cím

hm. milyen régen írtam már a mi szeretett blogunkba. gondolom azóta senki nem alszik nyugodtan. hát ennek most vége! szép álmok, Isten hozott benneteket újra,

megpendül az élet húrja,

vidámság és szeretet,

adjatok még kenyeret!

sok játék, móka, kacagás,

nem árt a holdból egy harapás,

ha elég magas a farakás,

ez nem is álom. realitás!

jános a mezőn sok lyukat ás,

talán ő a messiás.

kerestem sok pénzt a vereimmel,

hisz minden szavam arra rímel, hogy 'ás'. ez persze nem igaz, itt egy ellenpélda:

sok a birka, kevés a pásztor,

kinn hideg van, kicsi a sátor.

kutya ugat, harang szól.

magyarország disznóól...

olyan darazsakat kéne tenyészteni, amik hátrafelé reülnek. miért? mert annyi faszságot talált már ki az ember nevű állat, hogy ez igazán belefér a szatyorba. inkább az a kérdés: miért ne? margószélen megjegyzem: kihalt a narvál. szomorú, de igaz...sebaj, annyi más élőlény van még a bolygón, nem? hulljon a férgese!

mindenki menjen szépen népszavazni vasárnap, mert ezen múlik minden! magyarország történetében újfent vízválasztóhoz érkeztünk, és érzem: most minden jóra fordul, ha megfelelően ixelünk! ha szabad tippet adnom: nem, nem és szintén nem. miért? hát egyrészt mert oszlopos tagja vagyok a trianontagadó magor szittya klubnak, és megszokásból mindenre három 'nem' a válaszom, ha furfangos akarok lenni, akkor két 'nem' és egy 'soha', de most nem vagyok ennyire körmönfont. másrészt azért, mert ha van esély arra, hogy változik valami ebben a posványos kárpát-medencében, akkor azt az esélyt meg kell ragadni, feltéve persze, hogy nem orbitális faszság, amiről szavazni kell, hanem értelmes gondolatokon nyugvó, ám sajnos politikai csatákban kissé szétcincált reformkísérlet, ami valamelyest a haladást segíti.

boldog tavaszt!