Példaértékű összefogás Prágában a náci férgek ellen

Példát vehetne trehány országunk a mindössze néhányszáz kilométerre lévő prágai fellépésről és módszerekről. Ha ki tudja használni a demokratikus államszervezet és a törvények kiskapuit a neonácik irígy, álerkölcsös patkány csürhéje, akkor félelmetes, mennyire felkészületlenek a hazai döntéshozók. szánalmas konfliktuskezelési kísérleteket mutatnak be hónapról hónapra az elvileg szilárdan antifasiszta és demokratikus parlamenti pártok a rendőrséggel és a bírósággal karöltve. Nálunk az erélyesen fellépő rendőrnek kell magyarázkodnia és bíróságra járni, ha a mocsadék nácinak megreped a kisujja egy gyengébb gumibot-lendítés következtében... Optimális esetben 5 rohamrendőr rommá lövi a hitlerista tetvet gumiskulóval, berepesztik 3 helyen az üres koponyáját, megrugdossák a gerincét és hazatoloncolják a külvárosi vagy vidéki posványba, ahol született, és ahol el is fog rohadni, mint kiállhatatlan, gennyes kelés a társadalom alfelén.

a prágai események részletesen (INDEX.hu):

http://mmmateee.spaces.live.com/blog/cns!143D5E780A2704DD!6412.entry

Végre! Eszterünk újra bulit rendezett lakályos kégliében, és gombamód szaporodtak az önmaguk feletti irányítást elveszítő vendégek. Nem sok idő telt el a kapunyitástól számítva, s az első pohár már csörömpölt is a földön. Nem a szél fújta le. a józansági státusz jól jellemezhető a reakciókkal: "BBBaazzdmeg, most töltöttem! na mindegy...őő, majd figyeljünk a szilánkokra..."," Jóóóvan, első pohár! lesz még több is. hehe", "Hát ez eltört..."
Megédesítettük a hangulatot egy jó adag csokoládéval, aztán szép komótosan, de azért a vágytól fűtve és igyekezve átöltöztünk, és irdatlanul belevetettük magunkat a habok közé egy pohár viszkivel és cigarettával a kezünkben... Vittük Terézt is, a csábító gumi-prostituáltat, akit jobb híján sokan egyszerűen matracként hasznosítottak, de sikeresen levertek vele egy szerencsétlen ívű dobás közben egy méretes diszkógömböt is a plafonról. Így megy ez.
Koppány és Dönci néhány órával később talált oda Áronnal. Mindenki megörült nekik. Ők is megörültek mindenkinek. Hamarosan utolérték a társaság zömét, és a lejtőn sebesen haladva minden eszközt szolgálatukba állítottak, hogy gyorsabban és gyorsabban érjenek célba. Különös.
Csongi a pultban hamisítatlan 60-as évekbeli bártender szerepébe bújt, valamint Teréz fekete latex blúzocskájába. Szakszerű és módszeresen precíz csapolásnak lehetett tanúja, aki sörre szomjazott. Mint minden munkát, ezt is tanácsos kipihenni, szóval Csongi velünk tartott, és beállt a karavánba, ami a szauna, a medence és a bárpult között rótta a hosszú métereket, újabb és újabb málhákkal megrakodva, ritkaságnak számító koktélokkal, akadt, aki hosszú alkudozást követően egy zacskó köményes tallérra is szert tett. Ügyes.
A vég 3-4 órakor érkezett el, de talán inkább kezdetként kellene rá visszaemlékezni. Esztert és Pistit elnyelte a jacuzzi, az oszlopokról legabalyodtak a táncos kedvű szebbnél szebb hölgyek, többen lepihentek a pamlagokra. A zene változatlanul dübörgött, és akkor előtűnt Zsolti a füst és gőz felhőből. Természetellenes tartásából sejteni lehetett, hogy valami túlságosan rendben van. A éj hőse címet is kiérdemelné, ha lenne ilyen, mert sikerült elérnie a -10es kritikus stádiumot, és még él! Ciklikusan 3 szót váltogatott, hol csak rebegte őket, hol üvöltötte: Figyelj!, Hallod?!, Várjál!. Annyi üvegszilánkba taposott bele, hogy a talpa fölkarcolta a parkettát, de semmit nem érzett! Kegyetlen.
Eszter újfent emlékezetes és kiváló partinak volt házigazdája, a keddi 'fodoreszterbuli' kétség kívül kiérdemli az Ősz Bulija címet. Rólam csak annyit, hogy a lépcsőn én is gurultam egyet, nem veszélytelen móka, de ha nem törik semmid, akkor vicces. Tegnap halálosan fárasztó programokat szerveztem magamnak még múlt héten, úgyhogy semmit nem pihentem, mert Esztertől már közvetlenül a suliba metróztam Attilával, aki szintén borús ábrázattal és üres, révedt tekintettel ment dolgozni, és este 10kor tudtam végre lefeküdni. A mai napot szinte szünet nélkül átaludtam, isteni érzés! Holnap, azaz harmadnapra pedig remélem feltámadok, van, akinek már sikerült, remélem nekem is menni fog!
csókolom fogyatkozó de hűséges olvasóimat!

