BOLDOGSÁG

átalakult volna a társadalom? vagy inkább eltorzult? talán mindig is torz volt, vagy ez a deformáltság olyan adottság az emberben, ami korszakoktól függetlenül szüntelenül jelen van, és oly mértékben részünké vált, hogy már fel sem tűnik. rabjai vagyunk a lelki, érzelmi mutációnak, mely születésünktől halálunkig kísér? ez a furcsa és alig körülírható visszásság a boldogtalanság. a boldogság negatívja.

mitől boldogok az emberek? és meddig? mi szabályozza az arányokat vidámság és szomorúság, elégedettség és hiányérzet, belső harmónia és káosz között? pénz? aligha. vitathatatlanul fontos eleme a XXI. századi létnek, de mint Adam Smith mondja, "a pénz nem más, mint olaj a gazdaságban", emellett hozzásegíti a jónépet a megvásárolható fogyasztási cikkekhez. de mi a helyzet a NEM megvásárolható javak terén? a pénz hatalma lecsökken, a tőke belesüpped az ingoványba, melyet részben önmaga hozott létre. az érzelmek sűrű, áthatolhatatlan erdejében semmivé foszlik.

Akkor mi a boldogság? olyan pillanatok összessége, amikor minden úgy történik, ahogyan megtervezzük, amikor álmaink egy időre megvalósulni látszanak? de milyen álmok? jó gimnáziumi érettségi, diplomaszerzés a híres, patinás egyetemek valamelyikében, magas jövedelem, jaguar a garázsban, két szintes villa a rómer flóris utcában. de a boldogság attól tartok nem ezektől függ. milyen nehezen alszik el az őt gyötrő gondoktól az emlegetett két szintes villa tulajdonosa? hány szál cigarettát szív el a sötétben, a kihalt utcát bámulva, miközben problémák sokasága nyugtalanítja, kínozza a lelkiismeret, mert ezt vagy azt saját hibájából nem tett meg, nem felelt meg a saját elvárásainak sem, pedig pontosan tudja, hogy lényegesen többre lenne képes. nem mondta a barátnője szemébe, hogy szeretlek - csak egy szó, mégis súlyosabb lehet, mint egy halom ömlengő levél, ezt már elrontotta. mindegy, majd holnap küld tíz csokor orchideát. nem hívta fel a barátját a születésnapján - csak egy telefon, néhány gombnyomás, de már mindegy, biztosan megsértődött, majd másnap kimagyarázza. két hete nem látta idős anyját, pedig megígérte, hogy ma felugrik, és bevásárol. mindegy, majd a héten bepótolja. éhen nem hal, és ugyanúgy szereti majd, mint eddig, hiszen a fia, legfeljebb húzni fogja a száját, ha legközelebb találkoznak...

vagy mégsem mindegy?

néhány kis szelet egy óriási, kesernyés, rágós tortából, amit valószínű valamennyien el kell fogyasszunk.

megszűnnek a gondok, ha boldogok vagyunk? természetesen nem, de egy időre elhalványulnak, eltörpülnek a pillanatnyi örömérzet mellett, könnyebben vesszük az akadályokat, ha egyáltalán eszünkbe jutnak. a világ egy hegyoldalból kiszögellő szikláról nézve leegyszerűsödik, átláthatóbb, kiszámítható és nyugodt. csendes és távoli. csak az van közel, amit gondolatban közel engedünk. a szikláig nem ér föl a pénz, a munka, az iskola, a KÖTELEZETTSÉGEK. miért nincs mindenkinek saját hegyoldalból kiszögellő sziklája, ahonnan BOLDOGAN tekinthet a messzeségbe, ahol mindig süt a nap, és ahol nem az aktuális média-szentek és habzószájú politikusok groteszk vigyora vagy gyűlöletet sugárzó szemei a látványosság, hanem a békés természet megfesthetetlen színei és a vándorló felhőalakok a dombok fölött...