Elmeháborgatás - Agyunk, az Alkotó

Vegyünk öt szobát, majd töltsük meg emberekkel. „A” szobában „a” csoport tagjainak egy rövid némafilmet vetítünk egy illető hétköznapi teendőiről valós kronológia szerint. „B” szobában „b” csoport pár oldalas szöveget kap, mely praktikusan a némafilm cselekményét írja le. A „C” helyiségben lévőknek ugyanazt az eseménysort vetítenénk állóképekben. „D” teremben az „a” csoport némafilmjéből lekevert hangokat hallhatnák csupán, méghozzá sötétben. „e” társaságnak az „E” szobában szintén a filmet vetítjük, de most hanggal és képpel egyaránt.

A kísérlet következő fázisában diktafonra rögzítjük, amit „a” „b” „c” „d” és „e”csoport tagjai beszámolnak perceptuális élményeikről, valamint összefoglalják a kutatás vezetőjének a történetet úgy, ahogyan emlékeznek rá, viszont nem kaphatnak segítséget, emlékeztetőt, sőt a program végéig egymással sem kommunikálhatnak.

A diktafonon tárolt hanganyagot összehasonlítjuk, és egy következtetést máris levonhatunk: melyik módszer a leghatékonyabb az információ memóriában való, rövid távú konzerválásához. Arra is választ kaphatunk, melyik módszer segítségével vésődik be a tudatba az érzékelt információhalmaz (MÉMek), illetve mely részeknél, hangoknál, eseményeknél figyelhető meg fokozott koncentráció, hiszen valószínű ez utóbbiak tárolódnak hosszabb ideig. Ezt a kísérletet követő második, harmadik hétben ellenőrizhetjük a diktafonos beszélgetés megismétlésével, hogy próbára tegyük a középtávú emlékezetet is.

A kutatás befejeződik, rendelkezésünkre áll két különböző időpontban vett adathalmaz, amit ki kell értékelni. A bázis, amihez az interjúk tartalmát viszonyítjuk nem más, mint a „B” szobában olvastatott szöveg egy hosszabb, részletesebb verziója, mivel ez a legobjektívebb dokumentációja annak a képsornak, amit a fent ismertetett formában bemutattunk az alanyoknak, és tekinthetjük a film forgatókönyvének is, ugyanakkor kulcsszavakat tartalmaz, melyek révén a diktafonon tárolt beszámolók egybevágóságát tanulmányozhatjuk.

A kísérlet segítségével választ kaphatunk tehát arra, hogyan értelmezi a külvilágból érkező képi, verbális vagy tonális jeleket agyunk, és ezeknek milyen elegye szükséges a sikeres kognitív befogadáshoz.

Feltételezem, hogy azok a kísérletben résztvevő személyek is láttak képeket, akik csak hangként vagy szövegként ismerkedhettek a cselekménnyel, mert bizonyos hangokhoz és betűkódokhoz egyértelműen rendelhetők tárgyak, hangulatok, arckifejezések, melyeket elménk képi formában reprezentál, és ha nincs rendelkezésére álló vizuális anyag, akkor fantáziánk segítségével kiegészítjük a hiányos információcsomagokat. Nem tiszta az elménk által alkotott látvány, a kontextus ismeretlen, mégis lepereg egy ködös jelenetsor, mintha egy bevillanó vágóképekből összerakott filmet néznénk, amit homályos lencsén át rögzítettek. A takarásban lévő, csak részben látható környezetünket is kipótolja tudatunk, anélkül, hogy a látómezőt zavaró képi zaj mögé néznénk. Mindez csak akkor igaz, ha sejtjük, mit kellene látnunk, vagy akár hallanunk, olvasnunk, így logikánk segítségével csak a racionális lehetőségeket vesszük számításba, és ha kávéfőző gépünk víztárolóját kitakarja a könyvespolc, nem fogjuk fölöslegesen az összes alternatív lehetőséget lefuttatni a számtalan közül, melyek még a könyvespolc mögötti holttérben elférnének.

