Elmeháborgatás - Agyunk, az Alkotó

Vegyünk öt szobát, majd töltsük meg emberekkel. „A” szobában „a” csoport tagjainak egy rövid némafilmet vetítünk egy illető hétköznapi teendőiről valós kronológia szerint. „B” szobában „b” csoport pár oldalas szöveget kap, mely praktikusan a némafilm cselekményét írja le. A „C” helyiségben lévőknek ugyanazt az eseménysort vetítenénk állóképekben. „D” teremben az „a” csoport némafilmjéből lekevert hangokat hallhatnák csupán, méghozzá sötétben. „e” társaságnak az „E” szobában szintén a filmet vetítjük, de most hanggal és képpel egyaránt.

A kísérlet következő fázisában diktafonra rögzítjük, amit „a” „b” „c” „d” és „e”csoport tagjai beszámolnak perceptuális élményeikről, valamint összefoglalják a kutatás vezetőjének a történetet úgy, ahogyan emlékeznek rá, viszont nem kaphatnak segítséget, emlékeztetőt, sőt a program végéig egymással sem kommunikálhatnak.

A diktafonon tárolt hanganyagot összehasonlítjuk, és egy következtetést máris levonhatunk: melyik módszer a leghatékonyabb az információ memóriában való, rövid távú konzerválásához. Arra is választ kaphatunk, melyik módszer segítségével vésődik be a tudatba az érzékelt információhalmaz (MÉMek), illetve mely részeknél, hangoknál, eseményeknél figyelhető meg fokozott koncentráció, hiszen valószínű ez utóbbiak tárolódnak hosszabb ideig. Ezt a kísérletet követő második, harmadik hétben ellenőrizhetjük a diktafonos beszélgetés megismétlésével, hogy próbára tegyük a középtávú emlékezetet is.

A kutatás befejeződik, rendelkezésünkre áll két különböző időpontban vett adathalmaz, amit ki kell értékelni. A bázis, amihez az interjúk tartalmát viszonyítjuk nem más, mint a „B” szobában olvastatott szöveg egy hosszabb, részletesebb verziója, mivel ez a legobjektívebb dokumentációja annak a képsornak, amit a fent ismertetett formában bemutattunk az alanyoknak, és tekinthetjük a film forgatókönyvének is, ugyanakkor kulcsszavakat tartalmaz, melyek révén a diktafonon tárolt beszámolók egybevágóságát tanulmányozhatjuk.

A kísérlet segítségével választ kaphatunk tehát arra, hogyan értelmezi a külvilágból érkező képi, verbális vagy tonális jeleket agyunk, és ezeknek milyen elegye szükséges a sikeres kognitív befogadáshoz.

Feltételezem, hogy azok a kísérletben résztvevő személyek is láttak képeket, akik csak hangként vagy szövegként ismerkedhettek a cselekménnyel, mert bizonyos hangokhoz és betűkódokhoz egyértelműen rendelhetők tárgyak, hangulatok, arckifejezések, melyeket elménk képi formában reprezentál, és ha nincs rendelkezésére álló vizuális anyag, akkor fantáziánk segítségével kiegészítjük a hiányos információcsomagokat. Nem tiszta az elménk által alkotott látvány, a kontextus ismeretlen, mégis lepereg egy ködös jelenetsor, mintha egy bevillanó vágóképekből összerakott filmet néznénk, amit homályos lencsén át rögzítettek. A takarásban lévő, csak részben látható környezetünket is kipótolja tudatunk, anélkül, hogy a látómezőt zavaró képi zaj mögé néznénk. Mindez csak akkor igaz, ha sejtjük, mit kellene látnunk, vagy akár hallanunk, olvasnunk, így logikánk segítségével csak a racionális lehetőségeket vesszük számításba, és ha kávéfőző gépünk víztárolóját kitakarja a könyvespolc, nem fogjuk fölöslegesen az összes alternatív lehetőséget lefuttatni a számtalan közül, melyek még a könyvespolc mögötti holttérben elférnének.

Ehhez hasonló dolog történik, ha kutyaugatás, motorberregés, tüsszentés, vagy más könnyen beazonosítható tonális impulzus érkezik a külvilágból, és nem esünk pánikba. Abban az esetben, ha fogalmunk sincs, mi a hang forrása, mert először találkozunk ilyesmivel, rögtön izgatottabbak leszünk, mivel a kép helyén, melyet agyunk relevánsnak vél, nem jelenik meg semmi, legfeljebb egy árva kérdőjel. Elkezdődik a megoldások felkutatása, ha a helyzet úgy kívánja, mindenesetre a folyamat természetes kísérője a stressz, hiszen amíg nem ismerjük a hang forrását, addig nincs kizárva a közelgő veszély sem. Miután azonosítottuk a lárma forrását, eldönthetjük, van-e okunk megijedni. Mindenesetre egy felismerhető hanghoz (trombitálás) agyunk képet kapcsol, ami lehet akár egy trombita, egy alak, aki a hangszeren játszik, egy elefánt a szavannán vagy jelenet egy filmből. A kutatás során, ha például léptek kopogása szól a hangfalakból, az alanyok látnak is valamit, ami szubjektív mentális képi reprezentációja egy valós vagy fiktív esetnek, ami lehet akár egy semmi közepén lebegő trombita. Ennek alátámasztásaként a „d” csoport tagjainak le kellene írnia, rajzolnia, mit lát abban a pillanatban, mikor a koromsötét szobában óraketyegést, vonatsivítást vagy torokköszörülést hall. Persze a legcélszerűbb módszer, ha egy szerkezet kivetíti a falra közvetlenül az agyból érkező képet, hogy a választ ne befolyásolja a kérdés, mert ellenkező esetben nem elég megbízható az eredmény, ez az opció azonban roppant költségek árán valósulhatna meg, mert ilyen masina még nem létezik.

A leírt szöveg értelmezésével kapcsolatban hasonló folyamatról beszélhetünk, azzal az eltéréssel, hogy nem okoz semmiféle aggodalmat, ha összekevert betűket olvasunk, melyekhez nem társítható jelentés, ugyanis azok egyszerűen értelmetlenek egészen addig, míg jelentést nem társítunk hozzájuk. Véleményem szerint a betűk felfoghatók éppen olyan képekként, mint amelyek a múzeumok vitrinjeiben szórakoztatják a látogatókat, csak kevésbé részletesek és összetettek, funkciójuk azonban egyezik.

T

Mi látható a fenti ábrán: egy öntözőcsatorna-rendszer csatlakozása, két darab építőkocka, kubista látomás, ami a világmindenséget takarja, forgalmi kereszteződés, a ’t’ fonéma írásban használt kódja vagy pusztán egy intenció nélküli hangyarajz a homokban? Egy jel, amihez több jelentés köthető, melyek közül némelyik absztrakt, az értelmezés helyessége azonban mindig függ a lokúció szándékától. Miközben olvasunk, annak tudatában, hogy ezt tesszük, valamennyi aprócska képet egy-egy emberi hang kódjaként fogjuk fel, nem utcakereszteződés tervrajzaként. Ez azért van így, mert a temérdek apró kép közismert nyelvi szabályok szerinti elrendezése már egy új képet alkot:

T + Ó = TÓ

Vagyis mikor azt látom: TÓ, egy új vizuális jelet értelmezek, ami úgy viszonyul T-hez és az Ó-hoz, mint a Mona Lisa a nőalakhoz és a háttérhez, azaz könnyen azonosítható formaként van jelentősége. Festettem egy szót, ami így néz ki: TÓ. A művem T-ből és Ó-ból készült, a címe pedig Tó (erre azért van szükség, hogy az ember nyelvi kontextusba helyezhesse környezetét), és a föld szárazfölddel körbezárt édes vizű állóvizeit jelképezi. Minderre nem lenne szükség, ha telepatikusan is létrejöhetne interperszonális diskurzus.

