Két torony beszélget...

- Megmondaná hány óra?
- 9.11.
- Remek, hamarosan itt a gépem. Ön is indul?
- Nem, az enyém később érkezik. Ledőlök egy kicsit…

A viccek, a szatíra, az irónia feltehetően egyidős a civilizációval, a kultúra születésével, és számomra teljes mértékben elfogadható gondolat, hogy a humor a frusztráció egyik hatásos ellenszere.

Mi bosszantja az embereket? Bizonyos mértékig a válasz kiolvasható az aktuális vicchullámok központi témájából, mint ahogy az is, milyen alternatív, sok esetben drasztikus megoldásokat kreál a társadalom a korszak problémáira, milyen választ ad a környezet változására. Ezek a válaszok nem adekvátak olyan értelemben, hogy nem hangzott el kérdés, a válaszoló pedig inkompetens az ügyben, közvetetten azonban mégis elszenvedője. A WTC 2001-es katasztrófája, a szélsőséges, demokráciaellenes csoportok erődemonstrációja üzenet volt minden fejlett, demokratikus államnak. Hogy mit tartalmazott, annak viszont már számtalan olvasata létezik, de ezek közül csupán egy legitim. A globális mainstream média egyhangúan reagált, mélységes gyászát fejezte ki az áldozatok felé és elítélte az elkövetőket. Ami még lényeges, hogy tényként fogadta el a temérdek videón és képen látható eseménysorozatról alkotott felső kormányzati körök által mederben tartott narratívát.

Az emberi képzelőerő és az underground média persze nehezen zabolázható, így nem is meglepő, hogy a tragédiát követő néhány hétben napvilágra kerülnek az absztrakt megközelítések. Ezek közé tartoznak a viccek, de érdemes megemlíteni az összeesküvés-elméleteket vagy akár a filmeket. Az első két kategória biztosítja a legtágabb mozgásteret a fantázia számára egy ilyen esemény kapcsán, hiszen a XXI. század technológiai vívmányainak eredményeként a filmipar csak kullog az internetes video megosztók és kamerával felszerelt mobiltelefonok nyújtotta lehetőségek után, vagyis az emberek percről percre követhetik a világtörténelem meghatározó eseményét, kvázi részeseivé válnak, hiszen átélték, reagálhattak kommentekben, felhívhatták rokonaikat, ismerőseiket.

Az információ fénysebességgel száguld keresztül a bolygó bármely két pontja között, és a sokk szinte egyszerre ér el mindenkit. A sokk, amit először befogad, majd értelmezni próbál a közönség. Mindenki a maga módján, de mindenképpen újabb és újabb kérdések feltevésével. Miért? Kik? Hogyan? És persze a jól ismert „kinek állhatott ez érdekében?”. Ezekre természetesen a sajtó felel leghamarabb. A sajtó, ami gazdasági és politikai, meg persze „köz”-érdekeket szolgál, tehát elfogult, legkevésbé az utolsó csoport felé. Mégis a precízen és konzekvensen felépített médiarendszer birtokolja azokat a kapcsolatokat, eszközöket és képességet ahhoz, hogy felvilágosítást, hírt szolgáltasson a megváltozott környezetről és az előállt szituáció okairól, a nemzetközileg elfogadott etikai normák és azoknak önszabályozás útján történő megfelelés pedig hivatalosan a hiteles tájékoztatásra adnak módot.

A közbeszédben ettől függetlenül, vagy épp ennek hatására terjednek a humorral fűszerezett, kiélezett vagy épp tompított értelmezések. A valós katasztrófa vicces beágyazása a szórakoztató műsorokba már egy ideje gazdasági tevékenységnek minősül, hiszen a világszerte népszerű sitcom sorozatok alkotói gyakran építik be poénjaik közé az ilyen megrázó esetek groteszk újragondolását, ami praktikusan egy vicc cselekménybe ültetése. Ezeken a sorozatokon keresztül ugyanúgy, mint a vicclapokat olvasva leszűrhető, melyek azok a témák, melyekről nem illik vagy nem szokás beszélni, mégis leplezett társadalmi elvárás, hogy jelenjenek meg vicc, FamilyGuy poén vagy művészeti alkotás alakjában, így csökkentve a ki-nem-beszélés keltette feszültséget. Bár nem az esti hírekben vagy a nívós napilapok hasábjain, de legalább valahol megjelenhet egy alternatív olvasat, ami ártalmatlan a választott bűnbak, a fennálló hatalom, vagy univerzálisan a gúny mindenkori tárgyára nézve.

Baracklekvár és Caineső

Bár jelen állás szerint cseppet sem egyértelmű a demokrata győzelem az Újvilágban, remélem bőven elég volt 10 év republikánus vezetés, aminek láthatjuk közvetett és közvetlen hatásait is a világgazdasági válságban és az USA globális megítélésében kicsúcsosodni.
Nem vagyok egyik fél iránt sem elkötelezett, de ha választanom kellene, kedvenc államaim, New York és California segítenék a döntésemet, vagyis Obamára voksolnék.