Ehhez hasonló dolog történik, ha kutyaugatás, motorberregés, tüsszentés, vagy más könnyen beazonosítható tonális impulzus érkezik a külvilágból, és nem esünk pánikba. Abban az esetben, ha fogalmunk sincs, mi a hang forrása, mert először találkozunk ilyesmivel, rögtön izgatottabbak leszünk, mivel a kép helyén, melyet agyunk relevánsnak vél, nem jelenik meg semmi, legfeljebb egy árva kérdőjel. Elkezdődik a megoldások felkutatása, ha a helyzet úgy kívánja, mindenesetre a folyamat természetes kísérője a stressz, hiszen amíg nem ismerjük a hang forrását, addig nincs kizárva a közelgő veszély sem. Miután azonosítottuk a lárma forrását, eldönthetjük, van-e okunk megijedni. Mindenesetre egy felismerhető hanghoz (trombitálás) agyunk képet kapcsol, ami lehet akár egy trombita, egy alak, aki a hangszeren játszik, egy elefánt a szavannán vagy jelenet egy filmből. A kutatás során, ha például léptek kopogása szól a hangfalakból, az alanyok látnak is valamit, ami szubjektív mentális képi reprezentációja egy valós vagy fiktív esetnek, ami lehet akár egy semmi közepén lebegő trombita. Ennek alátámasztásaként a „d” csoport tagjainak le kellene írnia, rajzolnia, mit lát abban a pillanatban, mikor a koromsötét szobában óraketyegést, vonatsivítást vagy torokköszörülést hall. Persze a legcélszerűbb módszer, ha egy szerkezet kivetíti a falra közvetlenül az agyból érkező képet, hogy a választ ne befolyásolja a kérdés, mert ellenkező esetben nem elég megbízható az eredmény, ez az opció azonban roppant költségek árán valósulhatna meg, mert ilyen masina még nem létezik.

A leírt szöveg értelmezésével kapcsolatban hasonló folyamatról beszélhetünk, azzal az eltéréssel, hogy nem okoz semmiféle aggodalmat, ha összekevert betűket olvasunk, melyekhez nem társítható jelentés, ugyanis azok egyszerűen értelmetlenek egészen addig, míg jelentést nem társítunk hozzájuk. Véleményem szerint a betűk felfoghatók éppen olyan képekként, mint amelyek a múzeumok vitrinjeiben szórakoztatják a látogatókat, csak kevésbé részletesek és összetettek, funkciójuk azonban egyezik.

T

Mi látható a fenti ábrán: egy öntözőcsatorna-rendszer csatlakozása, két darab építőkocka, kubista látomás, ami a világmindenséget takarja, forgalmi kereszteződés, a ’t’ fonéma írásban használt kódja vagy pusztán egy intenció nélküli hangyarajz a homokban? Egy jel, amihez több jelentés köthető, melyek közül némelyik absztrakt, az értelmezés helyessége azonban mindig függ a lokúció szándékától. Miközben olvasunk, annak tudatában, hogy ezt tesszük, valamennyi aprócska képet egy-egy emberi hang kódjaként fogjuk fel, nem utcakereszteződés tervrajzaként. Ez azért van így, mert a temérdek apró kép közismert nyelvi szabályok szerinti elrendezése már egy új képet alkot:

T + Ó = TÓ

Vagyis mikor azt látom: TÓ, egy új vizuális jelet értelmezek, ami úgy viszonyul T-hez és az Ó-hoz, mint a Mona Lisa a nőalakhoz és a háttérhez, azaz könnyen azonosítható formaként van jelentősége. Festettem egy szót, ami így néz ki: TÓ. A művem T-ből és Ó-ból készült, a címe pedig Tó (erre azért van szükség, hogy az ember nyelvi kontextusba helyezhesse környezetét), és a föld szárazfölddel körbezárt édes vizű állóvizeit jelképezi. Minderre nem lenne szükség, ha telepatikusan is létrejöhetne interperszonális diskurzus.

Hangjelölő írásrendszer nélkül is tudnánk társalogni (találunk példát más intellektuális alapokon nyugvó civilizációk történelméből ilyen esetekre), az viszont kétségtelen, hogy sokkal egyszerűbb és gyorsabb ezzel a módszerrel, mintha minden írásbeli említésnél le kellene festeni da Vinci képét a papírra a közérthetőség miatt. A betűk, illetve a vokális szöveges kommunikációban a toldalékok abban vannak óriási segítségünkre, hogy a jelentéssel bíró szavak egymáshoz való viszonyát rendezik, így fokozva a tartalom szabatosságát és minimalizálva a félreértések és azokból fakadó zavarok előfordulását.

A legkevesebb eltérés valószínű az „A” „B” és „E” szobát megjártak beszámolója között várható, mert ők jutottak hozzá a legtöbb információhoz, így jobban átlátják az egész cselekményt. Hipotézisem szerint a „c” és „d” mintába tartozók emlékei lesznek legélesebbek az emlékezet-teszt során, mert az ő agyuk többet „dolgozott”, számos pótlást és spontán képi illusztrációt kellett létrehoznia, hogy összekapcsolja, megértse az egymás után következő kép vagy hangjeleket, így mélyebben vésődtek a memóriába, viszont a történet egészéről már nincs olyan világos fogalmuk, mert az eredetihez képest előreláthatólag nagy eltérésekkel épített képzeletük egy másfajta képi világot és szőtt hozzá illeszkedő cselekményt.