Hangjelölő írásrendszer nélkül is tudnánk társalogni (találunk példát más intellektuális alapokon nyugvó civilizációk történelméből ilyen esetekre), az viszont kétségtelen, hogy sokkal egyszerűbb és gyorsabb ezzel a módszerrel, mintha minden írásbeli említésnél le kellene festeni da Vinci képét a papírra a közérthetőség miatt. A betűk, illetve a vokális szöveges kommunikációban a toldalékok abban vannak óriási segítségünkre, hogy a jelentéssel bíró szavak egymáshoz való viszonyát rendezik, így fokozva a tartalom szabatosságát és minimalizálva a félreértések és azokból fakadó zavarok előfordulását.

A legkevesebb eltérés valószínű az „A” „B” és „E” szobát megjártak beszámolója között várható, mert ők jutottak hozzá a legtöbb információhoz, így jobban átlátják az egész cselekményt. Hipotézisem szerint a „c” és „d” mintába tartozók emlékei lesznek legélesebbek az emlékezet-teszt során, mert az ő agyuk többet „dolgozott”, számos pótlást és spontán képi illusztrációt kellett létrehoznia, hogy összekapcsolja, megértse az egymás után következő kép vagy hangjeleket, így mélyebben vésődtek a memóriába, viszont a történet egészéről már nincs olyan világos fogalmuk, mert az eredetihez képest előreláthatólag nagy eltérésekkel épített képzeletük egy másfajta képi világot és szőtt hozzá illeszkedő cselekményt.

Agyunk képekben, jelekben dolgozza fel és hordozza az információt, viszont ezeket a jeleket a számítógép bináris kódrendszeréhez hasonlóan tárolja egy halmazba rendezve, és ha szükséges, az információt – akár csak részlegesen is – képes reprodukálni, mint mikor a komputeren megnyitunk egy kép, hang vagy szöveg fájlt, úgy agyunktól is elvárható, hogy reprodukáljon egy dalt, szövegrészt vagy képet, arcot. Mindkét esetben az elektromos impulzusok, az elektronok áramlása, rendezett struktúrája eredményezi a visszahívható, neuronok milliói által kezelt adathalmazt, ami azonban károsodhat az idő múlásával vagy a memória sérülése esetén.

Map of the Internet

Human Brain

A hasonlóság agyunk és egy számítógép között nem meglepő, mivel maga az agy teremtette meg a gépet, méghozzá saját „képmására”. Az operációs rendszer nagyjából megfelel tudatunk rendszerének, mely gondosan szétválasztja, felcímkézi, mappákba rendezi az életünk során magunkba szívott információmasszát, és ha szükséges, reprezentálja a legkülönfélébb módokon. Tegyük fel például, hogy arra kérnek egy mit sem sejtő egyént (nem kortárs művészt!), hogy rajzolja le Beethoven 5. szimfóniáját, vagy énekelje el a Big Bent, esetleg táncoljon az Odüsszeia disztichonjaira.

Részben analóg a fenti példákkal, mikor egy Microsoft Wordben létrehozott szöveget .wma vagy .jpg kiterjesztéssel mentünk a winchesterre. A gép nem tud vele mit kezdeni, de azért valamit megjelenít, és eredmény gyanánt egy zagyva szám és betűsort láthatunk a monitoron. Valami efféle kuszaság születne abból is, ha lerajzolnák az 5. szimfóniát. A kreativitás sem egyéb, mint a már felhalmozott és memóriában tárolt tudáshalmazból építkező újfajta, nem megszokott mixtúra, ami nem mond ellent a logika szabályainak, tehát megvalósítható. A gép azért nem lehet kreatív, mert nem képes önmagának a szabályokkal ellenkező vagy nem szigorúan azok mentén haladó parancsot adni, ellentétben az aggyal, ami viszont a gép és saját szabályait is meghatározta.

Talán ezzel is magyarázható, miért rejt még a XXI. században is annyi feltáratlan titkot gondolkodó és irányító szervünk. Nem lépheti túl saját korlátait, nem vizsgálhatja objektíven magát, bár a technika fejlődéséről egyre több választ kapnak a kutatók, ami persze még több talányt állít eléjük.

Képzeljük el, hogy egy szobában vagyunk, amit gazdagon berendeztek könyvekkel, szórakoztató holmikkal, étellel, itallal, van két ablaka is, ráadásul kerekeken gurul az egész, robotkarokat állíthatunk szolgálatunkba és mi irányítunk, méghozzá közel fénysebességgel mozoghatunk odabent, viszont nincs ajtó, az ablakon sem lehetséges a kijutás, tehát egész életünket a mobil és bőségesen ellátott helyiségben kell töltenünk. Félig börtön, félig luxus hotelszoba. Bármihez hozzáférünk a szobán belül, mellékállásban a gépházat is vezéreljük. A probléma az, hogy mihelyst egy másik ugyanilyen luxuscellát szeretnénk tanulmányozni, belenézni, hogy vajon ott ki lakik, milyen könyvei vannak, megnézzük, ő hogyan rendszerez, olyan akadályba ütközünk, amire egyelőre nincs megoldás. Csak mikrofonon és hangszórón keresztül léphetünk kapcsolatba egy másik szobával, mivel amint bemennénk szétnézni, és kezet rázni az ottani lakóval, összeomlik az egész, a lakó és a berendezés is eltűnik, és egy üres szobába érünk, ami ugyanolyan mint a miénk, csak bútorok és „lélek” nélkül. Mi magunk vagyunk az agy, de nem tudunk kilépni a szobából, különben végünk. Mi a teendő? Reprodukáljuk magunkat, vagyis összefogunk több másik gördülő szobával, és közösen építünk egy újat, bővíthetőt, amiben nincs ugyan senki, mégis berendezzük az alapján, amit a saját szobánkban látunk és találunk. Szükség van egy rendezett könyvtárra, képgalériára, nyelvi kódrendszerre, ami megkönnyíti a struktúra vezérlését, mivel nem olyan összetett, mint a mi 30-50 karakteres készletünk, csupán 2 jelből tevődik össze, de végtelen hosszú kódláncokat fűzhet belőle, aki elsajátítja használatát. Nem folytatható azonos diskurzus egy mechanikus és egy organikus és két organikus szoba között, ám miután az agy létrehozta önnön gépi utánzatait - és értelemszerűen ezek képesek bizonyos feladatok elvégzésére, megkönnyítve az építők dolgát, és jelentős terhet véve le vállukról -, bevált a terv. Következő lépésben szükséges az építmények összehangolása, hogy egymással kialakíthassák sajátos kommunikációs csatornáikat.

Ez a struktúra szinte teljesen megfelel az organikus szobák rendszerének, az önállóságot és a kreativitást leszámítva, ez a két kiváltság megmarad az alkotók kezében, mert a mestermű nem irányíthatja a mestert, csak szélsőséges esetekben, amik eddig csak fantasztikus filmekben történtek meg.

Egy átfogó, és minden egységre kiterjedő hálót kell szőni, hogy a mesterséges szobákat összekössük. A háló nemcsak a párbeszédet teszi lehetővé, hanem a nagymennyiségű adatátvitelt is, ami praktikusan annyi, mintha a szobákra ajtókat terveznének az ajtóval nem rendelkező helyiségek lakói, és ez bizony előny az építőkkel szemben, hiszen a könyveket, képeket, szórakoztató tárgyakat, vagyis valamennyi információval, ami megtölti agyunkat már kvázi korlátlan mennyiségben rakosgathatjuk egyikből a másikba.

