autóval, állandó keresettel, politikai és szociális szabadságot élveznek, nem okoz gondot az éhség vagy szomjúság csillapítása, hiszen fogyasztói társadalom lévén bőség van, mi több, paradicsomi állapotok, ha a helyzetet egy középkori jobbágy, vagy akár egy múlt századi szegény munkáscsalád lehetőségeivel és adottságaival vetjük össze.
A piramis következő szintje a biztonság, amely a fent leírtakból következően megadatott a springfieldi polgároknak. A biztonságérzet feltétele ugyanakkor a környezet megértése, és az atmoszférából érkező ingerekre adott megfelelő reagálás, valamint a rendezett, veszélymentes állapot egy szabályozott világban. Szabályok nélkül az egyén instabilitást érez, hiszen nincsenek leírt, betartható, elvárható normák, az anarchikus állapot pedig káoszt eredményez. Springfieldben ezeknek a kritériumoknak is megfelelnek, és ennél a pontnál vonatkoztassunk el az extrém helyzetektől, az alkotók elméjéből kipattant groteszk szituációktól, és csak a Simpson család hétköznapi, abszurd eseményektől mentes életére koncentráljunk. Homer sajátosan bár, de megérti és átlátja mikrokörnyezetét, ami számára fontos, az el is érhető, és annak képessége is adott, hogy megszerezze, vagy véleményt alkosson, akár politikai, akár vallási vagy gazdasági kérdésekben. Persze sok esetben rosszul, a racionalitást figyelmen kívül hagyva hoz döntést, de ennek következményeiből hasznos tapasztalatokhoz juthat.
A közösséghez és személyekhez való tartozás, a velük kialakított kapcsolatok következnek a következő szinten. Homer elsősorban Marge-hoz és a gyerekeihez tartozik, akik elfogadják őt minden előnyével és hátrányával együtt, és bajban mindig összetart a família, még Homér is igyekszik. Megkomolyodik, ha valami a saját vagy családja biztonságát veszélyezteti, és családfőként ő rendezi a problémákat, persze a maga bizarr és egyben szórakoztató módján. A sorozatból kiderül, hogy Marge-dzsal kiegyensúlyozott szexuális életet élnek, a barátaival rendszeres kapcsolatban van, sok embert ismer a városban, és a Moe kocsmájában italozó változatlan társaság is olyan csoportként értelmezhető, amely befogadja és tolerálja Homert.
Homer a piramis önbecsülési szintjéig akadály nélkül eljutott. Ezen a ponton a mások általi elismertség, megbecsülés számít, és hogy az önmaga számára szabott elvárásoknak mennyire tesz eleget. Homer efféle elvárásai nem rakják számára túl magasra a lécet. Egy epizódban annyit mond Marge-nek: Én csak túl akarom élni a napokat, hogy aztán este bemászhassak melléd az ágyba! Ez a mondat tökéletesen jellemzi Homer őszinte kapcsolatát a környezettel, amit uralni, befolyásolni hosszú távon képtelen, de olyannyira elkényelmesedett, hogy nem is vágyik erre. Több alkalommal önkritikusan nyilvánul meg, butának és ügyetlennek tartja magát, azonban ha lelkesen belefog egy új ötlet megvalósításába, vagy olyan mozzanat történik körülötte, ami átemeli őt a hétköznapi, monoton életből egy izgalmas, ismeretlen, felfedezésre váró világba, amiről eddig maximum halvány sejtése vagy a TV-ből nyert információk alapján összerakott pontatlan fogalma volt, akkor felvillanyozódik, és felfrissülve lát hozzá. Ez történt, amikor Mr. Burns Homerra bízta villáját néhány napra, amíg orvosi kivizsgálásra megy. Homert a Csíkszentmihályi által leírt „flow” élmény kerítette hatalmába, és nem törődve a következményekkel, átadta magát annak az illúziónak, hogy maga is gazdag, és ez által úgy érezte, megvan a harmónia az észlelt kapacitás és a lehetőségek között. Euforikus állapotba kerülve Homer szinte újjászületik, önképe ilyenkor irreálisan túlértékelt, önző, mohó, határozott, megrészegül saját időszakos sikereitől, és igényli a környezet nyújtotta elismerést, magasztalást. Ilyen helyzetekben Homer valóban kreatívabb, olyan képességeire is fény derül, amiket a szürke hétköznapokon elhanyagol, vagy szándékosan elnyom, hiszen ha nincs esélye kibontakozni, nem pazarol fölöslegesen energiát, hiszen az ő korában az ambíciók elhalványulnak, családja van, nem kockáztat, ha nem muszáj, és inkább elfogadja a világot úgy, ahogy van, és nem küzd annak javításáért, átalakításáért. Homer tehát csak akkor válik önaktualizált emberré, és éri el a Maslow-féle motivációs piramis csúcsát, amikor reális sanszot lát a sikerre, és ha el is bukik, mindig kész újrakezdeni, talpra állni, ehhez azonban a családja, vagyis az állandó támasza nélkül nem lenne képes. Mi az tehát, ami Homert motiválja? A család nélkülözése például nagyon megviseli hosszú távon. Aztán persze a pénz, az ételek, és a siker. A Maslow alapján felállított elemzésemet végül mindketten kielégítőnek találtuk.