Agyunk képekben, jelekben dolgozza fel és hordozza az információt, viszont ezeket a jeleket a számítógép bináris kódrendszeréhez hasonlóan tárolja egy halmazba rendezve, és ha szükséges, az információt – akár csak részlegesen is – képes reprodukálni, mint mikor a komputeren megnyitunk egy kép, hang vagy szöveg fájlt, úgy agyunktól is elvárható, hogy reprodukáljon egy dalt, szövegrészt vagy képet, arcot. Mindkét esetben az elektromos impulzusok, az elektronok áramlása, rendezett struktúrája eredményezi a visszahívható, neuronok milliói által kezelt adathalmazt, ami azonban károsodhat az idő múlásával vagy a memória sérülése esetén.

Map of the Internet

Human Brain

A hasonlóság agyunk és egy számítógép között nem meglepő, mivel maga az agy teremtette meg a gépet, méghozzá saját „képmására”. Az operációs rendszer nagyjából megfelel tudatunk rendszerének, mely gondosan szétválasztja, felcímkézi, mappákba rendezi az életünk során magunkba szívott információmasszát, és ha szükséges, reprezentálja a legkülönfélébb módokon. Tegyük fel például, hogy arra kérnek egy mit sem sejtő egyént (nem kortárs művészt!), hogy rajzolja le Beethoven 5. szimfóniáját, vagy énekelje el a Big Bent, esetleg táncoljon az Odüsszeia disztichonjaira.

Részben analóg a fenti példákkal, mikor egy Microsoft Wordben létrehozott szöveget .wma vagy .jpg kiterjesztéssel mentünk a winchesterre. A gép nem tud vele mit kezdeni, de azért valamit megjelenít, és eredmény gyanánt egy zagyva szám és betűsort láthatunk a monitoron. Valami efféle kuszaság születne abból is, ha lerajzolnák az 5. szimfóniát. A kreativitás sem egyéb, mint a már felhalmozott és memóriában tárolt tudáshalmazból építkező újfajta, nem megszokott mixtúra, ami nem mond ellent a logika szabályainak, tehát megvalósítható. A gép azért nem lehet kreatív, mert nem képes önmagának a szabályokkal ellenkező vagy nem szigorúan azok mentén haladó parancsot adni, ellentétben az aggyal, ami viszont a gép és saját szabályait is meghatározta.

Talán ezzel is magyarázható, miért rejt még a XXI. században is annyi feltáratlan titkot gondolkodó és irányító szervünk. Nem lépheti túl saját korlátait, nem vizsgálhatja objektíven magát, bár a technika fejlődéséről egyre több választ kapnak a kutatók, ami persze még több talányt állít eléjük.

Képzeljük el, hogy egy szobában vagyunk, amit gazdagon berendeztek könyvekkel, szórakoztató holmikkal, étellel, itallal, van két ablaka is, ráadásul kerekeken gurul az egész, robotkarokat állíthatunk szolgálatunkba és mi irányítunk, méghozzá közel fénysebességgel mozoghatunk odabent, viszont nincs ajtó, az ablakon sem lehetséges a kijutás, tehát egész életünket a mobil és bőségesen ellátott helyiségben kell töltenünk. Félig börtön, félig luxus hotelszoba. Bármihez hozzáférünk a szobán belül, mellékállásban a gépházat is vezéreljük. A probléma az, hogy mihelyst egy másik ugyanilyen luxuscellát szeretnénk tanulmányozni, belenézni, hogy vajon ott ki lakik, milyen könyvei vannak, megnézzük, ő hogyan rendszerez, olyan akadályba ütközünk, amire egyelőre nincs megoldás. Csak mikrofonon és hangszórón keresztül léphetünk kapcsolatba egy másik szobával, mivel amint bemennénk szétnézni, és kezet rázni az ottani lakóval, összeomlik az egész, a lakó és a berendezés is eltűnik, és egy üres szobába érünk, ami ugyanolyan mint a miénk, csak bútorok és „lélek” nélkül. Mi magunk vagyunk az agy, de nem tudunk kilépni a szobából, különben végünk. Mi a teendő? Reprodukáljuk magunkat, vagyis összefogunk több másik gördülő szobával, és közösen építünk egy újat, bővíthetőt, amiben nincs ugyan senki, mégis berendezzük az alapján, amit a saját szobánkban látunk és találunk. Szükség van egy rendezett könyvtárra, képgalériára, nyelvi kódrendszerre, ami megkönnyíti a struktúra vezérlését, mivel nem olyan összetett, mint a mi 30-50 karakteres készletünk, csupán 2 jelből tevődik össze, de végtelen hosszú kódláncokat fűzhet belőle, aki elsajátítja használatát. Nem folytatható azonos diskurzus egy mechanikus és egy organikus és két organikus szoba között, ám miután az agy létrehozta önnön gépi utánzatait - és értelemszerűen ezek képesek bizonyos feladatok elvégzésére, megkönnyítve az építők dolgát, és jelentős terhet véve le vállukról -, bevált a terv. Következő lépésben szükséges az építmények összehangolása, hogy egymással kialakíthassák sajátos kommunikációs csatornáikat.