A komputer és az operációs rendszerek az agy önreprodukciói. Az agy célja, hogy saját tevékenységét és kapacitását bővítse, tudását örökítse és mentse, majd az egészet az internet hálózatába kapcsolva megalkossa a digitalizált információgócokba rendezett, decentralizált, mégis kellőképpen transzparens kollektív, kibernetikus tudatot, melyhez bárki hozzáférhet saját, otthoni mesterséges elméjének segítségével. Ennek ismeretében feltehető, hogy az internet a bizonyíthatóan létező legfejlettebb tudat, az emberi géniusz csúcstechnológiával gyártott gépek terhelhetőségével felfokozott kiterjesztése. Ahhoz, hogy megvalósuljon, agyunknak előbb fel kellett építenie minden apró részletet, azokat a segédszerveket, amiket a természetben, az evolúció során is kifejlesztett. Az érzékszervek nélkül az agy csupán funkcionális szerv, az elsődleges létfenntartó műveleteket irányítaná, mint ezt megfigyelhetjük az alacsonyabb rendű élőlényeken. Az ember (és számos állatfaj is) precíz szenzorokat „növesztett”, ezzel is fokozva a csúcsszerv hatékonyságát, ezek közül legfontosabbak a látás, szaglás, tapintás, ízlelés, hallás, beszéd, idegrendszer. A másolat lát a kamerán át, reagál a tapintásra, ízeket, szagokat, hőmérsékletet is analizál, mikrofonon keresztül beszél és hangot is értelmez. Bizonyos képességek már meghaladják az emberét, mint például az éjszakai tájékozódás, kalkulációk sebessége, hangerő, értékek pontos meghatározása. Mint minden munkavégzéshez, a gépagy tevékenységéhez is nélkülözhetetlen a táplálék, ez esetben az energia bevitel. A választék nem mondható szélesnek a számítógép esetében, csak elektromosságot fogyaszt.

Megrendítő belegondolni, hogy az ember eddigi legzseniálisabb alkotását készítette elő az elmúlt évezredek tudományos munkája, és ennek egyfajta betetőzése a hálózatba kapcsolt mesterséges intelligencia világa. Az emberi agy képes megálmodni és kivitelezni azt az eszközt, amivel a fizikai energia minimalizálása után szellemi energiáit is megtakaríthatja, hogy ne emésszék fölöslegesen egyhangú műveletek. Az univerzum egyik alapvető törvénye az energiaminimumra való törekvés a működés állandó fenntartása mellett, vagyis a hatékonyság maximalizálás. Miben kell hatékonynak lenni? Az univerzumot tekintve a létezésben, az élő szervezetet tekintve pedig az élet fenntartásában és a tudás örökítésében, mert az élet értelme maga az élet, és amíg tart, addig az élő szervezet elsődleges érdeke, hogy minél probléma-mentesebb, tartalmasabb és hosszantartóbb legyen, bizonyos áldozatok árán. Ilyen áldozatkészek voltak azok a mérnökök, akiknek sikerült fáradságos munkával kereket, csigát, fogaskereket, gőzgépet, áramfejlesztőt, gépjárművet, repülőt, hangszórót, kamerát, monitort, számítógépet és operációs rendszert alkotni, hogy megkönnyítsék a jövő generációinak életét, hogy az valóban élet lehessen, és bármekkora elért vagy remélt haszon kecsegtette őket, olcsón dolgoztak ahhoz képest, mennyit profitál az emberiség tevékenységük gyümölcséből.

A megválaszolhatatlan kérdés az, milyen szintig fejleszti önarcképét agyunk, mert arra már kaptunk választ, képes-e másolatot készíteni magáról. Különös, hogy mindezek tudatában sem látunk elég tisztán, és e percben is tudós-elmék százai dolgoznak világszerte, hogy részletesebb tudásanyaggal rendelkezzenek a szürke állományról, a létezés csodájáról, vagyis még tágabbra építik saját korlátaikat, hogy legyen némi fogalmuk áhított tudásuk határairól.

Halottak napja - Csokit vagy csalunk

Isten éltesse a Halottakat ezen a szép éjszakán!



BOLDOG MINDENSZENTEKET!!!

Kihasználom az alkalmat, és megragadom a szót! Mindannyiunk örömére nemcsak az oränge blog öltött új hacukát, hanem a KosherPower blog is! Beszélhetnek nagyzolásról vagy rongyrázásról, mégsem erről van szó. Pusztán az a rémségesen egyszerű magyarázat állja meg a helyét, amit néhány órája hallottam magamtól, ezért kérem engedjék meg, hogy magamat idézzem: "Mikor először gondolsz arra, hogy már nem emelkedhetsz magasabbra, rögtön süllyedni kezdesz."

Köszönöm, köszönöm!

Free Cheeksomlyó!!!

a náci álma

"bárcsak minden zsidó idióta vola!"-gondolta a buta náci, és hörpintett a vizezett söréből a ragacsos asztalra könyökölve. Amint ezt bánatosan elrebegte a maga köré lehelt alkoholfelhőben üldögélve, mintegy varázsszóra a New York-ban összehívott rabbi-konferencián, ahol a szakállas, bölcs matuzsálemek és lódenkabátos konspirátorok, miközben a világ bekebelezéséről és az Új Világrend megszilárdításáról értekeztek, hirtelen mind megbolondultak, és kirohantak az utcára, táncra perdültek, és a Pet Shop Boys őrült slágerét zengték. Az eseményt rögzítették a meghökkent new york-i TV társaságok...katasztrófa!!!



Najó, nemis, minden rendben van, és a konspirá... akarom mondani a konferencia a megszokott módon zavartalanul zajnlik, mindenki nyugodtan hátradőlhet a karosszékében, vagy épp előre a sörpadon, hogy félelmében tovább tompítsa amúgy is elég csorba agyacskáját.

NÉJBÖRZ!!!

Szomszédok, ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Micsoda sorozat, micsoda karakterek, szövevényes sztorik, égbekiáltóan gáááááááááááz! Előidézi a tökéletes "sírjak vagy nevessek" állapotot, Lenke nénit minden letörölhetetlen és bárgyú félmosollyal elrebegett szó után 8x verném fejbe hólapáttal, nála irritálóbb karaktert nehezen tudok elképzelni, bár a dobogós helyért még mindig versenyben van Etus, az iszonyatos hangjával és a tarkójáig felhúzható szemöldökével, Vágási Feri, aki gyakorlatilag Novák Laci 1.0-ás ősverziója, és persze Takibácsi, a tökéletesen megformált, okoskodó sötét proli, a szocializmus félresikerült építőköve, akiből sugárzik a végtelen egyszerűség, a bosszantó makacsság, az olcsó kölni bűze, és egy kis csernobilból átgomolygott radioaktivitás...áááááh. Sajnos Taki ebben a részletben nem látható, és Lenke sem, de szellemük átjárja Mágenék fényűző hajlékának minden zugát. Etus táncát mindenki csak saját felelősségre nézze végig, mert végzetes torzulásokat okozhat az egészségesen gondolkodó olvasók szellemi fejlődésében!
Borzasztó, hogy mikor Amerikában már könnyesre röhögte magát a közönség a Jóbarátokon, nálunk még mindig a paneldzsungel vadállatai kötötték le a nézők egy jelentős részének figyelmét...

"a gép forog . . ."

