Titok

Itt az ideje feloldódni egy kicsit. Két, politikával töményen átitatott írás, és egy jelentéktelen önfényező szösszenet után már kötelező a megújulás!

Hallottad, hogy Kóka János és Fodor Gábor az SZDSZ elnökjelöltje? Najó, csak vicceltem. Semmi politika!

Mindenesetre, érdekes lenne, ha Kóka venné át a stafétát a jóöreg, és mellesleg a leghumorosabb honatya címmel felruházott Kunczétól. A kórházi ágyakat tili-toligató műtösfiúból hipp-hopp a magyar politikai élet befolyásos, milliárdos üzletemberévé lett úr lehetséges, hogy a népszerűtlenség iszapjába süppedő liberális pártot is ilyen sikeresen felfelé ívelő pályára helyezné, mint saját karrierjét...nem szeretnék részrehajlónak vagy elfogultnak tűnni egyik oldal felé sem, végtére az ember maradjon független és józan ítélőképesség birtokában a legvészterhesebb időkben is, de azért kurvára boldog lennék, ha egy Kóka Dzsoni vezette SZDSZ 2010-ben legalább 30%-ot produkálna. Szép álom (sokaknak nyilvánvalóan rémálom), de sajna pillanatnyilag irreális...

Jól indult a napom! *amennyiben Önt nem érdekli, mi történt Mátéval január 12-én, kérem e felhívás kis csillaggal jelzett végét követően ne folytassa a blogbejegyzés olvasását, illetve saját felelősségre kövesse a történet írásba foglalt részét, s ne kárhoztassa az unalmas, Ön számára egyáltalán nem érdekfeszítő eseményekről szóló mondatok miatt a szerzőt! Köszönjük.* Hajnali fél 11-kor megszólalt az az idegtépő csivitelés, amit a telefonomba operált vekker idéz elő. Ezt még további két alkalommal volt lehetősége megismételni, mert 2x15 perc hosszabbítást adtam magamnak, hogy alhassak még egy keveset. Felkeltem tehát 11 órakor, komótosan elszürcsölgettem szokásos 3-4 deci reggeli kávéadagomat, közben cigarettáztam. Persze csak egészségi okok miatt, hiszen a koffein serkenti a vérkeringést, növeli a vérnyomást, a cigi viszont az ellenkezőjét idézi elő, így megmarad az egyensúly, a test harmóniája. Mikor éreztem, hogy koleszterinszintem már nem képes tovább emelkedni, és két újabb korty kávé meg egy adag füst azonnali infarktust jelentene, elindultam az egyetemre. Ragyogó napsütés, tiszta, kék ég, és orkán erejű szél fogadott a szabadban. A járókelők összes izmukat megfeszítve haladtak előre, lassan, határozott lépésekkel, szembe a süvítő levegővel. Az ellenkező irányba igyekvők szinte röpültek, az asszonyok hosszú, lobogó haja már rég átért a zebrán, mikor viselőjük még a járdáról sem lépett le. Kalapok, szatyrok, újságok és madarak szálldostak a körút felett.

Az egyetem épülete azt hiszem egy végtelen, kanyargó folyosó. Elvétve biztosan akad néhány terem is, de több éves rutin szükséges ahhoz, hogy könnyedén rátaláljunk a keresett helyiségre. Nekem nincs efféle rutinom, szóval alig 2-3 kilométer gyaloglás után értem célba. Ezalatt háromszor lyukadtam ki a kávézónál, megtaláltam a Frigyládát, 6 liftet próbáltam ki, és jelezném az FBI-nak, hogy Hoffa holtteste és a Lindbergh bébi a Corvinus Egyetem második emeletének dohányzójában van. A filozófia vizsgám elégtelen, ezt kellett beíratnom az indexembe. Sajnálatos tény. Ha ezt előre tudom, ki sem mászom az ágyból.

A nap eseménye, illetve inkább érdekessége, hogy Pótkulcs terjeszkedik. Mindössze 20 percet töltöttem a belváros egyik legfelkapottabb szórakozóhelyén, és Frenki, mialatt odaállt mellénk dohányozni és cseverészni, elszólta magát. Ezek szerint, remélhetőleg nemsokára, új helyet nyitnak, ami szerintem jó, örülök neki! Ennél többet nem árult el, csak sokat sejtetően mosolygott...izgi! További vidám és sikerekben gazdag életet kívánok, jóéjt, boldog reggelt!

csokolom