Ez a struktúra szinte teljesen megfelel az organikus szobák rendszerének, az önállóságot és a kreativitást leszámítva, ez a két kiváltság megmarad az alkotók kezében, mert a mestermű nem irányíthatja a mestert, csak szélsőséges esetekben, amik eddig csak fantasztikus filmekben történtek meg.

Egy átfogó, és minden egységre kiterjedő hálót kell szőni, hogy a mesterséges szobákat összekössük. A háló nemcsak a párbeszédet teszi lehetővé, hanem a nagymennyiségű adatátvitelt is, ami praktikusan annyi, mintha a szobákra ajtókat terveznének az ajtóval nem rendelkező helyiségek lakói, és ez bizony előny az építőkkel szemben, hiszen a könyveket, képeket, szórakoztató tárgyakat, vagyis valamennyi információval, ami megtölti agyunkat már kvázi korlátlan mennyiségben rakosgathatjuk egyikből a másikba.

A komputer és az operációs rendszerek az agy önreprodukciói. Az agy célja, hogy saját tevékenységét és kapacitását bővítse, tudását örökítse és mentse, majd az egészet az internet hálózatába kapcsolva megalkossa a digitalizált információgócokba rendezett, decentralizált, mégis kellőképpen transzparens kollektív, kibernetikus tudatot, melyhez bárki hozzáférhet saját, otthoni mesterséges elméjének segítségével. Ennek ismeretében feltehető, hogy az internet a bizonyíthatóan létező legfejlettebb tudat, az emberi géniusz csúcstechnológiával gyártott gépek terhelhetőségével felfokozott kiterjesztése. Ahhoz, hogy megvalósuljon, agyunknak előbb fel kellett építenie minden apró részletet, azokat a segédszerveket, amiket a természetben, az evolúció során is kifejlesztett. Az érzékszervek nélkül az agy csupán funkcionális szerv, az elsődleges létfenntartó műveleteket irányítaná, mint ezt megfigyelhetjük az alacsonyabb rendű élőlényeken. Az ember (és számos állatfaj is) precíz szenzorokat „növesztett”, ezzel is fokozva a csúcsszerv hatékonyságát, ezek közül legfontosabbak a látás, szaglás, tapintás, ízlelés, hallás, beszéd, idegrendszer. A másolat lát a kamerán át, reagál a tapintásra, ízeket, szagokat, hőmérsékletet is analizál, mikrofonon keresztül beszél és hangot is értelmez. Bizonyos képességek már meghaladják az emberét, mint például az éjszakai tájékozódás, kalkulációk sebessége, hangerő, értékek pontos meghatározása. Mint minden munkavégzéshez, a gépagy tevékenységéhez is nélkülözhetetlen a táplálék, ez esetben az energia bevitel. A választék nem mondható szélesnek a számítógép esetében, csak elektromosságot fogyaszt.

Megrendítő belegondolni, hogy az ember eddigi legzseniálisabb alkotását készítette elő az elmúlt évezredek tudományos munkája, és ennek egyfajta betetőzése a hálózatba kapcsolt mesterséges intelligencia világa. Az emberi agy képes megálmodni és kivitelezni azt az eszközt, amivel a fizikai energia minimalizálása után szellemi energiáit is megtakaríthatja, hogy ne emésszék fölöslegesen egyhangú műveletek. Az univerzum egyik alapvető törvénye az energiaminimumra való törekvés a működés állandó fenntartása mellett, vagyis a hatékonyság maximalizálás. Miben kell hatékonynak lenni? Az univerzumot tekintve a létezésben, az élő szervezetet tekintve pedig az élet fenntartásában és a tudás örökítésében, mert az élet értelme maga az élet, és amíg tart, addig az élő szervezet elsődleges érdeke, hogy minél probléma-mentesebb, tartalmasabb és hosszantartóbb legyen, bizonyos áldozatok árán. Ilyen áldozatkészek voltak azok a mérnökök, akiknek sikerült fáradságos munkával kereket, csigát, fogaskereket, gőzgépet, áramfejlesztőt, gépjárművet, repülőt, hangszórót, kamerát, monitort, számítógépet és operációs rendszert alkotni, hogy megkönnyítsék a jövő generációinak életét, hogy az valóban élet lehessen, és bármekkora elért vagy remélt haszon kecsegtette őket, olcsón dolgoztak ahhoz képest, mennyit profitál az emberiség tevékenységük gyümölcséből.