Akárki nyeri a nagy meccset, sok dolga lesz a beiktatást követően. Ott sem könnyű!

Halottak napja - Csokit vagy csalunk

Isten éltesse a Halottakat ezen a szép éjszakán!



BOLDOG MINDENSZENTEKET!!!

Kihasználom az alkalmat, és megragadom a szót! Mindannyiunk örömére nemcsak az oränge blog öltött új hacukát, hanem a KosherPower blog is! Beszélhetnek nagyzolásról vagy rongyrázásról, mégsem erről van szó. Pusztán az a rémségesen egyszerű magyarázat állja meg a helyét, amit néhány órája hallottam magamtól, ezért kérem engedjék meg, hogy magamat idézzem: "Mikor először gondolsz arra, hogy már nem emelkedhetsz magasabbra, rögtön süllyedni kezdesz."

Köszönöm, köszönöm!

Free Cheeksomlyó!!!

ARCULATVÁLTÁS

Tisztelt blogolvasók!
Felteszem számotok az elmúlt 3-4 hónapos passzivitásom, mondhatnám alkotói válságom, de fogalmazhatnék úgy is: nyaranta erőre kapó rendkívüli lustaságom (jobb körökben ezt fokozott komfortigényként emlegetem) következtében drasztikusan csökkent. Szomorú tény, de folytassuk egy vidám hírrel! Az ORäNGE Blog megújult külsővel indítja a következő szezont, mely bár ismét passzívnak ígérkezik részemről, mégsem mindegy, hogy néz ki az a blog, amit magaménak tudok! Az új dizájn elsősorban új színvilágot jelent, melynek domináns összetevői az izzó vörös, a tejszínhabfehér és a koromfekete. A cím ORäNGE-ról NEMKÖNNYŰ-re változik, hiszen az élet senkinek sem könnyű, legyen bármely nem, politikai oldal, vallás vagy társadalmi réteg büszke vagy szégyenkező képviselője. A szimbólum a korábbi nem létezővel szemben mostmár van, és ez kétség kívül radikális reform! A vörös toll a NEMKÖNNYŰ Blog jelképe, ami azért toll, mert a toll ugyebár könnyű, internetes naplóm címe pedig a NEMKÖNNYŰ, és ez az ellentét esetleg mosolyra, egy szolid kacajra, vagy egy rosszindulatú fejcsóválásra ösztönözheti a nagyérdemű egyes elemeit. A szín választása komoly fejtörést okozott, de végül a vörösre esett a választás, merthátugye mégiscsak... hát nem könnyű!

felháborító rendőri brutalitás!!!

Ide süllyedtünk! Már a tisztességes embert sem hagyják nyugodtan tüntetni ebben az elballiberálisodott fertőben. Hiába a honfoglaló magorság hátrahagyott nemezkucsmáját viselő úr kitartó sürgölődése, és hiába a kárpátmedence megmentőjének, B.háziasított Györgynek oly bátor sikoltozása, amit még egy hős viking talpa alatt összenyomódó újszülött rágcsáló is megirígyelne, a bádogöltönyös rohamrendőrök könyörtelenül elkérték személyazonossági, és talán (még belegondolni is rettenetes) lakcímigazoló kártyájukat is. Nem engedték a bajszos úriembernek, hogy megtámadja az ország miniszterelnökét, és kopaszra borotvált, neonáci fiatalnak maszkírozott barátainak, hogy szabadon randalírozzanak a főváros utcáin, felgyújtsanak egy útjukba eső állami intézményt, esetleg lezárjanak egy forgalmas hidat! Botrány!

Tóta W. Árpád - Molotov és Ribbentrop

Betelt a pohár , nicsak. Pedig feneketlen egy pohárnak tűnt. Olyan jókat lehetett vitatkozni rajta, hogy félig üres-e, vagy félig tele van, illetve szörnyülködni, hogy van ez a pohár. Erre egyszer csak betelik, vagyis most már tényleg nincs más hátra, mint alapítani egy chartát.



A poharat azok húgyozták tele, akiket egyébként „radikális fiataloknak”, „tiltakozóknak”, „ellentüntetőknek” szokás becézni; megkattant jogászok és hasonlók pedig „másképp gondolkodóknak” meg „ellenvéleménynek” nevezik őket, ha el nem röhögik.

Amúgy a világszerte bevett megnevezésük: terrorista. A terrorizmus elleni harcban egyébként még a támadó háború is megengedett – legalábbis a magyar kormány vélhetően így gondolja, különben nem vállalnánk szerepet Afganisztánban és Irakban.

Az a rendszer, amire a kommunista diktatúrát elvileg váltottuk, azon alapul, hogy bárki elmondhatja a véleményét, felvonulhat, tiltakozhat, érvelhet. Aztán vagy meggyőzi a többieket, vagy nem – ha nem, akkor így járt. Ez a lehetőség adott a szíriuszi magyarnak és a melegnek, libsinek és royalistának, jónak és gonosznak, és minden bolondnak.