Zsolt szerint azért ilyen közkedvelt a sorozat, mert egyszerre intelligensen, észre hatóan és szívhez szóló stílusban mutatja be a társadalmat a maga rossz, sötét, deviáns oldalaival együtt. Emellett nagyon ritka, hogy egy rajzfilmsorozatot ilyen vegyes közönség fogad el. A Simpson család esetében ennek az lehet a magyarázata, hogy az is értékeli a jelenetekben teljesen közérthető, általában kárörömre, helyzetkomikumra alapozott humort, akinek semmi jártassága nincs az adott témában, amit éppen az alkotók kigúnyolnak vagy burkolt utalásokkal üzenetet fogalmaznak, véleményt mondanak róla.
A néző számára ismerős helyzetet jelenítenek meg és ebben olyan problémák, akadályok elé állítják a karaktereket a forgatókönyv írók, amiken a legtöbb ember már keresztülment, vagy hasonló történhet vele is a valóságban. Ez pedig gondolatébresztő, rávilágító hatással lehet az emberekre. Gyakran emlékeznek vissza a szereplők olyan dolgokra, amiket a publikum is átélt már. Ilyenek a magánéletből kiragadott pillanatok, vagy történelmi események a közös múltból. Ez lehet elnökválasztás, háború, hippi-mozgalom, esküvő, születés vagy karácsony és ilyenkor kiderül, hogyan élték át Simpsonék ugyanazokat a fontos, emlékezetes momentumokat, amiket mi. Ez közelebb hozza a rajzolt figurákat, egyre mélyebben ismerjük meg a személyiségüket, könnyebb velük azonosulni, emberibbé válnak a szemünkben.
A fő ok, amiért Zsolt a Simpson család népes rajongótáborába sorolja magát, hogy a legtöbbször egyet ért az alkotók világnézetével, szereti az ironikus humort, és élvezi a társadalom minden rétegét, deviáns emberi attitűdöt kifigurázó, a legtöbb nemzetben jelen lévő, ki nem mondott anomáliákat megvilágító tematikát és annak tálalási formáját, az igényes humort, a megalapozott és jogos kritikát, melyet az írók megfogalmaznak.
VII. Beszélgetés Homer Simpson magyar hangjával, Székhelyi József színművésszel
Székhelyi József 1998. óta kölcsönzi a hangját Homer Simpsonnak, a családfőnek. Több mint egy évtized elegendő idő ahhoz, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön az általa szinkronizált karakterrel és magával a sorozattal. A Szegedi Nemzeti Színház igazgatójával a Simpson család szereplőiről, a szinkronizálás mibenlétéről és a sorozat nemzetközi sikerének feltételezhető okairól beszélgettünk. Az interjút a budapesti Centrál Színház udvarán 2009. április 3-án rögzítettem.
H.M.: Mit hallott korábban a sorozatról?
Sz. J.: Nagyon halvány informális csatornákon keresztül hallottunk arról, hogy Amerikában van egy új „dili”, a sárga, négy ujjú család története. Mint minden furcsa deviancia, animált dolog, ez is érdekel, mert egy új, furi-buri világ. Menet közben tudtam meg, hogy ennek az amerikai sikertörténetnek irgalmatlan társadalmi hatása volt az Államokban. Amerikai kollégáim között is, akárcsak a közélet sok szereplője között afféle presztízs kérdéssé is emelkedett, hogy benne van-e a sorozatban, vagy sem. Foglalkozik vele a Simpsons, vagy sem.
H.M.: Mit gondol Homer Simpsonról?