Mi? az? hogy? májusban? ilyen? szar? gennyes? nyálkás? idő? van??? Felháborító! micsoda nap!! szürke nedves unalmas ronda esős szeles hideg zajos felhős értelmetlen naptalan gyűröttarcúemberek életuntemberek fáradtemberek szuicidemberek ostobaemberek csúnyaemberek büdösemberek parasztemberek proliemberek cigányemberek búvalbaszottemberek csoszogóemberek tétovaemberek mogorvaemberek agresszívemberek fárasztóemberek stresszesemberek robotemberek vakemberek vásárlóemberek szegényemberek fogyasztófogyasztófogyasztóemberek megvezetettemberek rohanóemberek betegemberek dohányzóemberek lecsúszottemberek arrogánsemberek szemlesütőemberek tudatlanemberek sértődöttemberek megalázottemberek megalázóemberek krisnásemberek köpködőemberek zabálóemberek részegemberek szabademberek tehetetlenemberek morgolódóemberek gondterheltemberek
HÖMPÖLYGŐ E m b e r t e n G E R E K

te Vész, mit csinálunk ma este??

hát igen...bunkó és a vész. semmi különös egyébként, csak rábukkantam jutyubon néhai kedvenc rajzfilmeim egyikének intrójára. ezen kívül hírtelenség van a világban, bár történt egy apróság, aminek hallatán rángani kezdett a bal szemem. a jobbik tüntetői megzavarták a fővárosi döntéshozók ülését, aminek következtében a politikus urak szerényen kiballagtak a teremből és kegyesen hagyták magukat. hogy is van ez? ha teszem azt, holnap besétálok 20ad magammal a fővárosi tanács épületébe és kereplőkkel meg kiabálással megzavarom a képviselőket, akkor mi lesz??? ma már nem éri meg botrányosan viselkedni, mert le se szarják az embert! se könnygáz, se gumilövedék, se bitófa... és állítólag 900 millió forint eu-s támogatást bukott a főváros, mert nem tudták befejezni a megbeszélést. hol volt a biztonsági szolgálat vagy a rendőrség? ez lenne a demokrácia? mindenki megőrült???



Ajánlom minden filmbuzinak, hogy nézze meg a Boogie Nightsot, érdemes rászánni 2 órát. egy szerencsétlen mosogatófiú pornószínészi karrierjét követhetjük a 70es80as években. anyádról is van szó a filmben, ő gurítja át a szandálokkal teli hordót a sárga tulipánokon a filmproducer házikójának kertjében. nagyon izgalmas, ahogyan teleszövik a járókeretet a pókok, és a kalitkából kiröppennek a halott galambok gipszkartonból kivágott nyalókára hasonlító lelkei. számtalan klisé jelenik meg a műben, de a legszánalmasabb mégis az, amikor a lány azt mondja a fiúnak, hogy szeretlek, majd átsegít egy idős, vak nénit a zebrán és belelöki egy gödörbe, ahol a gázvezetéket javító munkások egyike a nénit látván ráébred, hogy a szilvalekváros kenyér, amit aznap készített a felesége, már nem ugyanolyan, mint korábban, vagyis a neje egy néger szeretőt tart, ehhez nem fér kétség. Lolka és Bolka egymásba habarodnak, a titanic elsüllyed, és leonardo dicapriot, aki véletlenül a hajó utasa és a legkeresettebb férfi prostituált az első osztályon utazók körében, megmenti bruce willis, a lecsúszott, nihilista zsaru, midőn a halálba merülő leót 30 méter mélységből a felszínre hozza, és egy kettétört mentőcsónakba kapaszkodva végül kisodródnak egy lakatlan szigetre. mi nézők persze azt várnánk, hogy bruce örömében legalább egy mosolyt megenged magának, de ő ehelyett komor arccal letelepszik a parti fövenyen és homlokát kissé összeráncolva bámul a távoli horizont felé és rágyújt arra az egyetlen szál cigarettára, amit még a hajótörést megelőzően helyezett a jobb füle mögé, mert tudta, hogy egyszer majd kibaszott jó érzés lesz elszívni.

cím

hm. milyen régen írtam már a mi szeretett blogunkba. gondolom azóta senki nem alszik nyugodtan. hát ennek most vége! szép álmok, Isten hozott benneteket újra,

megpendül az élet húrja,

vidámság és szeretet,

adjatok még kenyeret!

sok játék, móka, kacagás,

nem árt a holdból egy harapás,

ha elég magas a farakás,

ez nem is álom. realitás!

jános a mezőn sok lyukat ás,

talán ő a messiás.

kerestem sok pénzt a vereimmel,

hisz minden szavam arra rímel, hogy 'ás'. ez persze nem igaz, itt egy ellenpélda:

sok a birka, kevés a pásztor,

kinn hideg van, kicsi a sátor.

kutya ugat, harang szól.

magyarország disznóól...

olyan darazsakat kéne tenyészteni, amik hátrafelé reülnek. miért? mert annyi faszságot talált már ki az ember nevű állat, hogy ez igazán belefér a szatyorba. inkább az a kérdés: miért ne? margószélen megjegyzem: kihalt a narvál. szomorú, de igaz...sebaj, annyi más élőlény van még a bolygón, nem? hulljon a férgese!

mindenki menjen szépen népszavazni vasárnap, mert ezen múlik minden! magyarország történetében újfent vízválasztóhoz érkeztünk, és érzem: most minden jóra fordul, ha megfelelően ixelünk! ha szabad tippet adnom: nem, nem és szintén nem. miért? hát egyrészt mert oszlopos tagja vagyok a trianontagadó magor szittya klubnak, és megszokásból mindenre három 'nem' a válaszom, ha furfangos akarok lenni, akkor két 'nem' és egy 'soha', de most nem vagyok ennyire körmönfont. másrészt azért, mert ha van esély arra, hogy változik valami ebben a posványos kárpát-medencében, akkor azt az esélyt meg kell ragadni, feltéve persze, hogy nem orbitális faszság, amiről szavazni kell, hanem értelmes gondolatokon nyugvó, ám sajnos politikai csatákban kissé szétcincált reformkísérlet, ami valamelyest a haladást segíti.

boldog tavaszt!

mouse in da house!!!

A tél viszontagságainak ellenére viszonylag jól vagyok, kösz a kérdést. Nincs annyira hideg, mint az a globális felmelegedést megelőzően jellemző volt így január-február fordulóján, a hó néhány év múlva már csak legenda lesz, és az eső sem esik. Ez elég ahhoz, hogy a telet ne vegyük komolyan. A vizsgáimon átmentem, bár időnként rezgett a léc, és a statisztikát másodszor sem sikerült letudnom. Kár.
Javaslom mindenkinek, hogy kérje el tőlem vagy mástól a Csillagpor című filmet, mert nagyon kellemes 2 órát szerez magának, aki megnézi!
Fapapucs.
Kipusztult egy növénypalántám, mert nem kapott fényt. Talán vizet sem, de fény biztosan nem érte. Lehet, hogy 7 méterre az ablaktól, ilyen borongós időben, nem sok növény vészel át 4-5 hónapot, és mind elpusztul, ha hagyják. Hagytam. Nem gonoszságból, csak úgy, pedig kedveltem. Még nem dobtam ki, mert így is tetszik, bár levele nincs. Jobban mondva semmilye sincs. 4 centi magas, gallynak is csak némi túlzással nevezhető, de különös hangulata van. Nem halott, inkább depressziós. Felhívja a figyelmemet, milyen ne legyek. Bízom benne, hogy egyszer még kihajt. Majd megírom az örömhírt.
Bikkmakk.
Nem panaszkodás, inkább érdekesség: mostanság szegény vagyok. Nem dicsekvés, de még nem voltam. Igaz, gazdag sem. Senki nem tudja, milyen a szegénység, amíg nem próbálta. Véleményem szerint szörnyű, tragikus, de van valami különös bája. Rossz álom egy doboz altató beszedése után...kurvára elhúzódik, és nem tudni, hogy az elején, a közepén, vagy a végén tart a történet. Mellékelek magamról egy képet, hogy érzékeltessem azok számára, akik még nem éltek át hasonlót, hogyan látja magát kívülről az ember, amikor épp szegény. (Lásd: fent.)

..B..Ú..É..K..2008..

