2007. november 23., péntek

Szárnyaszegett 'Szabadmadarak'


Elborzasztó az szdsz Sándor Klára és Magyar Bálint féle női kvóta kezdeményezése. Felmerül a kérdés, mi köze a jelenlegi szdsz-nek a régi liberális párthoz. Sebesen halad az egykoron szimpatikus Szabad DemokratákSzövetsége lefelé a lejtőn, ami természetesen elkeserítő. Az egész feminista kezdeményezés, agresszív lobbi temérdek szavazót ábrándít ki, és egyre nagyobb az esély rá, hogy míg a párt lubickol a saját ostoba elméleteiben és megvalósításra váró, szégyenteljes céljaiban, addig fokozatosan apad a szimpatizánsok bázisa, és a parlamentbe jutás küszöbét még súrolni sem fogja 2010-ben. Női kvóta...nevetséges! Tényleg ez ma a legfontosabb kérdés, amivel egy 'liberális' pártnak foglalkoznia kell? Milyen mélyre szállhatnak még a szabad madarak? ps.:ÁLLÍTSÁTOK MEG SÁNDOR KLÁRÁT! bár nem tudom ezt kinek címeztem, el is felejtettem, hogy aki meg tudná állítani, az vagy kilépett már az szdsz-ből, vagy bezárták az 'archív dokumentumok' cetlivel ellátott fiók egyik mappájába a gondolatait, precízen le is lakatolták. a feminizmus és az erőszakos harc a nők egyenjogúságáért az egyik legvisszataszítóbb kezdeményezés. Ennél még az is jobb, ha a nők csadorban mászkálnak, mert akkor legalább tudják, mit szabad és mit nem, nincs megfelelési kényszer, nincs pánikszerű törtetés. Persze nem ez az ideális modell, és egyáltalán nem azt mondom, hogy "a nő helye a konyha", egyszerűen hagyni kellene, hogy a nők is saját erejükből jussanak vezető pozícióba, ne pozitív diszkrimináció révén ültessék őket olyan férfiak székeibe, akik megküzdöttek azért a státuszért. Milyen elvetemült hárpia elméjéből pattan ki ilyesmi? Ez mitől liberális gondolat? Amíg ez a folyamat zajlik a pártban, és Kóka úr játszadozik a nála sokkalta műveltebb és szélesebb látókörű, nemzetközileg elismert, megbecsült vezető értelmiségiekkel, akiknek jelentős részét már el'dübörögtette' a pártból, holott annó ők voltak az szdsz szellemi gerince. Amíg az szdsz fő arculatát és elsőrendű céljait sándorkláták határozzák meg, addig esélytelen, hogy regenerálódhat a szervezet. Vesszen a jelenlegi szdsz, és süllyedjen el a ladikká zsugorodott Santa Mariával az összes kétbalkezes, alulfejlett, liberális pózban tetszelgő humanoid, akik ide sodorták!

