Végre! Eszterünk újra bulit rendezett lakályos kégliében, és gombamód szaporodtak az önmaguk feletti irányítást elveszítő vendégek. Nem sok idő telt el a kapunyitástól számítva, s az első pohár már csörömpölt is a földön. Nem a szél fújta le. a józansági státusz jól jellemezhető a reakciókkal: "BBBaazzdmeg, most töltöttem! na mindegy...őő, majd figyeljünk a szilánkokra..."," Jóóóvan, első pohár! lesz még több is. hehe", "Hát ez eltört..."
Megédesítettük a hangulatot egy jó adag csokoládéval, aztán szép komótosan, de azért a vágytól fűtve és igyekezve átöltöztünk, és irdatlanul belevetettük magunkat a habok közé egy pohár viszkivel és cigarettával a kezünkben... Vittük Terézt is, a csábító gumi-prostituáltat, akit jobb híján sokan egyszerűen matracként hasznosítottak, de sikeresen levertek vele egy szerencsétlen ívű dobás közben egy méretes diszkógömböt is a plafonról. Így megy ez.
Koppány és Dönci néhány órával később talált oda Áronnal. Mindenki megörült nekik. Ők is megörültek mindenkinek. Hamarosan utolérték a társaság zömét, és a lejtőn sebesen haladva minden eszközt szolgálatukba állítottak, hogy gyorsabban és gyorsabban érjenek célba. Különös.
Csongi a pultban hamisítatlan 60-as évekbeli bártender szerepébe bújt, valamint Teréz fekete latex blúzocskájába. Szakszerű és módszeresen precíz csapolásnak lehetett tanúja, aki sörre szomjazott. Mint minden munkát, ezt is tanácsos kipihenni, szóval Csongi velünk tartott, és beállt a karavánba, ami a szauna, a medence és a bárpult között rótta a hosszú métereket, újabb és újabb málhákkal megrakodva, ritkaságnak számító koktélokkal, akadt, aki hosszú alkudozást követően egy zacskó köményes tallérra is szert tett. Ügyes.
A vég 3-4 órakor érkezett el, de talán inkább kezdetként kellene rá visszaemlékezni. Esztert és Pistit elnyelte a jacuzzi, az oszlopokról legabalyodtak a táncos kedvű szebbnél szebb hölgyek, többen lepihentek a pamlagokra. A zene változatlanul dübörgött, és akkor előtűnt Zsolti a füst és gőz felhőből. Természetellenes tartásából sejteni lehetett, hogy valami túlságosan rendben van. A éj hőse címet is kiérdemelné, ha lenne ilyen, mert sikerült elérnie a -10es kritikus stádiumot, és még él! Ciklikusan 3 szót váltogatott, hol csak rebegte őket, hol üvöltötte: Figyelj!, Hallod?!, Várjál!. Annyi üvegszilánkba taposott bele, hogy a talpa fölkarcolta a parkettát, de semmit nem érzett! Kegyetlen.
Eszter újfent emlékezetes és kiváló partinak volt házigazdája, a keddi 'fodoreszterbuli' kétség kívül kiérdemli az Ősz Bulija címet. Rólam csak annyit, hogy a lépcsőn én is gurultam egyet, nem veszélytelen móka, de ha nem törik semmid, akkor vicces. Tegnap halálosan fárasztó programokat szerveztem magamnak még múlt héten, úgyhogy semmit nem pihentem, mert Esztertől már közvetlenül a suliba metróztam Attilával, aki szintén borús ábrázattal és üres, révedt tekintettel ment dolgozni, és este 10kor tudtam végre lefeküdni. A mai napot szinte szünet nélkül átaludtam, isteni érzés! Holnap, azaz harmadnapra pedig remélem feltámadok, van, akinek már sikerült, remélem nekem is menni fog!
csókolom fogyatkozó de hűséges olvasóimat!