Kívánom minden tisztelt olvasómnak (és azoknak is, akik nem látogatják a blogomat), hogy 2008 kevés megpróbáltatást, stresszt, lesújtó hírt, problémát, és sokkal több örömteli eseményt, sikert, szórakozást és pénzt tartogasson! Reményeim szerint az amerikai elnökválasztással egy új korszak kezdődik az USA és a világ számára, és hosszú időre elfelejthetjük az olyan pszichopata kisgyerekre emlékeztető Bush-féle elnök típust, aki nem tud különbséget tenni az ország, hovatovább a világ irányítása és egy háborús PC-játék között. Bizonyára hibátlanul vitte végig George W. papa a Red Alert 2-őt "hard mode"-ban, de némi gondolkodás után a gumipárnákkal tapétázott szobácskájában kuporogva egy kiadós kőolajfürdő után talán ráébred egyszer, hogy van különbség a szimuláció és a valóság között.
Továbbá bízom benne, hogy 2008-ban a saját bőrünkön tapasztalhatjuk végre, hogy ELŐNYÖKKEL is jár az Unióhoz való tartozás, mert elméletben 4 éve kurva jó, de gyakorlatban kurva szar, szóval nem ártana a két állapotot legalább közelíteni egymáshoz; ha nem is érjük el belátható időn belül a holland vagy a dán színvonalat, legalább ne a bulgár vagy ukrán felé közelítsünk. Ehhez tenni is kell valamit, és kissé demagóg voltam az előző mondatban, de az év utolsó napján jó demagógnak lenni! Komolyan, próbáljátok ki!
Azt sem bánnám, ha a szintén jövőre várható svájci óriás részecskegyorsító beüzemelését követően a kísérletek során nem keletkezne mesterséges fekete lukacska, mert akkor lehet összefosom magam, de már egy másik dimenzióban, mert ha tegyük fel keletkezik, akkor néhány percen belül elnyeli a bolygót...para.
Valószínű hiú ábránd, hogy az országban csökken a súlyos értelemhiányban szenvedő műveletlen antiszemita társaság taglétszáma, hogy legalizálják a marijuanát, hogy január elsejétől 30 fok és állandó napsütés vár egészen jövő szilveszterig, hogy egy semmiből felbukkanó nagybácsi örökül hagy rám 10 millió dollárt, hogy Vonnegut 5 ki nem adott regényét találják meg az íróasztalfiókjában, hogy Benedek pápát mosolyogni látom, hogy Kóka Johny-t kirugdossák az szdsz-ből sándorklárával meg a többi kártékony barommal együtt, hogy a magyargárda, karöltve a szittya ifjakkal és a hun vitézek seregével meghódítja a világot, kiirtanak mindenkit, és megteremtik a világbékét. És őszintén remélem, hogy ha 2008-ban csak romlik a helyzet, és az Örökkévaló lepillant a Földre, akkor irgalmas lesz!

"Ami magát a novellát illeti, 'A táncos bolond' volt a címe. Mint Trout oly sok írása, ez is a tragikus kommunikációképtelenségről szólt.

Íme a története: Egy Zog nevű lény repülő csészealjon megérkezik a Földre, hogy elmondja a Föld-lakóinak, hogyan lehet megakadályozni a háborúkat és gyógyítani a rákot. Ezt az információt Mango nevű szülőbolygójáról hozza, ahol ő és társai fingás és sztepptánc útján érintkeznek.

Zog éjszaka ér földet Connecticutban. Mihelyst kiszáll a csészealjból, észrevesz egy lángoló házat. Berohan a házba, sztepptáncot jár és fingik, úgy figyelmezteti a háziakat a szörnyű veszélyre. A családfő egy golfütővel kiloccsantja Zog agyvelejét."

***Részlet Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije című regényéből***

Végre! Eszterünk újra bulit rendezett lakályos kégliében, és gombamód szaporodtak az önmaguk feletti irányítást elveszítő vendégek. Nem sok idő telt el a kapunyitástól számítva, s az első pohár már csörömpölt is a földön. Nem a szél fújta le. a józansági státusz jól jellemezhető a reakciókkal: "BBBaazzdmeg, most töltöttem! na mindegy...őő, majd figyeljünk a szilánkokra..."," Jóóóvan, első pohár! lesz még több is. hehe", "Hát ez eltört..."
Megédesítettük a hangulatot egy jó adag csokoládéval, aztán szép komótosan, de azért a vágytól fűtve és igyekezve átöltöztünk, és irdatlanul belevetettük magunkat a habok közé egy pohár viszkivel és cigarettával a kezünkben... Vittük Terézt is, a csábító gumi-prostituáltat, akit jobb híján sokan egyszerűen matracként hasznosítottak, de sikeresen levertek vele egy szerencsétlen ívű dobás közben egy méretes diszkógömböt is a plafonról. Így megy ez.
Koppány és Dönci néhány órával később talált oda Áronnal. Mindenki megörült nekik. Ők is megörültek mindenkinek. Hamarosan utolérték a társaság zömét, és a lejtőn sebesen haladva minden eszközt szolgálatukba állítottak, hogy gyorsabban és gyorsabban érjenek célba. Különös.
Csongi a pultban hamisítatlan 60-as évekbeli bártender szerepébe bújt, valamint Teréz fekete latex blúzocskájába. Szakszerű és módszeresen precíz csapolásnak lehetett tanúja, aki sörre szomjazott. Mint minden munkát, ezt is tanácsos kipihenni, szóval Csongi velünk tartott, és beállt a karavánba, ami a szauna, a medence és a bárpult között rótta a hosszú métereket, újabb és újabb málhákkal megrakodva, ritkaságnak számító koktélokkal, akadt, aki hosszú alkudozást követően egy zacskó köményes tallérra is szert tett. Ügyes.
A vég 3-4 órakor érkezett el, de talán inkább kezdetként kellene rá visszaemlékezni. Esztert és Pistit elnyelte a jacuzzi, az oszlopokról legabalyodtak a táncos kedvű szebbnél szebb hölgyek, többen lepihentek a pamlagokra. A zene változatlanul dübörgött, és akkor előtűnt Zsolti a füst és gőz felhőből. Természetellenes tartásából sejteni lehetett, hogy valami túlságosan rendben van. A éj hőse címet is kiérdemelné, ha lenne ilyen, mert sikerült elérnie a -10es kritikus stádiumot, és még él! Ciklikusan 3 szót váltogatott, hol csak rebegte őket, hol üvöltötte: Figyelj!, Hallod?!, Várjál!. Annyi üvegszilánkba taposott bele, hogy a talpa fölkarcolta a parkettát, de semmit nem érzett! Kegyetlen.
Eszter újfent emlékezetes és kiváló partinak volt házigazdája, a keddi 'fodoreszterbuli' kétség kívül kiérdemli az Ősz Bulija címet. Rólam csak annyit, hogy a lépcsőn én is gurultam egyet, nem veszélytelen móka, de ha nem törik semmid, akkor vicces. Tegnap halálosan fárasztó programokat szerveztem magamnak még múlt héten, úgyhogy semmit nem pihentem, mert Esztertől már közvetlenül a suliba metróztam Attilával, aki szintén borús ábrázattal és üres, révedt tekintettel ment dolgozni, és este 10kor tudtam végre lefeküdni. A mai napot szinte szünet nélkül átaludtam, isteni érzés! Holnap, azaz harmadnapra pedig remélem feltámadok, van, akinek már sikerült, remélem nekem is menni fog!
csókolom fogyatkozó de hűséges olvasóimat!

nem ismered?

nem? pedig mindenki ismeri! tele van vele a tv, az újság, a rádió. különleges és roppant egyszerű egyben. ha nevetnie kell, nevet, ha könnyeznie, akkor sír. sorok kígyóznak a pénztáraknál a fellépésein, amikor énekel, de felolvasó esteket is rendeznek számára, és nincs üres hely a teremben! minden rendben van vele, sovány, de azért nem anorexiás, okos, de nem okoskodó. szokott hegyet mászni, de előfordul, hogy napokig egy puzzle fölött görnyed a konyhában. a háza óriási és ízléses, kiváló és egyedi stílust képvisel, mégsem hivalkodó, újgazdag giccsparádé, flamingók és puttók sem ékesítik a kertet. nem is kert, inkább őspark, kopott kaspókkal és zuzmóval itt-ott benőtt kőpadokkal. hatalmas a birtok. meglepő, hogy még nem hallottál róla. sürgősen járj utánna, mert lehet, hogy holnap már a nevére sem emlékszik senki...