Sz. J.: Homer egy szerethető, sokszor bosszantó alak. Időnként megejtő varázsa van az emberekre, időnként rendkívül bárgyú, tragikomikusan hülye. A Simpsons egy nagyon amerikai Szabó család, tehát a nagyon középosztálybeli amerikai polgárt archetipizálja. Ebből több száz millió van a világon. A bukéja a sorozatnak, hogy Amerikában minden előfordulhat, és tulajdonképpen ennek az ún. amerikai álomnak a fricskája a 20 évfolyam valamennyi kámeája. Egyenlőtlen színvonalú dramaturgiailag, szellemességét vagy társadalmi hatását illetően egy-egy epizód, vagyis nem egyformán élvezhető, különösen egy nem amerikai számára. Rengeteg olyan amerikai specifikum van benne, amelyhez Amerikában kell élni, hogy megértsd és megérezd, hogy valójában mit is telibe találn. Azonban van egy globális értelemben is érvényes világlátása és szemlélete az alkotóközösségnek, amely nem horgonyozza le kizárólag Amerikára Simpsonékat, hanem a világon mindenütt fogyasztható.
H.M.: Vagyis a sorozat az „amerikai álmot” gúnyolja, és reálisabb képet fest a lehetőségek hazájáról Homer Simpson karakterén keresztül?
Sz. J.: Így van, ugyanakkor Homer imádja is, hogy Amerikában lehet álmodozni, és létezik az American Dream, de irigyli az éppen nyertes szituációba került embertársat. Homer minden igyekezetével be akar kerülni abba a világba, ahol képes könnyen, gyorsan nyerni, szaporodni, gyarapodni, nagy haszonra szert tenni, mint a legtöbb ember. Ez az úgynevezett „struggle for life”, a küzdelmes amerikai mentalitás, ami sok bájos, humoros, az esendősége okán megejtő szituációt teremt a cselekményben.
H.M.: Ön szerint mivel magyarázható a sorozat nemzetközi sikere?
Sz. J.: Egy szakmailag nagyon felkészült alkotóközösség kiválóan megmérte pszichológiailag, szociálisan mi az, ami izgatja az amerikai átlagembert. Mik azok a témák, amire ki van hegyezve az érdeklődés, amikről szívesen beszél, vitatkozik a „Moe” kocsmákban. Ezekre nagyon érzékenyen, a maga rendkívül magas színvonalú művészi eszköztárával, köztudottan bombasikerű releváns választ tud adni, immáron 20 éve. A legutóbbi részek egyike már foglalkozik a gazdasági világválsággal, tehát borzasztó hamar reagál az alkotó team, hogy éppen mi zajlik a világon, legyen az elnökválasztás, etnikai probléma, vagy éppen egy szörnyű terrorcselekmény. Ezekre azonnal válaszol a sorozat a maga nagyon rafinált eszközeivel, és egy görbe tükröt tart a társadalom felé, méghozzá shakespeare-i módon. Shakespeare azt mondja, a színjáték célja, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát.13 Az alkotók ilyen módon, a maguk eszköztárával pont ezt a paradigmát igyekeznek 20 éve minden epizódba belevinni. Ettől olyan erős és ütős. Olyan általánosításokon túlmutató felismeréseken alapulnak a Simpson család poénjai, amelyek azt a bizonyos általános jelenséget mégis egyedivé tudja sűríteni. Ezek egyedi és megismételhetetlen jelenetek. Nincs két azonos történet.
Megbeszéltük, hogy a humor forrása az a közös tudás, azok a panelek, melyek a nyugati társadalmakban, a szociális struktúrában, hétköznapi életben szinte azonosak, hiszen a kulturális gyökerek egy tőről fakadnak, és egymáshoz nagyon közel fejlődtek. Székhelyi József egy példával világít rá erre, melyben a munkaadó és munkavállaló közötti antagonisztikus feszültséget említi, utalva ezzel Mr. Burns és alkalmazottjai közötti viszonyra, mely kevésbé bizarr módon ugyan, de jelen van a valós életben is.
H.M.: Okos vagy ostoba Homer?
Sz. J.: Nem mondható okosnak, de megpróbál annak tűnni. Megpróbál túljárni mindenki eszén azzal a tudással, ami neki jutott. Könnyelműen bánik a pénzzel, mert abból indul ki, hogy majd holnap újra csinál, hiszen zseni. Ez is tipikusan „kisemberi”, de rendkívül szórakoztató.
Abban is egyetértettünk, hogy nyilvánvaló hátrányai és gyengeségei ellenére családján belül nagy tisztelet és szeretet övez Homert. A gyakorlatias, bár általában balszerencsés családfő jó géneket örökített a gyerekekbe. Ez Lisa esetében kétségtelen, Bart viszont néha rácáfol erre szélsőséges viselkedésével, de ötletei, majd azok kivitelezése többnyire sikerül, és magas fokú kreativitásról árulkodik.
H.M.: Hogyan viszonyul a sorozat a családi kultúrához, a családi életformához?