Miért kellemetlen hazatértni Magyarországra? Már a kérdés felvetése is hazafiatlannak hagzik. Mégis felmerül, mi több, a válasz sem marad el.

Két hetet töltöttem külföldön. Nem is olyan messze, mindössze néhány órányi távolságban. Csehország és Horvátország volt az úticél. Nem Belgiumba, Hollandiába, Angliába vagy az Egyesült Államokba utaztam, ahol a miénknél sokkal korábban honosodott meg a demokrácia és az emberek már zsigerből "nyugati" gondolkodásmóddal és világképpel büszkélkedhetnek.

Ez a két kelet-európai ország hasonló múlttal bír, mint hazánk, végigsöpört rajtuk az első, majd a második világháború, átvészelték a kommunista rezsim elnyomását, sőt horvát szomszédainknál néhány éve még kegyetlen és pusztító harcok is zajlottak.

Mégsem érződik a feszültség, nem gyűlölettől vibrál a levegő, hanem életkedvtől. Közös érdekérvényesítés, közös cél, lehetőségek keresése és kiaknázása a jellemző. Nem sok 14 nap, képtelenség mélyreható tanulmányt készíteni egy-egy országról, társadalomról, de valami ennyi idő alatt is szembetűnő jelenség. Az, hogy jobb ott, mint itt. Erre persze könnyű azt a képembe dörgölni, hogy akkor miért nem kotródok el innen, mi tart vissza? Visszatart a család és a baráti társaság, meg a lelkiismeret és a poros kis mécsesben pislákoló hazaszeretet, ami sajnos sosem lángolt sokkal intenzívebben, holott felhőket nyaldosó tűzörvény lenne a természetes, mint az olaszoknál, franciáknál, amerikaiaknál, vagy számtalan más népnél ez így is van. A furcsa az, hogy egy magyar általában szimpatikus, beszédes, barátkozó ember. Egészen addig, amíg nem találkozik sok másik magyarral, és együtt mennek fejjel a falnak, mert felbátorodnak egy főfasz demagóg és teljesen értelmetlen monológjától, sürgősen keresnek egy másik csoportot, akiket egy másik főfasz tüzelt fel, és akkor aztán könyörtelenül egymásnak esnek, akár szóban, akár botokkal, mindegy. Különös módja a fejlődésnek. Olyannyira különös, hogy nem is sorolható a fejlődést elősegítő módszerek közé. Nem is fejlődünk sehová! Összefogásról egy hangot alig hallani, ha néha megkongatják a vészharangot, azt mindenki harci indulónak értelmezi, és újból egymásnak rohan a dühödt csorda, de előbb közösen felkoncolják a harangozót, mert 'miakurvaanyjáért harangozik'??

Milyen eset például, hogy a kétségkívül jól működő V. kerületi önkormányzat a tehetséges Rogán Antal polgármester vezetése alatt milliárdos perrel fenyegeti a kerületben található néhány minisztériumot, mert jogtalanul használják a minisztériumban dolgozók az intézmény parkolóját. Önmagát perli a magyar állam??? Tulajdonképpen igen, hiszen az önkormányzatok is az adófizetők pénzéből működnek és maga az állam is, az egész apparátus. Ennyire unatkoznak a politikusok? Vágjunk még egy sebet önmagunkba, hamár úgyis számtalan helyen ömlik a vér a testünkből! Nincs mit veszteni, úgyis meghalunk. Azért ez sok. Robog az ország lefelé a lejtőn, mögötte dübörög a gazdaság, egyenesen a szakadék felé, de a szekeret talán mégsem kéne pont a döntéshozóknak megolni hátulról. Bár érthető, eléfeküdni vagy visszafelé tolni fölfelé...áááh, azt azért mégsem. Izzadság, visszér, hátfájás...nem megszokott tünetek a parlament kupolatermében békésen laptopozó honatyák társaságában.

Vagy itt a Magyar Gárda sztori. Az is megér egy misét! Magyar Gárda...HÓGYNE! Rémítsük halálra azokat is, akiknek esetleg lenne erejük befektetni, fejleszteni, értelmes, demagógiát nélkülöző ötletekkel vagy tervekkel előállni. Ide bizony GÁRDA kell, hogy őrizzük a békét, rendet és a szép magyar hagyományokat. Csak amíg az ország ilyen kaliberű ügyekkel van elfoglalva, addig a szomszédok élhetőbbé és gazdagabbá teszik a városaikat és a lakosság sem rezzen össze, ha meghallja, hogy mennyibe kerül dániában egy doboz cigaretta, vagy egy kiló kenyér.

MIÉRT?