siralom-völgy

egy időre befejezem a blog-politizálást, mert ez az ország, ez a társadalom képtelen és éretlen a higgadt szellemi vitákra, pusztán érvekkel rendezendő konfliktusokra. szomorú, elkeserítő és siralmas helyzet, de azt hiszem, jelent valamit, hogy egy egyszerű, történelmi tényekre és kevés szubjektivitásra alapozott blogbejegyzés azt váltja ki teljesen ismeretlen emberekből, akik számára maga a cikk írója is ismeretlen, hogy megfenyegessék az illetőt, illetve ígérjék a közelgő véget és bosszút. számomra ez teljesen új, sírni és nevetni egyszerre támad kedvem, mikor ilyet hallok, és most én is megkapom. milyen erkölcsről, milyen morálról, milyen civilizált társadalomról beszélnek az optimisták, mikor napjaink emberiségét jellemzik? agresszív, brutális, bosszúra és kegyetlenségre szomjazó torz lelkű népek gondolják, hogy ők a művelt, értelmes, gondolkodó urai a bolygónak. a magasztos EMBERI FAJ... kíváncsi volnék, az évezredek során hány módszert dolgoztak ki őseink, hogy minél hatékonyabban likvidálhassák saját fajtársaikat. hánynom kell, csak az a gond, hogy része vagyok a förtelemnek, és nem állítom, hogy jobb vagyok bármely homo sapiensnél, de rosszabb sem!

ha Isten holnap kénköves, tüzes esőt, majd mindent elöntő vízözönt küld a föld népére, egy percig sem fogok azon töprengeni, vajon mivel érdemeltük ki a büntetést. inkább az a kérdés, hol késik még mindig az apokalipszis...

A konspirátor látomása

Illene írnom valami vidám eseményről, izgalmas, szaftos sztoriról, mégiscsak hétfő van már. új nap, új hét... mindenfajta öntömjénezés vagy ego-polírozás távol álljon tőlem, de azt hiszem, kitűnően vázolhatnám néhány sorban, milyen egy gödör fenekén csücsülni, DE nem akarom! az ember azért zuhan gödrökbe, hogy kimászhasson belőlük, nem pedig azért, hogy megelégedve nem épp előkelő pozíciójával, részletes beszámolót szolgáltasson a tisztelt publikumnak. az önsanyargatásnak is vannak határai. jobb gödrökről nem beszélni, írni meg aztán végképp nem tanácsos. mikor már fentről tekintünk vissza a mély verembe, ahol életünknek egyes napjait kénytelenek vagyunk eltölteni, bőszen lehet gyártani a memoárok tömkelegét, hogy jót kacagva a múlt gyötrelmes pillanatain elmondhassuk magunkról: "hullámvölgyben voltam...bezzeg MOST! ugye?! tessék, itt vagyok, magasabban mint valaha!". majd mesélek én is!

lássuk, milyen érdekfeszítő, vidám témák várják, hogy feldobhassák ezt a komorrá vált, pesszimizmussal jócskán átitatott blogot! mik történtek mostanság? mmmmhh...

múlt hét csütörtök óta intenzív tanulás árnyékolja be a napokat. viszont az a bizonyos csütörtök sokáig él még a köztudatban, ha nem tévedek.

politika? ha most azt mondanám "no komment", valószínűleg nem írnék blogot. mindannyiunk gigászi szerencséjére azonban ÍROK! hurrá! pukkanjanak azok a pezsgősdugók! szeretném hallani!

köszönöm.

tehát az a fránya politika. ez sajna nem a legmókásabb topik. kirabolták kádár atyánk sírját a gonosz sírrablók... érdekes egybeesés, hogy izraeli régészek a jeruzsálemi egyetem professzorának vezetésével a napokban bukkantak rá Heródes sírjára. hmmm... gondoljuk csak át ezt a komisz kis hírpárosítást! összeesküvés-szagot érzek a sanyarú sorsú kárpát-medence fülledt levegőjében. ájjáj-jáj! HÁT PERSZE! összeállt a kép! az utolsó mozaikdarabka TomCat (értsd: Macska Tamás, hazafias érzelmű blogger kolléga) lakásának átkutatása során előkerült emberi csontok! és ki, vagy kik állnak a háttérben? ha még nem jöttél rá, ajánlom figyelmedbe a Magyar Fórum hiteles, tényfeltáró cikkeit! Kétség sem fér hozzá, hogy az egész hátterében a MOSZAD, továbbá színfalak mögött rejtőző, mégis beavatott konspirációs elméleteket fabrikáló szakguruk (lásd: Csurka-dinasztia, franka tibor, stb...) által sok éve, évtizede megfigyelt és jól ismert megalomán tőkés csoportok állnak. egyszerű, logikus következtetésekkel is könnyedén levezethető az elmélet: Heródes állítólagos sírkamrájában a szaklapok szerint nem találtak csontokat. nincs csont, ergo nincs siker, a siker pedig pénz, a pénz pedig hatalom. csontokat köll szerezni valahonnan! sürgősen! méghozzá nem akármilyen penészes marha lábszár csontot, mert a világsajtó szétmarcangol, ha kiderül. olyan ember földi maradványainak a felkutatása a cél, aki a korabeli Heródes leírások és ábrák alapján hasonlíthatott a bibliai epizódszereplőre. mindenki tudja, aki nyitott szemmel jár, és tájékozódik a történelem valódi, hamisítatlan eseményeiről és tényeiről (például a magyar fórumban és hasonló megbízható, még "ÁLTALUK" meg nem kaparintott folyóiratok irodalomjegyzékéről válogatja olvasmányait), hogy Kádár Jánost eredetileg Csermanek Jánosnak hívták, de azt már kevesen hallották, hogy titkos, szabadkőműves neve Keádhár Jeános volt. Miért pont ezt vette fel kódolt azonosítónak? Nomen est Omen. vizsgáljuk meg közelebbről a választott nevet alkotó betűket! Kádár bepillanthatott a Heródesről írt jellemábrázolások és külső jegyeket megörökítő rejtett freskók zárolt elemzéseibe, melyeket a szabadkőműves páholyok széfjeiben őrizgetnek, s magától értetődően feltűnt neki az ókori vezető és önmaga közötti hasonlóság, kiválasztottnak érezhette magát, tisztelte és hosszasan tanulmányozta Heródest, és alázata jeléül olyan nevet adott magának a páholyon belül, mely anagrammaként tartalmazza a h-e-r-o-d-e-s betűket. a világ egyik leghatékonyabb és legprofibb titkosszolgálata persze tisztában van ezekkel, akárcsak öntevékeny kis csapatunk. mi hát a tökéletes megoldás mindezen tények és információk birtokában? a legkézenfekvőbb eset következett. a zsidó állam befolyásos döntéshozói kiadták az instrukciókat: az üres sír kudarcát elkerülendő meg kell szerezni a kádár csontokat a budapesti temetőből, mindezt a legnagyobb precizitással rákenni a fasiszta, antiszemita csoportokra, ami nem is olyan nehéz feladat, úgyis mindenki őket gyanusítja majd elsőként. ezek után rájuk is kell bizonyítani, legalább addig a pontig szükséges táplálni a hamis lángokat, amíg eloszlathatatlan vád éri a "tetteseket", miután a moszad által a lakásukban elhelyezett emberi csontokra rátalál a hatóság. onnantól kezdve sínen van az ügy. a csontok megszerzésével bekerül a régészeti szakirodalomba a sikerrel zárult ásatás, hiszen a Heródes-csontokat is előásták, csak egy külön sírboltban voltak, ahová még senki sem nézett be, a méretek pedig megfelelnek a korabeli forrásokban leírtaknak, mivel Kádár és Heródes közel azonos fizikai adottságokkal rendelkezett. a kutatócsoport pancsolhat a sikerben, hamarosan a pénzben is, és hatalmát kiterjesztheti a világ egészére. a Kádár csontok soha nem kerülnek elő, hiszen a világ múzeumait fogják bejárni, mint a jeruzsálemi gyermekgyilkos földi maradványai. a neonáci sírrablókat elítélik a lakásban talált kamu-csontok miatt, vagyis az akció bónusz-mellékleteként az antiszemiták is kapnak egy jókora jogi pofont, sírrablás és halottgyalázás miatt elítélik őket.

így megy ez...és nem is említettem, hogy mindez hogyan kapcsolódik a 6 éve bekövetkezett WTC katasztrófához, és miért következik be hamarosan a totális világuralmom, aminek kiváltó effektusa a szabadkőművesek rejtett olaj és földgáztartalékainak leleplezése, hiszen mindenki számára világos már napjainkban is, hogy a csendes óceáni mesterséges, úgynevezett "második" földkéreg, melyet évszázadokkal ezelőtt építeni kezdtek, olyan módszerrel, mint ahogyan Velencét létre hozták, majd a természetes és mesterséges tektonikai lemez közé gyűjtik a mai napig titokban kitermelt szénhidrogéneket. persze ennek ötlete már akkor felvetődött, mikor Abraham Lincoln, misztikus berkekben ismertebb nevén Mordechai Yeshoachim, és a brit uralkodócsalád örökérvényű paktumot kötöttek, miszerint az USA és Anglia megalkotja a kizárólag washingtoni és londoni nagypáholy ellenőrzése alá tartozó, úgynevezett Bermuda-Triangulus körzetet, ahol egy, a társaság által finanszírozott magán flotta (akkoriban még csak vízi, később légi és víz alatti flotta) eltéríti, kirabolja végül elsüllyeszti az értékes rakománnyal megpakolt kereskedelmi hajókat, s az elorzott, mára felbecsülhetetlen értékű kincseket, értékeket, dokumentumokat arra az időre tartogatják, mikor elérkezik a várva várt pillanat, a szabadkőműves és illuminati csoportok egyesülnek, s az ősi terv végső pontját is kipipálhatják, miszerint átveszik a hatalmat a Földön, beköszönt a béke, és feláll az Új Világrend.

Tamásnak Boldog 19. születésnapot utólag is! Most pár hónapig megint egyidősek leszünk. Riszppekt!

csokolom

***

Régen halott macskatatem nyávogja a sápadt holdat.

Unottan dorombol a közelgő pokolról...

Ősi ének.

Halovány fények nyalogatják a fába olvadt

ördög képet.

Roskatag alakok hódolnak. Öntudatlan, sorvadt

lényük szépet

remél. A pokoli fétis vérmázos, korhadt

arcára égett

sátáni vigyor hangosan üvöltve szólhat

kába, tépett

elméjük ködös-sötét odvában. Gyere holnap!

Ma örvénylő könnytengerbe merül a Világ

***

***

Szerves testetlen tekervény serken,

élősdi sarj.

Lídérces esőtánc: mihaszna rítust idéznek

makacs bolondok?

Rigolyás vének oszloptalan váza nyekken...
Marj! Marj!
Dermesztő, fagyos Liliom-szerű kékes lángok, némán tátogó szirének
üres porondon

néznek ijesztő tükörképet behúnyt szemmel,
mégis félnek...
Éjjel pirkad, sötét a reggel , nincs múlt, csak halott jövő: a jelen.
Kéjjel szorongok...

***

VerebesPista napszemüvegében megcsillant egy szupernova!

háhhháááá, mik történtek az elmúlt 10 napban!?!?!? Istenem...kár, hogy nem fogom leírni...

minden kedves, hűséges olvasónak(azt hiszem ez már kizárólag engem takar, mert kissé elhanyagoltam szeretett blogomat, csodálkoznék, ha rajtam kívül mást is erre sodorna az elektronáramlat...) szép májust kívánok, napos, meleg időt, korai dinnyeérést. hejj, a búzakalászok lengedeznek a szemgyönyörködtető alföld lágy lankáival takarózó napkorong tündoklő narancsszín sugáraiban, s iluska szelíden és balgán dörzsölgeti a kék patak selymes vízjében az ő jancsijának kosztól és sok mástól ragacsos vászon-nadrágját,
s olyannyira beléfeledkezik a gondos munkának menetjébe,
hogy keblei a fodros blúzábúl kicsordulnak félve.
no több se kellett a túlparton ülő vénnek,
Gábor bátyja tudta: ez a nap a péntek!
szerette iluskát, de a kenyeret mégjobban,
ám iluskánk bögyitűl többször lángra lobban.
ott lakik a szomszédban, a patak tulsó partján
onnét lesi kicsiny nyillásán ilust, midőn pajzán.
mert hiszen a lyánynak sok szokássa vagyon,
gyertya fénynél mellével szúnyogot ver agyon,
ha a kicsiny állat a szobában megpihen a falon.
de tanúja vala az agg sok egyéb dolognak,
melyektől a hóltak a sírokban forognak...
mostan hát a kiömlő dús, gömbölyded keblek
lerántják egyszerre az öregről a leplet.
somolyog már a kujon a patakba,
iluska azonnal bényúl a tasakba.
-közelébb ne gyűjjön, gábor, hajja-e kended?!
a szatír a hangtól sóbálvánnyá dermed.
-no-no, ejnye angyalom, rakjad el a bicskát!
üljé az ölembe, oszt hagyd a fölös fricskát!
sokat látok, tudom, jancsi helye ingott.
szaladj hozzám galambom, csináljunk egy titkot!

kihasználom az alkalmat, hogy írhatok a blogomba, és sok sikért az érettségiző kisdiákoknak, meg sikert is, és remélem olyan szintű eredményt értek el, hogy a corvinuson köttök ki, mert annak nagyon örülnék! bár meglehet, hogy pont elkerüljük egymást...ezt most nem részletezem :)
Zolinak minél előbbi gyógyulást, kitartást és sok tangás szőke, 20 éves nővérkét kívánok.
Éljen Verebes István Napszemüvege! és hallgassatok sok emil.Rulez!-t, mert jó.

csokolom

BOLDOGSÁG

átalakult volna a társadalom? vagy inkább eltorzult? talán mindig is torz volt, vagy ez a deformáltság olyan adottság az emberben, ami korszakoktól függetlenül szüntelenül jelen van, és oly mértékben részünké vált, hogy már fel sem tűnik. rabjai vagyunk a lelki, érzelmi mutációnak, mely születésünktől halálunkig kísér? ez a furcsa és alig körülírható visszásság a boldogtalanság. a boldogság negatívja.

mitől boldogok az emberek? és meddig? mi szabályozza az arányokat vidámság és szomorúság, elégedettség és hiányérzet, belső harmónia és káosz között? pénz? aligha. vitathatatlanul fontos eleme a XXI. századi létnek, de mint Adam Smith mondja, "a pénz nem más, mint olaj a gazdaságban", emellett hozzásegíti a jónépet a megvásárolható fogyasztási cikkekhez. de mi a helyzet a NEM megvásárolható javak terén? a pénz hatalma lecsökken, a tőke belesüpped az ingoványba, melyet részben önmaga hozott létre. az érzelmek sűrű, áthatolhatatlan erdejében semmivé foszlik.