A megválaszolhatatlan kérdés az, milyen szintig fejleszti önarcképét agyunk, mert arra már kaptunk választ, képes-e másolatot készíteni magáról. Különös, hogy mindezek tudatában sem látunk elég tisztán, és e percben is tudós-elmék százai dolgoznak világszerte, hogy részletesebb tudásanyaggal rendelkezzenek a szürke állományról, a létezés csodájáról, vagyis még tágabbra építik saját korlátaikat, hogy legyen némi fogalmuk áhított tudásuk határairól.

Baracklekvár és Caineső

Bár jelen állás szerint cseppet sem egyértelmű a demokrata győzelem az Újvilágban, remélem bőven elég volt 10 év republikánus vezetés, aminek láthatjuk közvetett és közvetlen hatásait is a világgazdasági válságban és az USA globális megítélésében kicsúcsosodni.
Nem vagyok egyik fél iránt sem elkötelezett, de ha választanom kellene, kedvenc államaim, New York és California segítenék a döntésemet, vagyis Obamára voksolnék.

Akárki nyeri a nagy meccset, sok dolga lesz a beiktatást követően. Ott sem könnyű!

A cionizmusról dióhéjban - Válasz Kagaminak, a szélsőjobboldali faroknak, aki csóvál

A zsidóságon belül is létezik erős anticionista irányzat, ami teljes mértékben elutasítja az erőszakos térfoglalást és magát, a legitim Izrael államot, legalábbis ilyen formában. Minden törekvésnek van ellenpólusa, de ezt kezelni kell. Az, hogy egyes rabbik és vallási vezetők nem támogatják a cionizmust, az nem jelenti azt, hogy antiszemiták lennének, vagy jobbak/rosszabbak, mint a cionisták. Amúgy miről is szól a cionizmus? Arról, hogy a zsidók évezredek alatt elegendő erőt, befolyást és pénzt szereztek ahhoz, hogy az elkobzott, leigázott, megszállt államukat visszaszerezzék, és ehhez igénybe is veszik a rendelkezésükre álló eszközöket. Nem elhanyagolható az az analógia, mely eközött a célkitűzés és a magyar elcsatolt országrészek visszaszerzésének szándéka között húzódik, azzal a különbséggel, hogy a zsidóság megvalósította amit akart, mert kellő potenciára tett szert, ezért sem érthető számomra, miért pont a palesztinokkal rokonszenveznek a magyar szélsőjobboldaliak, hiszen több okuk lenne a cionisták mellett állást foglalni. Az országelkobzás-probléma elég fontos ismérvei, hogy mikortól nézzük, és kit tartunk jogos tulajdonosnak, akit megkárosítottak. Ilyen alapon Róma örököseiként az olaszok is követelhetnék pannóniát, vagy a törökök a dél-keleti részeket, vagy az osztrákok az egész országot, vagy a végletek kedvéért: az Egyesült Királyság a fél világot. Azért is értek egyet sokmindenben a cionista mozgalommal, mert Izreal a közel-kelet egyik leggyorsabban fejlődő, gazdaságilag legsikeresebb állama, és technológiát, kultúrát és befektetőket, üzleti felvirágzást honosított meg a sivatag közepén. Persze helyénvaló a kérdés: Mindezt milyen áron? Nos, az a nemzet dobja Izrealre az első követ, amely saját léte és fennmaradása érdekében nem ölt meg, nem nyomott el senki mást. És jöhet a felvetés: A zsidók amerika nélkül egy kibucot is képtelenek lettek volna felállítani. Tény, hogy az Egyesült Államok hatalmas hátszelet biztosít Izrealnek, de a világot politikai és gazdasági érdekszövetségek mozgatják, bármilyen területet vizsgálunk, ha elég tüzetesen tanulmányozzuk, előbb-utóbb ilyen összefonódásokat találunk, és ez ellen általában az háborog leghangosabban, akit kihagytak ebből a láncolatból, vagy nem kovácsolt jelentős tőkét belőle.