2007. november 12., hétfő

Példaértékű összefogás Prágában a náci férgek ellen

Példát vehetne trehány országunk a mindössze néhányszáz kilométerre lévő prágai fellépésről és módszerekről. Ha ki tudja használni a demokratikus államszervezet és a törvények kiskapuit a neonácik irígy, álerkölcsös patkány csürhéje, akkor félelmetes, mennyire felkészületlenek a hazai döntéshozók. szánalmas konfliktuskezelési kísérleteket mutatnak be hónapról hónapra az elvileg szilárdan antifasiszta és demokratikus parlamenti pártok a rendőrséggel és a bírósággal karöltve. Nálunk az erélyesen fellépő rendőrnek kell magyarázkodnia és bíróságra járni, ha a mocsadék nácinak megreped a kisujja egy gyengébb gumibot-lendítés következtében... Optimális esetben 5 rohamrendőr rommá lövi a hitlerista tetvet gumiskulóval, berepesztik 3 helyen az üres koponyáját, megrugdossák a gerincét és hazatoloncolják a külvárosi vagy vidéki posványba, ahol született, és ahol el is fog rohadni, mint kiállhatatlan, gennyes kelés a társadalom alfelén.
a prágai események részletesen (INDEX.hu):
Végre! Eszterünk újra bulit rendezett lakályos kégliében, és gombamód szaporodtak az önmaguk feletti irányítást elveszítő vendégek. Nem sok idő telt el a kapunyitástól számítva, s az első pohár már csörömpölt is a földön. Nem a szél fújta le. a józansági státusz jól jellemezhető a reakciókkal: "BBBaazzdmeg, most töltöttem! na mindegy...őő, majd figyeljünk a szilánkokra..."," Jóóóvan, első pohár! lesz még több is. hehe", "Hát ez eltört..."
Megédesítettük a hangulatot egy jó adag csokoládéval, aztán szép komótosan, de azért a vágytól fűtve és igyekezve átöltöztünk, és irdatlanul belevetettük magunkat a habok közé egy pohár viszkivel és cigarettával a kezünkben... Vittük Terézt is, a csábító gumi-prostituáltat, akit jobb híján sokan egyszerűen matracként hasznosítottak, de sikeresen levertek vele egy szerencsétlen ívű dobás közben egy méretes diszkógömböt is a plafonról. Így megy ez.
Koppány és Dönci néhány órával később talált oda Áronnal. Mindenki megörült nekik. Ők is megörültek mindenkinek. Hamarosan utolérték a társaság zömét, és a lejtőn sebesen haladva minden eszközt szolgálatukba állítottak, hogy gyorsabban és gyorsabban érjenek célba. Különös.
Csongi a pultban hamisítatlan 60-as évekbeli bártender szerepébe bújt, valamint Teréz fekete latex blúzocskájába. Szakszerű és módszeresen precíz csapolásnak lehetett tanúja, aki sörre szomjazott. Mint minden munkát, ezt is tanácsos kipihenni, szóval Csongi velünk tartott, és beállt a karavánba, ami a szauna, a medence és a bárpult között rótta a hosszú métereket, újabb és újabb málhákkal megrakodva, ritkaságnak számító koktélokkal, akadt, aki hosszú alkudozást követően egy zacskó köményes tallérra is szert tett. Ügyes.
A vég 3-4 órakor érkezett el, de talán inkább kezdetként kellene rá visszaemlékezni. Esztert és Pistit elnyelte a jacuzzi, az oszlopokról legabalyodtak a táncos kedvű szebbnél szebb hölgyek, többen lepihentek a pamlagokra. A zene változatlanul dübörgött, és akkor előtűnt Zsolti a füst és gőz felhőből. Természetellenes tartásából sejteni lehetett, hogy valami túlságosan rendben van. A éj hőse címet is kiérdemelné, ha lenne ilyen, mert sikerült elérnie a -10es kritikus stádiumot, és még él! Ciklikusan 3 szót váltogatott, hol csak rebegte őket, hol üvöltötte: Figyelj!, Hallod?!, Várjál!. Annyi üvegszilánkba taposott bele, hogy a talpa fölkarcolta a parkettát, de semmit nem érzett! Kegyetlen.
Eszter újfent emlékezetes és kiváló partinak volt házigazdája, a keddi 'fodoreszterbuli' kétség kívül kiérdemli az Ősz Bulija címet. Rólam csak annyit, hogy a lépcsőn én is gurultam egyet, nem veszélytelen móka, de ha nem törik semmid, akkor vicces. Tegnap halálosan fárasztó programokat szerveztem magamnak még múlt héten, úgyhogy semmit nem pihentem, mert Esztertől már közvetlenül a suliba metróztam Attilával, aki szintén borús ábrázattal és üres, révedt tekintettel ment dolgozni, és este 10kor tudtam végre lefeküdni. A mai napot szinte szünet nélkül átaludtam, isteni érzés! Holnap, azaz harmadnapra pedig remélem feltámadok, van, akinek már sikerült, remélem nekem is menni fog!
csókolom fogyatkozó de hűséges olvasóimat!