Megszűnnek a felvételi vizsgák a gyerekeknek

július 6. péntek 6:36

[Index]

Megszűnnek a felvételi vizsgák a hat, illetve a nyolc évfolyamos gimnáziumokban, olvasható a Népszabadságban. A nyolc évfolyamos középiskolákba a koalíciós szerződés szerint 2008-tól ugyanolyan feltételek mellett kerülhetnek majd be a diákok, mint az általános iskolák első osztályába. Az idén már a körzetbe tartozókat kellett elsőként fölvenni, majd a hátrányos helyzetűeket előnyben részesíteni. A még mindig üresen maradt férőhelyeket pedig sorsolással lehetett betölteni, olvasható a lapban. A koalíciós megállapodás értelmében a hatosztályos képzésekre jelentkezők között pedig az intézmények "csak központilag meghatározott, kompetencia alapú szempontok szerint összeállított válogatási rendszert alkalmazhatnak".

Van erre a lépésre értelmes magyarázat? Kinek jó, hogy még a jelenleginél is jobban felhígul az oktatás színvonala. Felháborítónak tartom, hogy semmilyen rostán nem kell átjutnia azoknak a diákoknak, akik középiskolába jelentkeznek. miféle ostoba felfogás, hogy a körzetbe tartozók előnyt élveznek, majd utánnuk rögtön a hátrányos helyzetűek következnek?? általános alsó osztályaiban (nem tudom pontosan meddig) nem lehet megbuktatni a diákokat, sőt osztályzatot sem kapnak. az érettségit középszinten egy közepes képességű 7., 8. osztályos is megírja hármasra, most pedig ez. rohadt fáradt vagyok, szellemileg 10-es skálán olyan 2-est adnék magamnak, szóval ez biztosan nem a legszínvonalasabb bejegyzésem, de ezt muszáj volt megírnom, mert gecire indokolatlannak, igazságtalannak és dühítőnek tartom ezt a rendelkezést, hiller istván pedig elmehet a picsába, de hogy őszinte legyek, a liberálisok is bekaphatják, mert úgy érzem, ez már nem az a párt, amelyre egy éve szavaztam. jellemző a szocialisták szemellenzős hatalomszerző ámokfutására, hogy akkor menesztik magyar bálintot a tárca éléről, amikor az oktatási reform kimozdult valahára a hullámvölgyből, és elindult a megálmodott javulás irányába...szorul a hurok, nem ártana időben kihúzni az okos fejeket a szorításából, az ostoba, maradi faszokat pedig benne felejteni. nem szeretnék csalódni az szdsz-ben, mert ha megtörténik, tanácstalanul bámulok majd 2010-ben a szavazócédulán felsorolt pártok neve melletti üres karikába, ha marad egyáltalán pénz megrendezni a választásokat...

nem ismered?

nem? pedig mindenki ismeri! tele van vele a tv, az újság, a rádió. különleges és roppant egyszerű egyben. ha nevetnie kell, nevet, ha könnyeznie, akkor sír. sorok kígyóznak a pénztáraknál a fellépésein, amikor énekel, de felolvasó esteket is rendeznek számára, és nincs üres hely a teremben! minden rendben van vele, sovány, de azért nem anorexiás, okos, de nem okoskodó. szokott hegyet mászni, de előfordul, hogy napokig egy puzzle fölött görnyed a konyhában. a háza óriási és ízléses, kiváló és egyedi stílust képvisel, mégsem hivalkodó, újgazdag giccsparádé, flamingók és puttók sem ékesítik a kertet. nem is kert, inkább őspark, kopott kaspókkal és zuzmóval itt-ott benőtt kőpadokkal. hatalmas a birtok. meglepő, hogy még nem hallottál róla. sürgősen járj utánna, mert lehet, hogy holnap már a nevére sem emlékszik senki...

siralom-völgy

egy időre befejezem a blog-politizálást, mert ez az ország, ez a társadalom képtelen és éretlen a higgadt szellemi vitákra, pusztán érvekkel rendezendő konfliktusokra. szomorú, elkeserítő és siralmas helyzet, de azt hiszem, jelent valamit, hogy egy egyszerű, történelmi tényekre és kevés szubjektivitásra alapozott blogbejegyzés azt váltja ki teljesen ismeretlen emberekből, akik számára maga a cikk írója is ismeretlen, hogy megfenyegessék az illetőt, illetve ígérjék a közelgő véget és bosszút. számomra ez teljesen új, sírni és nevetni egyszerre támad kedvem, mikor ilyet hallok, és most én is megkapom. milyen erkölcsről, milyen morálról, milyen civilizált társadalomról beszélnek az optimisták, mikor napjaink emberiségét jellemzik? agresszív, brutális, bosszúra és kegyetlenségre szomjazó torz lelkű népek gondolják, hogy ők a művelt, értelmes, gondolkodó urai a bolygónak. a magasztos EMBERI FAJ... kíváncsi volnék, az évezredek során hány módszert dolgoztak ki őseink, hogy minél hatékonyabban likvidálhassák saját fajtársaikat. hánynom kell, csak az a gond, hogy része vagyok a förtelemnek, és nem állítom, hogy jobb vagyok bármely homo sapiensnél, de rosszabb sem!

ha Isten holnap kénköves, tüzes esőt, majd mindent elöntő vízözönt küld a föld népére, egy percig sem fogok azon töprengeni, vajon mivel érdemeltük ki a büntetést. inkább az a kérdés, hol késik még mindig az apokalipszis...