Akkor mi a boldogság? olyan pillanatok összessége, amikor minden úgy történik, ahogyan megtervezzük, amikor álmaink egy időre megvalósulni látszanak? de milyen álmok? jó gimnáziumi érettségi, diplomaszerzés a híres, patinás egyetemek valamelyikében, magas jövedelem, jaguar a garázsban, két szintes villa a rómer flóris utcában. de a boldogság attól tartok nem ezektől függ. milyen nehezen alszik el az őt gyötrő gondoktól az emlegetett két szintes villa tulajdonosa? hány szál cigarettát szív el a sötétben, a kihalt utcát bámulva, miközben problémák sokasága nyugtalanítja, kínozza a lelkiismeret, mert ezt vagy azt saját hibájából nem tett meg, nem felelt meg a saját elvárásainak sem, pedig pontosan tudja, hogy lényegesen többre lenne képes. nem mondta a barátnője szemébe, hogy szeretlek - csak egy szó, mégis súlyosabb lehet, mint egy halom ömlengő levél, ezt már elrontotta. mindegy, majd holnap küld tíz csokor orchideát. nem hívta fel a barátját a születésnapján - csak egy telefon, néhány gombnyomás, de már mindegy, biztosan megsértődött, majd másnap kimagyarázza. két hete nem látta idős anyját, pedig megígérte, hogy ma felugrik, és bevásárol. mindegy, majd a héten bepótolja. éhen nem hal, és ugyanúgy szereti majd, mint eddig, hiszen a fia, legfeljebb húzni fogja a száját, ha legközelebb találkoznak...

vagy mégsem mindegy?

néhány kis szelet egy óriási, kesernyés, rágós tortából, amit valószínű valamennyien el kell fogyasszunk.

megszűnnek a gondok, ha boldogok vagyunk? természetesen nem, de egy időre elhalványulnak, eltörpülnek a pillanatnyi örömérzet mellett, könnyebben vesszük az akadályokat, ha egyáltalán eszünkbe jutnak. a világ egy hegyoldalból kiszögellő szikláról nézve leegyszerűsödik, átláthatóbb, kiszámítható és nyugodt. csendes és távoli. csak az van közel, amit gondolatban közel engedünk. a szikláig nem ér föl a pénz, a munka, az iskola, a KÖTELEZETTSÉGEK. miért nincs mindenkinek saját hegyoldalból kiszögellő sziklája, ahonnan BOLDOGAN tekinthet a messzeségbe, ahol mindig süt a nap, és ahol nem az aktuális média-szentek és habzószájú politikusok groteszk vigyora vagy gyűlöletet sugárzó szemei a látványosság, hanem a békés természet megfesthetetlen színei és a vándorló felhőalakok a dombok fölött...

..Chäpters..

mától indul a Chapters című közös blogregényünk, melyben a fejezetek (chapters :P) összekapcsolódnak, a szálakat azonban hárman szövögetjük kényünk-kedvünk szerint, bármilyen témában, térben, időben, hangulattól függően, zavarosan vagy könnyen követhetően, fél oldalas rokokó körmondatban megírva, vagy posztmodern tőmondatokban, versbe szedve vagy tükörírással. Jó szórakozást az idetévedő webzarándokoknak és egyben magunknak is!
click&read--> http://chaptersblog.blogspot.com/

KOCCANÁS

Tegnap este volt szerencsém megtekinteni a Katonában Spiró György Koccanás című drámáját, és mondhatom, régen élveztem ennyire színházi darabot. Talán többen fanyalognak majd, de be kell valljam, nem vagyok fanatikus színházrajongó, kevés előadás köti le a figyelmemet 3 órán keresztül folyamatosan, de a Koccanás minden perce élmény, legalább számomra az.
A mű ténylegesen egy koccanásról szól, vagyis egy közlekedési balesetről. Néhány jármű karambolozik a Hungária körúton, és 4 kilométeres torlódás alakul ki, melynek egy kis részletét emeli ki az író. Tökéletes szociográfia a XXI. század magyar társadalmáról (a Koccanást 2004-ben fejezte be Spiró és 2005-től része a Katona repertoárjának, elnyerte a Kritikusok díját). A főszerepekben Gáspár Sándort, a munkamániás, szociálisan teljesen érzéketlen, ingerült menedzsert, Ónodi Esztert, a kissé félénk, gyermekét egyedül nevelő, szegény, férfiakból kiábrándult anyát, Bezerédi Zoltánt, a tipikus magyar kisvállalkozót láthatjuk. Ez utóbbi karakter zseniálisan el lett találva. Bezerédi ócska kisbuszával szállítja reggel a feketemunkásokat (jól ismert kép a hajnali autósoknak), de a baleset miatt ő is rostokolni kényszerül. Nem kell félteni a mindenből gátlástalanul hasznot csiholó vállalkozót, mert miután a bugrisokat elküldi gyalog az építkezésre, rögvest berendez egy büfét az út közepén, az arra keveredő két járőrt ingyen szolgálja ki, így azok szemet húnynak az illegális üzlet létezése fölött. Még lángost és presszókávét is árul, amint a környékbeliektől összeszedi a kellékeket.
A dugót előidéző vezetők szerepében Szacsvay László és Máté Gábor tűnik föl fél óránként, amint kurvaanyázva és szentségelve keresztülsétálnak a színpadon. Tekintve, hogy a baleset a Hungárián történt, evidens, hogy egy kamiont is találunk a koccanók között, melynek sofőre nem zavartatja magát, komótosan reggelizget, közben hangosan szól a rádióból Galambos Lajcsi andalító mulatósa.
A tumultus melletti padra telepedik le a huszonéves srác, aki szűntelenül a nemzetközi tőzsdék részvényindexeit vizsgálja, közben milliókat kaszál, dollármilliókat. Van ideje, mert vadonat új mercedese is megrekedt. Erős kontraszt, hogy a koszos utcai pad, ahová letelepedett egy hajléktalané.
A mellékszereplők és rövid epizódok is kiválók. Rendszeresen feltűnik a színpadon egy-egy tipizált társadalmi csoport delegációja. Két "modern" anyuka babakocsival, akik láthatóan jó barátnők, fő témájuk a latin-amerikai szappanopera, a babákat colával itatják, ha pedig sírni kezd valamelyik csecsemő, nemes egyszerűséggel ennyit mondana: Kusoojjál bazdmeg!
Jönnek még mindenre rácsodálkozó amerikai turisták egy lyukas '56-os zászlócskát lobogtató, szélsőjobbos, angolul alig beszélő idegenvezetővel, aki főállásban egyetemi tanár, és a saját torz teóriáit ecseteli nekik a három honfoglalásról és a magyarság dicső múltjáról, persze magyarul... Megjelennek a hittérítők, aztán 3 bomberdzsekis-bakancsos hungarista szkinhed, akik természetesen sötétebbek, mint a bakancsuk, kifogástalan jellemábrázolás...
Rendszeresen előretrappol egy szektás asszony, háborog a baleset miatt, de tudja, hogy az egész a GONOSZOK műve, és széttapossa a mobilját, mert a Föld és a Hold közötti láthatatlan fekete lyuk kis fekete lyukakat küldött a telefonokba, hogy megszállják az emberiséget, a mester is megmondta, lám igaza lett...
Óriási a jelenet, melyben egy ideig senkinek sincs térereje, és Liszt Magyar rapszódiájára egyszerre kalimpálnak, ugrálnak, hajladoznak némán, mintha elmeápoltak balett-előadásán ülnénk.
Érkeznek parasztok és gazdák is vidékről, akik azért bosszankodnak, mert eredetileg ők akarták megbénítani demonstrációjukkal a forgalmat, de elkéstek, és különben is spontán dugó alakult ki, így nem lehetnek benne a híradóban.
Majdnem kifelejtettem a szláv gengsztereket, ők is előkerülnek valahonnan, végtére szerves részei társadalmunknak, még ha nem is látjuk őket minden nap a közértben...talán jobb is.
Akik az egész káoszt madártávlatból szemlélik, Máthé Erzsi és Kun Vilmos, a nyugdíjas házaspár, mindent látnak és mindenről tudnak, ami a környéken történik. Nagy segítségére vannak Bezerédinek, mert bérbe adják neki a slagot, a vájlingot, és a hosszabbítókat. Mindent, ami egy rögtönzött büfé működéséhez elengedhetetlen.
Ajánlom a darabot mindenki figyelmébe, a hátsó sorokba mindössze 1500 a jegy ;)
(Katona József Színház, Spiró György-Koccanás)
csokolom