a náci álma

"bárcsak minden zsidó idióta vola!"-gondolta a buta náci, és hörpintett a vizezett söréből a ragacsos asztalra könyökölve. Amint ezt bánatosan elrebegte a maga köré lehelt alkoholfelhőben üldögélve, mintegy varázsszóra a New York-ban összehívott rabbi-konferencián, ahol a szakállas, bölcs matuzsálemek és lódenkabátos konspirátorok, miközben a világ bekebelezéséről és az Új Világrend megszilárdításáról értekeztek, hirtelen mind megbolondultak, és kirohantak az utcára, táncra perdültek, és a Pet Shop Boys őrült slágerét zengték. Az eseményt rögzítették a meghökkent new york-i TV társaságok...katasztrófa!!!



Najó, nemis, minden rendben van, és a konspirá... akarom mondani a konferencia a megszokott módon zavartalanul zajnlik, mindenki nyugodtan hátradőlhet a karosszékében, vagy épp előre a sörpadon, hogy félelmében tovább tompítsa amúgy is elég csorba agyacskáját.

MAKROtézi$

De kérem, mi zajlik már a pénzvilágban? Merre sodorják a piacot az USA gazdasági hullámai? Ki tudja...valaki biztosan! Talán pont én! Mert elméleteket a legegyszerűbb gyártani, szórakoztató, nem kerül semmibe, és még téma is lehet egy beszélgetésben. Nem is voltam rest, gyártottam!
Az amerikai valuta, azaz a dollár mélyponton vergődik, 1 euró már több, mint 1,5 dollárba kerül a devizapiacon és a CSÉNDZSbódékban. Az egyesült államok a folyamatos katonai aktivitás miatt, és egyéb okokból kifolyólag óriási hiteleket halmozott föl, a bankokat sorvasztja a jelzáloghitel-válság, fokozódik a munkanélküliség, a GDP megtorpan, a FED inkább tehetetlenséget és bizonytalanságot mutat, minthogy kézben tartaná a helyzetet. DE vegyük észre kollégák, hogy közben mi történik a NAGYVILÁGBAN, merthogy a szálakat bankárok, politikusok és egyéb tőkés és/vagy értelmiségi elemek együtt mozgatják, sökszor közös lapokat játszanak ki az 'ELLENÉRDEKet' semlegesítendő, és kérdés, vajon hány élű pengén táncolnak a bátrak, és egyáltalán ki tartja kezében a pengét. Kína és Oroszország egyre erősebb, amerika hegemóniáját veszélyeztetik, feltehetően tudatosan, és ennek gátat kell szabni, amíg lehet. Az USA a néhány éve még erős és vezető valutaként értékelt dollár-tartalékait a világ piacon lévő aranyba és egyéb nemesfémekbe fektette, de az egyszerűség kedvéért maradjunk az aranynál. Oroszország és Kína eközben fellendülő gazdaságának hozadékaként jelentős készpénztartalékot halmozott fel, többnyire dollárban, hogy majd legyen miből részesedést vásárolni a globális(amerikai) vállalatokban. Közben a dollár az usa gazdaságpolitikájának, háborús beruházásainak és egyéb szövevényes pénzpiaci tevékenységeinek következtében gyengülni kezdett, méghozzá sebesen. Felmerül a kérdés, hogy a két említett, nagyhatalmi pozícióra éhes ország miért nem váltotta euróra a trezorjában őrzött sok tonnányi zöldhasút. Azért, mert a dollár, mint nemzetközi domináns valuta még mindig sokkal kedvezőbb helyzetben van a drákói szigorral szabályozott kínai gazdaság pénzéhez képest, az euro-övezet pedig nem egységes, hatalmas szükség lenne rá, hogy a világgazdaság két központja közül az egyik -London- áttérjen a közös európai pénznemre, akkor talán hosszútávon és stabil alapokon indulhatna meg az euro diadalmenete.
Ez az időszak azonban még nem érkezett el, vagyis a valutatartalék marad a gyengülő dollárban, így egyre csökken az értéke, ezzel párhuzamosan nő az amerikai export, mert szívesen vesznek erős külföldi bankókért cserében leértékelődött amerikai árut, az arany ára, és mellette számos árupiaci terméké is, az egekbe emelkedik. Következő lépésben be kell engedni a kínai-orosz tőkét, ami csak arra vár, hogy jelentős amerikai cégekben szerezzen résztulajdont, majd ezeket a cégeket a beléjük pumpált ellenséges tőkével együtt össze kell roppantani, mindezt könnyű az általános recesszió számlájára írni. Így a tornyosuló tartalékok megcsapolása után már el lehet kezdeni a piac erőviszonyainak újjáépítését, amerika a felértékelődött arannyal, kőolaj és földgáz gyarmataival ismét ura és parancsolója a gazdaságnak, a két ágaskodó ellenlábast ártalmatlanította, a közel-keleten pedig levegőt is alig mernek venni annak tudatában, hogy a föld legerősebb hadserege praktikusan beágyazódott az arab világ közepébe, és Irakból kiindulva minden környező országot könnyűszerrel kényszeríthet térdre, mielőtt a radikális mozgalmak annyit mondhatnának, hogy "dzsihád". Ez a folyamat persze érezhető az olaj árának alakulásában, és Izrael zavartalan fejlődésében is.
Izgatottan várjuk a fejleményeket!

