Itáliában – ahogyan az évnek e szakaszában megszokott – ragyogó napsütés fogadott. A buszunk kis gikszert követően valahára a megbeszélt helyre érkezett. Kipakoltunk és hátunkon mázsás csomagjainkat cipelve, akár a hosszú fülű, szürke szamarak, melyek gyakorta segítenek a magas hegyekre kaptató, szelíd szemű vándorokon, mikor azok a csökönyös élőlényre aggatják ruháikat és mindenféle hasznos holmit, átvándoroltunk a hotelba.
A szobafoglalás eléggé körülményesen zajlott le, de ez mellékes élmény ahhoz képest, amit a hely varázsa karcolt emlékezetünkbe.
A mindössze egyetlen főutcából és néhány rövidke melléksikátorból álló városkában hemzsegett a számtalan luxusautó, melyekhez hasonlókat a Kárpát-medencében elterülő, szerényebb gazdasági helyzetben lévő országunkban csak elvétve láthatunk.
A milliókat érő, négy kerekű szenzációkon kívül természetesen felfigyeltünk Olaszország másik szimbólumára, a feszes miniszoknyákban és izgatóan szűk és rövid topokban flangáló, hibátlanul barna bőrű mediterrán szépségekre, kik gátlástalanul rabul ejtik honfitársaink és persze a tizenéves hím turisták fantáziáját, igaz senki nem próbálja elterelni ilyen helyzetben a kézenfekvő és többnyire perverz gondolatait.
Lesétáltunk a partra és fáradtan elnyúltunk a a homokos fövenyen. Egyesek labdáztak, mások homokvárakat emeltek, akadtak, akik emberfeletti merészségről és lappangó elmebajról tettek tanúbizonyságot, mikor megmártóztak a 16 fokos tengerben.
A második nap is emlékezetesen telt, hála a rettenetes, ránk erőszakolt akadályversenynek. Az ostoba feladatoknak köszönhetően Jesolo minden eldugott, madárlátta részét is sikerült bebarangolni, bár senki nem volt kíváncsi ezekre a helyi lakosok számára is ismeretlen, elfeledett helyekre, viszont éjszaka aludtunk, mint a tej.
A szobafoglalás eléggé körülményesen zajlott le, de ez mellékes élmény ahhoz képest, amit a hely varázsa karcolt emlékezetünkbe.
A mindössze egyetlen főutcából és néhány rövidke melléksikátorból álló városkában hemzsegett a számtalan luxusautó, melyekhez hasonlókat a Kárpát-medencében elterülő, szerényebb gazdasági helyzetben lévő országunkban csak elvétve láthatunk.
A milliókat érő, négy kerekű szenzációkon kívül természetesen felfigyeltünk Olaszország másik szimbólumára, a feszes miniszoknyákban és izgatóan szűk és rövid topokban flangáló, hibátlanul barna bőrű mediterrán szépségekre, kik gátlástalanul rabul ejtik honfitársaink és persze a tizenéves hím turisták fantáziáját, igaz senki nem próbálja elterelni ilyen helyzetben a kézenfekvő és többnyire perverz gondolatait.
Lesétáltunk a partra és fáradtan elnyúltunk a a homokos fövenyen. Egyesek labdáztak, mások homokvárakat emeltek, akadtak, akik emberfeletti merészségről és lappangó elmebajról tettek tanúbizonyságot, mikor megmártóztak a 16 fokos tengerben.
A második nap is emlékezetesen telt, hála a rettenetes, ránk erőszakolt akadályversenynek. Az ostoba feladatoknak köszönhetően Jesolo minden eldugott, madárlátta részét is sikerült bebarangolni, bár senki nem volt kíváncsi ezekre a helyi lakosok számára is ismeretlen, elfeledett helyekre, viszont éjszaka aludtunk, mint a tej.
-white-center-(small)+72milli%C3%B3+doll%C3%A1r.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése