Tegnap este volt szerencsém megtekinteni a Katonában Spiró György Koccanás című drámáját, és mondhatom, régen élveztem ennyire színházi darabot. Talán többen fanyalognak majd, de be kell valljam, nem vagyok fanatikus színházrajongó, kevés előadás köti le a figyelmemet 3 órán keresztül folyamatosan, de a Koccanás minden perce élmény, legalább számomra az.
A mű ténylegesen egy koccanásról szól, vagyis egy közlekedési balesetről. Néhány jármű karambolozik a Hungária körúton, és 4 kilométeres torlódás alakul ki, melynek egy kis részletét emeli ki az író. Tökéletes szociográfia a XXI. század magyar társadalmáról (a Koccanást 2004-ben fejezte be Spiró és 2005-től része a Katona repertoárjának, elnyerte a Kritikusok díját). A főszerepekben Gáspár Sándort, a munkamániás, szociálisan teljesen érzéketlen, ingerült menedzsert, Ónodi Esztert, a kissé félénk, gyermekét egyedül nevelő, szegény, férfiakból kiábrándult anyát, Bezerédi Zoltánt, a tipikus magyar kisvállalkozót láthatjuk. Ez utóbbi karakter zseniálisan el lett találva. Bezerédi ócska kisbuszával szállítja reggel a feketemunkásokat (jól ismert kép a hajnali autósoknak), de a baleset miatt ő is rostokolni kényszerül. Nem kell félteni a mindenből gátlástalanul hasznot csiholó vállalkozót, mert miután a bugrisokat elküldi gyalog az építkezésre, rögvest berendez egy büfét az út közepén, az arra keveredő két járőrt ingyen szolgálja ki, így azok szemet húnynak az illegális üzlet létezése fölött. Még lángost és presszókávét is árul, amint a környékbeliektől összeszedi a kellékeket.
A dugót előidéző vezetők szerepében Szacsvay László és Máté Gábor tűnik föl fél óránként, amint kurvaanyázva és szentségelve keresztülsétálnak a színpadon. Tekintve, hogy a baleset a Hungárián történt, evidens, hogy egy kamiont is találunk a koccanók között, melynek sofőre nem zavartatja magát, komótosan reggelizget, közben hangosan szól a rádióból Galambos Lajcsi andalító mulatósa.
A tumultus melletti padra telepedik le a huszonéves srác, aki szűntelenül a nemzetközi tőzsdék részvényindexeit vizsgálja, közben milliókat kaszál, dollármilliókat. Van ideje, mert vadonat új mercedese is megrekedt. Erős kontraszt, hogy a koszos utcai pad, ahová letelepedett egy hajléktalané.
A mellékszereplők és rövid epizódok is kiválók. Rendszeresen feltűnik a színpadon egy-egy tipizált társadalmi csoport delegációja. Két "modern" anyuka babakocsival, akik láthatóan jó barátnők, fő témájuk a latin-amerikai szappanopera, a babákat colával itatják, ha pedig sírni kezd valamelyik csecsemő, nemes egyszerűséggel ennyit mondana: Kusoojjál bazdmeg!
Jönnek még mindenre rácsodálkozó amerikai turisták egy lyukas '56-os zászlócskát lobogtató, szélsőjobbos, angolul alig beszélő idegenvezetővel, aki főállásban egyetemi tanár, és a saját torz teóriáit ecseteli nekik a három honfoglalásról és a magyarság dicső múltjáról, persze magyarul... Megjelennek a hittérítők, aztán 3 bomberdzsekis-bakancsos hungarista szkinhed, akik természetesen sötétebbek, mint a bakancsuk, kifogástalan jellemábrázolás...
Rendszeresen előretrappol egy szektás asszony, háborog a baleset miatt, de tudja, hogy az egész a GONOSZOK műve, és széttapossa a mobilját, mert a Föld és a Hold közötti láthatatlan fekete lyuk kis fekete lyukakat küldött a telefonokba, hogy megszállják az emberiséget, a mester is megmondta, lám igaza lett...
Óriási a jelenet, melyben egy ideig senkinek sincs térereje, és Liszt Magyar rapszódiájára egyszerre kalimpálnak, ugrálnak, hajladoznak némán, mintha elmeápoltak balett-előadásán ülnénk.
Érkeznek parasztok és gazdák is vidékről, akik azért bosszankodnak, mert eredetileg ők akarták megbénítani demonstrációjukkal a forgalmat, de elkéstek, és különben is spontán dugó alakult ki, így nem lehetnek benne a híradóban.
Majdnem kifelejtettem a szláv gengsztereket, ők is előkerülnek valahonnan, végtére szerves részei társadalmunknak, még ha nem is látjuk őket minden nap a közértben...talán jobb is.
Akik az egész káoszt madártávlatból szemlélik, Máthé Erzsi és Kun Vilmos, a nyugdíjas házaspár, mindent látnak és mindenről tudnak, ami a környéken történik. Nagy segítségére vannak Bezerédinek, mert bérbe adják neki a slagot, a vájlingot, és a hosszabbítókat. Mindent, ami egy rögtönzött büfé működéséhez elengedhetetlen.
Ajánlom a darabot mindenki figyelmébe, a hátsó sorokba mindössze 1500 a jegy ;)
(Katona József Színház, Spiró György-Koccanás)
csokolom
2007. március 3., szombat
KOCCANÁS
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése