felháborító rendőri brutalitás!!!

Ide süllyedtünk! Már a tisztességes embert sem hagyják nyugodtan tüntetni ebben az elballiberálisodott fertőben. Hiába a honfoglaló magorság hátrahagyott nemezkucsmáját viselő úr kitartó sürgölődése, és hiába a kárpátmedence megmentőjének, B.háziasított Györgynek oly bátor sikoltozása, amit még egy hős viking talpa alatt összenyomódó újszülött rágcsáló is megirígyelne, a bádogöltönyös rohamrendőrök könyörtelenül elkérték személyazonossági, és talán (még belegondolni is rettenetes) lakcímigazoló kártyájukat is. Nem engedték a bajszos úriembernek, hogy megtámadja az ország miniszterelnökét, és kopaszra borotvált, neonáci fiatalnak maszkírozott barátainak, hogy szabadon randalírozzanak a főváros utcáin, felgyújtsanak egy útjukba eső állami intézményt, esetleg lezárjanak egy forgalmas hidat! Botrány!

Tóta W. Árpád - Molotov és Ribbentrop

Betelt a pohár , nicsak. Pedig feneketlen egy pohárnak tűnt. Olyan jókat lehetett vitatkozni rajta, hogy félig üres-e, vagy félig tele van, illetve szörnyülködni, hogy van ez a pohár. Erre egyszer csak betelik, vagyis most már tényleg nincs más hátra, mint alapítani egy chartát.



A poharat azok húgyozták tele, akiket egyébként „radikális fiataloknak”, „tiltakozóknak”, „ellentüntetőknek” szokás becézni; megkattant jogászok és hasonlók pedig „másképp gondolkodóknak” meg „ellenvéleménynek” nevezik őket, ha el nem röhögik.

Amúgy a világszerte bevett megnevezésük: terrorista. A terrorizmus elleni harcban egyébként még a támadó háború is megengedett – legalábbis a magyar kormány vélhetően így gondolja, különben nem vállalnánk szerepet Afganisztánban és Irakban.

Az a rendszer, amire a kommunista diktatúrát elvileg váltottuk, azon alapul, hogy bárki elmondhatja a véleményét, felvonulhat, tiltakozhat, érvelhet. Aztán vagy meggyőzi a többieket, vagy nem – ha nem, akkor így járt. Ez a lehetőség adott a szíriuszi magyarnak és a melegnek, libsinek és royalistának, jónak és gonosznak, és minden bolondnak.

A szólásszabadság azonban nem annyiból áll, hogy a rendőrség nem oszlatja fel a neki nem tetsző tüntetést, hanem hogy más sem teheti. Aki megpróbálja, az büntetésre számíthat, megfelelő súlyú és valószínűségű büntetésre. Mindig lesz, aki megpróbálja, ahogy lesznek mindig uborka- és kábeltolvajok is – minél inkább megúszható, annál többen.

A kattant jogászok és hasonló hazugok csúsztatása látványosan béna, könnyen felismerhető, triviális; bazalt arcbőr kell hozzá. A véleménynyilvánítás egy dolog, mások erőszakos elhallgattatása meg egy tök másik. Melegnek, liberálisnak, szittyának vagy katolikusnak lenni nem kötelező, de szabad; őket egyenként vagy egyszerre utálni szintén szabad, személyükben inzultálni meg nem szabad. Tény, hogy ezt egy páviánhorda vagy az állatok általában nem tudják elkülöníteni, ehhez kicsit uralkodni kell magunkon – mert mér ne harapjam meg, ha utálom -, viszont épp ezért az állatok tartását és sétáltatását lakott területen szigorúan szabályozzuk.

Te sem vagy más
Minek ezt magyarázni? Hát csak azért, mert pontosan ugyanezt a distinkciót képtelen meghúzni az eljövendő Charta főereje, a Magyar Szocialista Párt. Már lobogtatják is a gyűlölettörvényt, hogy naugye, naugye, be kell tiltani a gyűlöletet, és akkor majd nem lesz ez. Meg nem lesz semmi se, amire rá lehet fogni, hogy uszítás. Demokrácia, szólásszabadság? Arról pont azt gondolják, mint a páviánok: sokallják.


Pedig nem a szöveggel telt be a pohár, hanem a fizikai erőszakkal. Amit viszont kényelmesen meg lehet úszni, annak ellenére, hogy az elkövetők köre ismert, bizonyíték van bőven, és jogalap is.

Nem azzal van tele a pohár, hogy néhányan utálják a melegeket, a zsidókat vagy az SZDSZ-t, és ennek képességeikhez mérten hangot adnak. Ugyan ki nem szarná le szegény hülye fasisztákat, ha a saját vonulásukon elmondanák, mennyire utálják ezeket meg azokat? Az lenne a Hülyeség Napja, a sajtó lefényképezné a legsúlyosabb példányokat, és annyi. Ráadásul ezt úgyse lehet megakadályozni, sem büntetni, minden efféle törekvés könnyedén megkerülhető, hekkelhető. Majd hívják őket kazárnak, galíciai jöttmentnek, akárminek, aztán bizonyítsák be, hogy az az, ami. A buta beszédet tolerálni leszünk kénytelenek, viszont annyira azért ez nem nehéz. Lehet például röhögni rajta.

Az ütleg nem kódolható, és nem is tolerálható. Az utcai verekedésnek, a testi sértésnek megvan a büntetési tétele; az elhallgattatás szándéka nyugodtan nevezhető aljas indoknak, súlyosbítólag.

Chartázni muszáj
A melegfelvonuláson hőbörgők pusztán hobbiból félemlítik meg, lehetetlenítik el azokat, akik elhitték, hogy Magyarország demokrácia. Indoklásuk, magyarázkodásuk tarthatatlan. Vallásos alapúnak hazudott erkölcsvédelmük megbukik első blikkre: ezek a vadak nem keresztények, az biztos. A személyes undorodásuk pedig magánügy. Az a gond, hogy ma ez a magatartás megéri. Uncsi van meg depi, nem történik semmi érdekes, a tévében sincs semmi – na akkor menjünk buzit verni. A metálzenét is sokan utálják, de kevesen vesznek koncertjegyet azért, hogy odabenn balhézzanak. Az már nem éri meg, az utcai harc viszont ingyen van. Legfeljebb előállítanak; az csak buli, lesz mivel dicsekedni a grundon.

Még jó, hogy betelik a pohár, ha nem ürítik rendszeresen.

Már rég elfogytak volna, ha a köztársaság barátai a szólásszabadság védelmén dolgoznának, és nem azon, hogy aláássák. Bankrabló évente egy tucat se akad, mégpedig azért, mert a bankrablókat el szokták kapni forró nyomon, és letöltendő börtönre ítélik. Ezért a bankrablás kockázatos. Pedig annak több értelme lenne, mint békés tüntetőket verni.

De ha elfogynak a páviánok, akkor nem lehet páviánellenes chartát csinálni. Chartázni pedig muszáj. Felidézni az emlékeket, azokat a régi szép barna esőket, egy szép barátság kezdetét. Hátha még mindig, már megint vevő lesz rá az SZDSZ, ha már a hippiszárny győzött. A házasság megmentése fontosabb a páviánkérdésnél. Chartázni muszáj, de nem sürgős, odébb van még a költségvetési szavazás: alakuló gyűlés szeptember 6-án. Tehát akkor még biztosan lesz fasisztaveszély, talán még szlovák terroristák is érkeznek, vagy huszonhárommillió román fasiszta. Két pofonnal egyszerűbb lenne. Túl egyszerű.

http://index.hu
http://index.hu/velemeny/eheti/pofon/

n y á r v a n

kellemes szellemi leépülést és édes, élménydús semmittevést, szórakozást és feltöltődést
találkozunk ősszel, remélem hasonlóan tartalmas szezon következik.
dinnye medencepart strand fű koktél tenger nap hőség SHALOM!

képek: http://mmmateee.spaces.live.com

Friderikusz - Máskor...