A szólásszabadság azonban nem annyiból áll, hogy a rendőrség nem oszlatja fel a neki nem tetsző tüntetést, hanem hogy más sem teheti. Aki megpróbálja, az büntetésre számíthat, megfelelő súlyú és valószínűségű büntetésre. Mindig lesz, aki megpróbálja, ahogy lesznek mindig uborka- és kábeltolvajok is – minél inkább megúszható, annál többen.

A kattant jogászok és hasonló hazugok csúsztatása látványosan béna, könnyen felismerhető, triviális; bazalt arcbőr kell hozzá. A véleménynyilvánítás egy dolog, mások erőszakos elhallgattatása meg egy tök másik. Melegnek, liberálisnak, szittyának vagy katolikusnak lenni nem kötelező, de szabad; őket egyenként vagy egyszerre utálni szintén szabad, személyükben inzultálni meg nem szabad. Tény, hogy ezt egy páviánhorda vagy az állatok általában nem tudják elkülöníteni, ehhez kicsit uralkodni kell magunkon – mert mér ne harapjam meg, ha utálom -, viszont épp ezért az állatok tartását és sétáltatását lakott területen szigorúan szabályozzuk.

Te sem vagy más
Minek ezt magyarázni? Hát csak azért, mert pontosan ugyanezt a distinkciót képtelen meghúzni az eljövendő Charta főereje, a Magyar Szocialista Párt. Már lobogtatják is a gyűlölettörvényt, hogy naugye, naugye, be kell tiltani a gyűlöletet, és akkor majd nem lesz ez. Meg nem lesz semmi se, amire rá lehet fogni, hogy uszítás. Demokrácia, szólásszabadság? Arról pont azt gondolják, mint a páviánok: sokallják.


Pedig nem a szöveggel telt be a pohár, hanem a fizikai erőszakkal. Amit viszont kényelmesen meg lehet úszni, annak ellenére, hogy az elkövetők köre ismert, bizonyíték van bőven, és jogalap is.

Nem azzal van tele a pohár, hogy néhányan utálják a melegeket, a zsidókat vagy az SZDSZ-t, és ennek képességeikhez mérten hangot adnak. Ugyan ki nem szarná le szegény hülye fasisztákat, ha a saját vonulásukon elmondanák, mennyire utálják ezeket meg azokat? Az lenne a Hülyeség Napja, a sajtó lefényképezné a legsúlyosabb példányokat, és annyi. Ráadásul ezt úgyse lehet megakadályozni, sem büntetni, minden efféle törekvés könnyedén megkerülhető, hekkelhető. Majd hívják őket kazárnak, galíciai jöttmentnek, akárminek, aztán bizonyítsák be, hogy az az, ami. A buta beszédet tolerálni leszünk kénytelenek, viszont annyira azért ez nem nehéz. Lehet például röhögni rajta.

Az ütleg nem kódolható, és nem is tolerálható. Az utcai verekedésnek, a testi sértésnek megvan a büntetési tétele; az elhallgattatás szándéka nyugodtan nevezhető aljas indoknak, súlyosbítólag.

Chartázni muszáj
A melegfelvonuláson hőbörgők pusztán hobbiból félemlítik meg, lehetetlenítik el azokat, akik elhitték, hogy Magyarország demokrácia. Indoklásuk, magyarázkodásuk tarthatatlan. Vallásos alapúnak hazudott erkölcsvédelmük megbukik első blikkre: ezek a vadak nem keresztények, az biztos. A személyes undorodásuk pedig magánügy. Az a gond, hogy ma ez a magatartás megéri. Uncsi van meg depi, nem történik semmi érdekes, a tévében sincs semmi – na akkor menjünk buzit verni. A metálzenét is sokan utálják, de kevesen vesznek koncertjegyet azért, hogy odabenn balhézzanak. Az már nem éri meg, az utcai harc viszont ingyen van. Legfeljebb előállítanak; az csak buli, lesz mivel dicsekedni a grundon.

Még jó, hogy betelik a pohár, ha nem ürítik rendszeresen.

Már rég elfogytak volna, ha a köztársaság barátai a szólásszabadság védelmén dolgoznának, és nem azon, hogy aláássák. Bankrabló évente egy tucat se akad, mégpedig azért, mert a bankrablókat el szokták kapni forró nyomon, és letöltendő börtönre ítélik. Ezért a bankrablás kockázatos. Pedig annak több értelme lenne, mint békés tüntetőket verni.

De ha elfogynak a páviánok, akkor nem lehet páviánellenes chartát csinálni. Chartázni pedig muszáj. Felidézni az emlékeket, azokat a régi szép barna esőket, egy szép barátság kezdetét. Hátha még mindig, már megint vevő lesz rá az SZDSZ, ha már a hippiszárny győzött. A házasság megmentése fontosabb a páviánkérdésnél. Chartázni muszáj, de nem sürgős, odébb van még a költségvetési szavazás: alakuló gyűlés szeptember 6-án. Tehát akkor még biztosan lesz fasisztaveszély, talán még szlovák terroristák is érkeznek, vagy huszonhárommillió román fasiszta. Két pofonnal egyszerűbb lenne. Túl egyszerű.

http://index.hu
http://index.hu/velemeny/eheti/pofon/