King of Pop

Néhány perce fejeztem be a South Park - The Jeffersons című részét, amiben Jefferson úr maga Michael Jackson. Gondoltam, rég hallottam már a zenéjét, szóval fel is kapaszkodtam youtube-ra néhány Jacko klip miatt. Mit mondhatnék...elnézve a Black or White-ot, a Bad-et, a Smooth Criminalt és a Beat It-et...azt hiszem nem véletlen, hogy óriási erőkkel kellett lesöpörni a zenei világ porondjáól a Pop Királyát. Ha nem taszítják le módszeresen a trónról, akkor talán még mindig rajta ül, ha nem lép le önként, mert a korszakhoz képest utolérhetetlen tempót és megközelíthetetlen színvonalat diktált, vagyis olyan magasra pakolta azt a bizonyos lécet, hogy súrolni sem tudták a riválisok. A mai napig megdönthetelennek tetsző eladási és nézettségi rekordokat tudhat magáénak, és fura mód XXI. századi ultramodern jelenünkben is hallgathaók/nézhetők a számai, anélkül, hogy kiérződne belőlük a '80-as, '90-es évek cikázó reflektorainak és kezdetleges digitális megoldásainek kesernyés íze, hiszen a profizmus változatlanul tiszteletet követel, és kevés mai anyagban érhető tetten ehhez fogható szakértelem, ezért továbbra is elismerésre méltó Jacko munkássága. Továbbá idén lesz 50 éves a jó öreg Michael, emiatt is időszerű pár mondatban megemlékezni róla. Isten éltesse!

..B..Ú..É..K..2008..

Kívánom minden tisztelt olvasómnak (és azoknak is, akik nem látogatják a blogomat), hogy 2008 kevés megpróbáltatást, stresszt, lesújtó hírt, problémát, és sokkal több örömteli eseményt, sikert, szórakozást és pénzt tartogasson! Reményeim szerint az amerikai elnökválasztással egy új korszak kezdődik az USA és a világ számára, és hosszú időre elfelejthetjük az olyan pszichopata kisgyerekre emlékeztető Bush-féle elnök típust, aki nem tud különbséget tenni az ország, hovatovább a világ irányítása és egy háborús PC-játék között. Bizonyára hibátlanul vitte végig George W. papa a Red Alert 2-őt "hard mode"-ban, de némi gondolkodás után a gumipárnákkal tapétázott szobácskájában kuporogva egy kiadós kőolajfürdő után talán ráébred egyszer, hogy van különbség a szimuláció és a valóság között.
Továbbá bízom benne, hogy 2008-ban a saját bőrünkön tapasztalhatjuk végre, hogy ELŐNYÖKKEL is jár az Unióhoz való tartozás, mert elméletben 4 éve kurva jó, de gyakorlatban kurva szar, szóval nem ártana a két állapotot legalább közelíteni egymáshoz; ha nem is érjük el belátható időn belül a holland vagy a dán színvonalat, legalább ne a bulgár vagy ukrán felé közelítsünk. Ehhez tenni is kell valamit, és kissé demagóg voltam az előző mondatban, de az év utolsó napján jó demagógnak lenni! Komolyan, próbáljátok ki!
Azt sem bánnám, ha a szintén jövőre várható svájci óriás részecskegyorsító beüzemelését követően a kísérletek során nem keletkezne mesterséges fekete lukacska, mert akkor lehet összefosom magam, de már egy másik dimenzióban, mert ha tegyük fel keletkezik, akkor néhány percen belül elnyeli a bolygót...para.
Valószínű hiú ábránd, hogy az országban csökken a súlyos értelemhiányban szenvedő műveletlen antiszemita társaság taglétszáma, hogy legalizálják a marijuanát, hogy január elsejétől 30 fok és állandó napsütés vár egészen jövő szilveszterig, hogy egy semmiből felbukkanó nagybácsi örökül hagy rám 10 millió dollárt, hogy Vonnegut 5 ki nem adott regényét találják meg az íróasztalfiókjában, hogy Benedek pápát mosolyogni látom, hogy Kóka Johny-t kirugdossák az szdsz-ből sándorklárával meg a többi kártékony barommal együtt, hogy a magyargárda, karöltve a szittya ifjakkal és a hun vitézek seregével meghódítja a világot, kiirtanak mindenkit, és megteremtik a világbékét. És őszintén remélem, hogy ha 2008-ban csak romlik a helyzet, és az Örökkévaló lepillant a Földre, akkor irgalmas lesz!