Sz. J.: A II. Világháborúval a családi kultúra törést szenvedett, növekedett a válások száma. A sorozat ebben is példaszerű, mert noha vannak a házasságon belül problémái Margenak és Homernak, különböző konfliktusokban néha elfajulnak a dolgok, mégsem válnak el soha. Tehát az alkotók a házasság intézménye mellett voksolnak.
Ezt ki is hangsúlyozzák azzal, hogy a család együtt reggelizik, ebédel, kirándul vagy épp családi megbeszélést tart egy-egy jelentősebb döntés meghozatala előtt, igaz ezekben a vitákban általában Homer szava a meghatározó.
Beszélgetésünkből kiderül, hogy Székhelyi úrnak igen kiforrott véleménye van a műsorról, Homer Simpsonról, és az alkotógárdáról is. Pontosan tudja, milyen személyiségnek, jellemnek kölcsönzi a hangját, milyen Homer élete, hogyan viselkedik a környezetében és milyen viszonyban van a családjával. Kérdésemre válaszolva elmondta, valószínű akkor is nézné a sorozatot, ha nem kötődne hozzá a munkája. Ezek miatt annyira élvezetes és szórakoztató a Székhelyi-hangon megszólaló Homer, a háttértudás és a karakter pontos ismerete miatt szólal meg a figura ennyire hitelesen, és általános felháborodást váltana ki a rajongók köreiben, ha Homer valaki más hangján szólalna meg. (Erre egy alkalommal volt példa a sorozat hazai történetében, és panaszlevelek tucatjait küldték a csatornának.)
VIII. Konklúzió
A dolgozathoz végzett kutatómunka, elolvasott szakirodalom és az interjúk elkészítése során sikerült sokkal átfogóbb tudásra szert tennem és elmélyülnöm választott témámban. Azért nevetünk mi magyarok is egy amerikai szit-komon, mert a Simpson család írói gárdája rendkívül kifinomult humorral fűszerezi azt a kritikus világszemléletet, amellyel a társadalmat mutatja be. A másik lényeges oka, hogy a globalizáció hatalmas, országhatárokon átívelő médiavállalatokat eredményezett, melyek létszükséglete a terjeszkedés, és ezért folyamatosan új piacokat hódítanak maguknak, így jutott el a Simpsons Európába és Magyarországra is az 1990-es években. A vállalatok érdekeinél is nagyobb szerepe van napjainkban az internetnek, az információk és adatok virtuális óceánjának, melyből minden felhasználó korlátok nélkül meríthet. Ebben az óceánban is megtalálhatók a fő áramlatok, a mainstream, és a Simpsons ezek közé tartozik, ezt bizonyította a Google kereső segítségével végzett vizsgálat.
Annak feltérképezésére, hogy hazánkban kik szeretik és kik nem, lehetőségeimhez mérten a világ legnépesebb közösségi oldalának egy igen hasznos applikációját használtam, és meggyőző eredményeket kaptam. Magyarország Facebook felhasználóinak a kutatásból nyert adatok alapján 70%-a kedveli a sorozatot.
Hipotézisem a szereplők elemzését követően igazolódott, vagyis a Simpson család tagjai egyáltalán nem tökéletesek, mindnek van valami hibája, gyengesége, káros szenvedélye, de ettől függetlenül boldogok, és jól érzik magukat együtt. Nem az határozza meg a napjaikat és a céljaikat, hogy olyan dolog kerüljön a birtokukba, amivel nem rendelkeznek, holott a közfelfogás szerint javítaná az életüket, elismertséget hozna számukra. Ennek feltárásához támaszt nyújtott Abraham Maslow behaviorista elmélete az emberi motivációk okairól és a motivációs piramist Homerra alkalmazva bebizonyítottam, hogy Homer elégedett az életével, még ha az egyhangúnak is tűnik a hétköznapokban, és csak akkor aktivizálja magát, ha reális esélyt lát az érvényesülésre, de ezzel nem veszélyezteti családja biztonságát.
Zsolttal való eszmecserénk arra világított rá, mi teszi érdekessé és izgalmassá a Simpson családot egy igen művelt és sok témában jártas egyetemi hallgató számára. Miért sorolja egy halmazba az animációs sorozatot egy művészfilmmel. A kulcs itt az alkotók intellektusában keresendő, mert utalásaikkal, abszurd interpretációkkal és az értelmiséget is foglalkoztató tematikával felkeltik a magasan képzett nézők figyelmét, és kvázi összekacsintanak azzal a réteggel, melybe maguk is tartoznak.