Máskor, mert most nem, az biztos, legalább egy időre, mert a hazai médiaszíntér legrátermettebb alakja a mai napon jelentkezik utolsó ízben általam igen nagyra becsült műsorával, a Friderikusz most!-tal. Kár. Bizonyos szempontból persze nem kár. A mi Sándorunk sziszifuszi igyekezete nem térítette át a gondolkodó emberek táborába a csőlátású birkákat, nem gyúlt fény egy sötét kobakban sem, a szélsőségesek megingathatatlanul helyükön maradtak, sőt még mélyebbre eresztették gyökereiket a radikális pólusokon. Meglepő, hogy egy roppant sekélyes tartalmú blogon, melyen napi rendszerességgel az éppen aktuális TV programot ajánlják a nagyérdeműnek, hatalmas üdvkommentelésben tört ki az olvasótábor, hogy végre levakarják Sanyi jóllakott pofiját a képernyőről. Hát azzal egyet tudok érteni, hogy az utóbbi időben nem esett nehezemre Fridi frissen vasalt ingére képzelnem egy odaszáradt lekvárfoltot, kis csokiöntettel keveredve, de a legközönségesebb módszer, ha valakit a külső, ráadásul ideiglenes fizikai hátrányosságai miatt kezdenek fikázni. Többen fanyalogtak amiatt, hogy rossz volt a műsor, Fridi pedig egy részrhajló, behízelgő pojáca. Hát nem is tudom...ahány gondolkodó ember, annyi egyéni értékrend, de kérdés, hol vannak a gondolkodók, és ki dönti el, melyik értékrend jó, és melyik rossz? Kinek hisz a többség és miért?
Furcsa paradoxon, hogy bár az ország éretlen, a benne élő emberek többsége már velejéig rohadt és férges.
Remélem minél előbb viszontlátjuk Friderikusz mestert egy hasonlóan élvezetes és értékes produkcióban.
Dolgaink így mennek ma, Magyarországon, a XXI. században. Ajvé!!!

p.s.: Az ATV-nek vidám vasárnapot kívánok Fásy Ádámhoz, Hajdú Péterhez, Dömsödi Gáborhoz, és a többi tehetségtelen, agyleszívó dilettáns faszhoz!

Végső búcsú Feri bácsitól a Kerepesi temetőben

Méltóságteljes ceremónia keretében helyezték végső nyugalomra Fejtő Ferencet. A szomorú eseményen képviseltette magát a kormány és az ellenzék, valamint az értelmiség, bár csalódottan megjegyzem, a felhozatal igen gyér volt ez utóbbi társaság részéről, és azt hiszem joggal vártam volna, hogy a sokszor hangosan károgó, önmagukat a közönséges, hétköznapi események fölé helyező gondolkodók közül jóval többen veszik a fáradságot, és kikászálódnak öblös fotelükből, kicsoszognak a Fiumei úti sírkertbe, és búcsút vesznek az öregtől, hamár szétkürtölték a különböző értelmiségi fórumokon, hogy micsoda cimborák voltak Fejtővel. Legtöbbjük úgyis a belvárosban lakik, nem lett volna nagy fáradság. Azt pedig erősen kétlem, hogy éppen a temetés napján tartották volna az összes külföldi, halaszthatatlan találkozót a világ szellemi gurujai... Ejnye&Bejnye tisztelt értelmiség!!!

Lezárult egy hosszú, 98 évig tartó korszak. A szellem világa jelentős és helyrehozhatatlan károkat szenvedett. Fejtő Ferenc, a legműveltebb élő magyar június 2-án eltávozott erről a világról, és reményeim szerint egy másikban folytatja lebilincselő történeteinek szövögetését és bámulatos intellektusa sem szűnik meg létezni, csupán egy számunkra ismeretlen helyre költözött.
Büszkén mondhatom, hogy Feri bácsi személyesen, párizsi lakásában látott vendégül, és volt alkalmam néhány órán keresztül beszélgetni a zseniális öreggel, akinek csak a fizikumát emésztette az idő, elméje és emlékezete hibátlanul és villámgyorsan működött.
Fejtő Ferencet a fejlett világ értelmisége és a felvilágosult, gondolkodó elit egyaránt tisztelte, nagyra becsülte, és haláláig fontos, bizonyos kérdésekben meghatározó véleménnyel bírt.
Az Örökkévaló nyugosztalja.