Példaértékű összefogás Prágában a náci férgek ellen

Példát vehetne trehány országunk a mindössze néhányszáz kilométerre lévő prágai fellépésről és módszerekről. Ha ki tudja használni a demokratikus államszervezet és a törvények kiskapuit a neonácik irígy, álerkölcsös patkány csürhéje, akkor félelmetes, mennyire felkészületlenek a hazai döntéshozók. szánalmas konfliktuskezelési kísérleteket mutatnak be hónapról hónapra az elvileg szilárdan antifasiszta és demokratikus parlamenti pártok a rendőrséggel és a bírósággal karöltve. Nálunk az erélyesen fellépő rendőrnek kell magyarázkodnia és bíróságra járni, ha a mocsadék nácinak megreped a kisujja egy gyengébb gumibot-lendítés következtében... Optimális esetben 5 rohamrendőr rommá lövi a hitlerista tetvet gumiskulóval, berepesztik 3 helyen az üres koponyáját, megrugdossák a gerincét és hazatoloncolják a külvárosi vagy vidéki posványba, ahol született, és ahol el is fog rohadni, mint kiállhatatlan, gennyes kelés a társadalom alfelén.

a prágai események részletesen (INDEX.hu):

http://mmmateee.spaces.live.com/blog/cns!143D5E780A2704DD!6412.entry

Föld Napja

örvendjünk! a mai napon ünnepeljük a Föld napját! NAÉS??? ez talán azt jelenti, hogy ma nem indítanak repülőjáratokat? nem robognak milliók autóikkal a sarki közértig és vissza? egy lélek sem üríti a közeli erdő árnyas tisztására a héten felhalmozódott háztartási hulladékot? a napokban kezdődött "fókaszezon" 24 óráig szünetel, ezalatt egyetlen pelyhes fókabébit sem akasztanak kampóra? a világ tengereinek és édes vizeinek rémísző méretekben folyó szennyezése e kiemelt napon megáll, majd éjfél után 1 perccel ugyanolyan ütemben zajlik tovább? NEM JELENTI EGYIKET SEM! groteszk módszer halotti tort ülni egy végóráit élő teremtmény fölött. "jó-jó, még lélegzik, dehát csaknem dobjuk már ki a disznótorost meg a rétest, meg szedhetnénk le a terítéket, az ezüst evőkészletet, meg a drága kristálypoharat..." persze, hogy megkérdezze valaki a haldoklótól "mégis, milyen állapotban tetszik lenni?, ne hívjuk a mentőt, hátha még tehetünk valamit?", AZ MEG SEM FORDUL A BÓDULT, DAJDAJTÓL ELBORULT ELMÉKBEN...BORMÁMOR ÉS HANGOS, FÉKTELEN ORGIA. nem meglepő, hogy a zűrzavarban észre sem veszik a halk suttogást: még nem haltam meg, segítsetek!

ez történik a Földdel, akár rendeznek földnapi futóversenyt, akár nem... csak annyi eltérés figyelhető meg a fentebb leírt analógia és a valós tények között, hogy a tort a haldokló testén üljük. igen, én is élvezem a januári 10-12 fokos meleget, meg az áprilisi kánikulát, de néhányszáz kilométerrel távolabb hurrikán söpör el százezres településeket, sárlavina zúdul városokra a hónapok óta tartó esőzéstől, naponta több tucat négyzetkilométer őserdő pusztul el, a veszélyeztetett növény és állatfajokat maguk alá temetik a markoló és faőrlő gépek, szénné ég a búza a termőföldeken a perzselő tavaszi napsütésben... kockázatos ipar azt a bolygót végtelenségig kiaknázni és tönkretenni, amin élünk, de az elmúlt évezredekre visszatekintve, kiemelve a közeli XX. századot, nekünk embereknek rendkívüli tehetségünk van hozzá!

www.viccesmajom.blogspot.com