Székhelyi Józseffel folytatott beszélgetésünkből az derül ki, hogy Székhelyi úrnak igen kiforrott véleménye van a műsorról, Homer Simpsonról, és az alkotógárdáról is. Pontosan tudja, milyen személyiségnek, jellemnek kölcsönzi a hangját, milyen Homer élete, hogyan viselkedik a környezetében és milyen viszonyban van a családjával. Ezek miatt annyira élvezetes és szórakoztató a Székhelyi-hangon megszólaló Homer. A színművész háttértudásának és a karakter pontos ismeretének köszönhetően szinte életre kelti a figurát. Kérdésemre válaszolva elmondta, valószínű akkor is nézné a sorozatot, ha nem ő szinkronizálná.
Matt Groening tehát olyan diszfunkcionális családot alkotott meg, mely éppen esendőségével emlékeztet minket arra, hogy az ember alapvető funkciója és szükséglete az összetartás, a kölcsönös tisztelet, a család és a boldogság, amit hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni rohanó, modern életünkben.
I.Bevezetés…………………………………………………
II. Szereplők és a sorozat rövid ismertetője
II./1. A fontosabb szereplők jellemzése és bemutatása…………………….…6
II./2. Kulturális utalások……………………………………………………. 10
III. A sorozat indulásának, gazdasági hátterének és terjesztésének
ismertetése, a korabeli környezet bemutatása a világon és Magyarországon
III/1. A Simpson család sikerének okai gazdasági és történelmi
összefüggések mentén……………………………………………………....
III./2.Úton a nemzetközi hírnév felé a Fox támogatásával………………….14
III./3. A sorozat diadala a tömegmédiában………………………………….16
IV. A Simpson család az interneten…………………………………………….18
V. Kutatás - A sorozat népszerűségének vizsgálata
közvélemény-kutatás alapján………………………………………..…………..
VI. Interjú egy „vérbeli Simpsons rajongóval” és
Homer Simpson jellemzése a Maslow-féle motivációs piramis alapján………26
VII. Beszélgetés Homer Simpson magyar hangjával,
Székhelyi József színművésszel……………………………………………
VIII. Konklúzió………………………………………………………
Irodalomjegyzék………………………………………
Irodalomjegyzék
Babbie, Earl (2003):A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest.
Bush, H. W. George's speech to Congress (March 6, 1991)
Cantor, Paul (1999): Közösség, hagyomány, fánk: a Simpson család. Political Theory 1999. 12.sz. Fordítás: Mándi Tibor (2007)
Carroll, Larry (2007): 'Simpsons' Trivia, From Swearing Lisa To 'Burns-Sexual' Smithers Show's creators, voice talents, spill more than a dozen secrets.
Cohen ,Ellen Amy (1998): Homer Simpson: Classic Clown
Durham,Gabe (2001): Tones of Morality Through Layers of Sarcasm:The Simpsons and Its Underlying Themes
Facebook kutatás http://www.facebook.com/apps/
FOX Broadcasting Company http://www.thesimpsons.com/
Groening, Matt (1991): The Simpsons - Uncensored Family Album HarperCollins Kiadó, New York
Harenberg,Bodo(1991): Az emberiség krónikája. Officina Nova, Belgium.
Hodge, Barry (1996): King-Size Homer - Ideology & Representation
Horowitz, Jon (1999): Mmm ... Television - A study of the audience of "The Simpsons"
Korte, Dan (1997): The Simpsons as Quality Television
Kovács Ildikó (2007): A Simpson-család: mágikus fúga. Espresso.hu
Maslow, Abraham (2003): A lét pszichológiája felé - Bevezetés a humanisztikus pszichológiába. Ursus Libris, Budapest
Mullin, Brett (1999): The Simpsons, American Satire
Satkin,Scott (2001): The Simpsons as a Religious Satire
Sohn, John (2000): Simpson Ethics
Steiger, Gerd (1999): The Simpsons - Just Funny or More?
Sterle Frank G., Jr. (2001): The Simpsons: Morality from the 'Immoral'
The Simpsons Episode Guide (http://www.snpp.com/
Tingleff , Sam (1998): The Simpsons as a Critique of Consumer Culture
Vogl, Bastian (2000): The Simpsons And Their World -- A Mirror Of American Life?
Waltonen, Karma (2000): We're All Pigs - Representations of Masculinity in The Simpsons
Wizard magazine's top 100 greatest villains ever list, 2006 (http://forums.
Köszönet az alábbi személyeknek a dolgozat megírásához nyújtott segítségért!
Baló György
Hernádi Zsolt
Sass Judit
Székhelyi József
-white-center-(small)+72milli%C3%B3+doll%C3%A1r.jpg)
